A nagy reccs és más történetek

Bencédy József: Sajnos én is ezen az oldalon állok. De hát cukros vagyok, a küzdelem egyoldalú. Az orvosom szid, ha édességhez nyúlok, a lányom és az unokám is orvos, ők is szidnak. Az édességről mégsem tudok lemondani.

Biztos vannak balett-táncosoknak meg cukrosoknak való sütemények...

Kozmér Alexandra: A lényeg, hogy minél krémesebb legyen!

Eötvös-kollégista volt. Meséljen erről nekünk valamit.

Bencédy József: Nagyszerű intézmény volt. Nemcsak kitűnő tanárok oktattak, hanem egy óriási, 60 ezer kötetes szakkönyvtárunk is volt. Egymást neveltük. A kollégisták java része vidékről származott.

Móricz Simon / Népszabadság

Kozmér Alexandra: A Gellért-hegyi balettintézeti kollégiumban is sok vidéki lány lakott. Kimaradtam ugyan belőle, Pesten nőttem fel.

Bencédy József: Mindig irigykedve néztem azt a kis kollégiumot a Szikla-kápolna mellett. Gyönyörű hely lehetett, bár soha nem jártam ott.

Mikor került Pestre?

Bencédy József: Ezerkilencszázharminchatban, gimnazistaként. Tolnáról érkeztem. Pécsett voltam kisdiák a ciszter atyáknál. A felső tagozaton a magyartanárom megkérdezte, hová készülök. Sebész leszek, mondtam, esetleg tanár. Maga tanár lesz, felelte boldogan, már beszélt is a kollégium igazgatójával, odaküld. Így történt, ilyen egyszerűen.

És maga hogy került a belettintézetbe?

Kozmér Alexandra: Szertornázni jártam az Újpesti Dózsába, balettet is tanultunk. Minden bizonnyal azért, hogy esztétikusabban mozogjunk a gerendán, vagy szebben essünk le. Ez adta az ötletet. Kevésbé láttam veszélyesnek a balettet, mint a tornát.

Azt hogy lehet kiszámítani, hogy egy kislánynak mekkora lesz a testmérete, ha megnő?

Kozmér Alexandra: Nehéz, de a szülőket megnézve nagyjából be lehet határolni. A pályámat végigkísérte, hogy nem én voltam a legvékonyabb balerina a világon.

Kicsit igazságtalan a dolog, mert a duci nőkből nem lehet híres táncos…

Kozmér Alexandra: Kampányoljunk értük, benne vagyok. Voltam én már 72 kilós, amikor nem engedtek fel a színpadra. Alakítsuk meg a molett balett-táncosok körét! Kíváncsi vagyok, hányan támogatnák.

Bencédy József: Isten őrizz! Bele ne fogjon!

Kozmér Alexandra: Vannak olyan táncosműfajok, amelyekbe belefér a súly. A flamencónál vagy a hastáncnál kötelező a hurka.

Bencédy József: Segítsen már, ki volt az a legendás művész, aki A csodálatos mandarinban táncolt?

Kozmér Alexandra: Fülöp Viktor. Sajnálom, hogy évek óta nincs színpadon ez a mű. Lakatos Gabriella volt a híres partnere. Fennmaradt egy pikírt mondása. A nem feltétlenül nyílegyenes karrierje egy pontján azt mondta az igazgatónak, hogy „én még mindig kurva leszek itt, ebben a házban, amikor maga rég nem lesz igazgató”.

Bencédy József: Sajnos ezt szó szerint nem írhatja le.

Móricz Simon / Népszabadság

Miért? Megszólnak a nyelvművelők? Mi a véleménye a trágárságról?

Bencédy József: A színházlátogatásról éppen ezek miatt szoktam le az elmúlt húsz év alatt. Akkor szakadt el nálam a cérna, amikor bekameráztak egy villaszerű házat, és ami ott elhangozhatott! De ezt az egy adást azért néztem végig, hogy tudjak vitatkozni a tanítványaimmal. Azok is bunkók, akik csinálják, meg akik nézik is, ez volt a véleményem, amit pechemre el is mondtam egy előadáson. Az egyik tanítványom felugrott, kikérte magának, imádja ezt a műfajt, és hozzátette: ő nem bunkó.

Kozmér Alexandra: Jó kis vitaalap lehetett!

Bencédy József: Hamar híre ment a tanszéken a kis afféromnak, a kollégák másnap megállítottak a folyosón, hallották, hogy jártam. A másik bűnös adás a Heti Hetes volt. Egyszer megnéztem, azóta a csatornára se tévedtem.

Trágárság a tévé előtt is létezett, a középkori hitviták se harmatos szüzek párbeszéde volt. Pázmányék szaftos szövegeket nyomtak.

Bencédy József: Nem kell azért eltúlozni. Pázmány Péternél egyetlen trágár szót sem találtam. Disznó, goromba kifejezést is csak egyet: kurvanyád.

Ezt Petőfi is használta.

Bencédy József: Na ugye.

A hétköznapi nyelvben korábban is sok volt a disznólkodás meg a trágárság.

Bencédy József: De az a hétköznapi nyelv volt. Férfiak beszéltek csúnyán egymás közt, amikor már legurítottak pár pohár bort vagy sört. A lányok körében nem volt szokás a trágárság azelőtt.

Amikor magának a fiúk udvaroltak, mivel akartak imponálni?

Kozmér Alexandra: Természetesen nem káromkodtak, mert hamar kiadtam volna az útjukat. Ma a nők szájából is hallani borzalmas kifejezéseket. Ez attól van, szerintem, hogy uniszex lett a világ, a nők is merhetnek férfiként viselkedni, és ez fordítva is érvényes.

Mi ellen küzdött mint nyelvész a hatvanas években?

Bencédy József: A mindennapi nyelvhasználat tipikus jelenségeivel foglalkoztam, a suksüköléssel, a nákozással, az idegen szavak burjánzásával. Kicsivel később egy focista azt mondta a tévében, miközben köhögés elleni cukorkát reklámozott, hogy ez az orrodat is „tisztíccsa”. Nagy lett a felháborodás. A labdarúgószövetség elnöke is megszólalt, kikérte magának ezt a reklámfogást. Manapság a hadarás a legnagyobb probléma. A feleségemmel annak idején – tíz éve meghalt – azt kérdezgettük egymástól: te most ezt értetted? Motyognak, elharapnak hangokat, elhagynak szavakat, halkan beszélnek

A romlás ellenére a nyelv mindig meg tud újulni.

Bencédy József: Ez a mi nagy szerencsénk.

A balett-táncos milyen hibákat követ el azok közül, amelyeket nem szabad elkövetni?

Móricz Simon

Kozmér Alexandra: Van, aki nagyon belefeledkezik a klasszikus balettba, és a kortárs táncművészet irányzatait nem nézi, ez például hiba lehet. A balett a táncok királynője, de sok értékes tánc létezik mellette. Én szeretek kalandozni a tánctechnikák között, kortárs műfajokban is kipróbáltam magam. Olyan kortárs darabokban szeretek fellépni, amelyeket a testemre, a fizikumomra, az aktuális életkoromra és az állapotomra írtak. Ezzel együtt érzem az elhivatottságot, hiszen az Operaház művésze vagyok. De a klasszikus balett, ha már a nyelvről volt szó, kicsikét holt nyelv, egyre kevesebb a művelője, nem sokan értik.

Azért Csajkovszkijt nem kell temetni.

Kozmér Alexandra: Vannak nagyon értékes modern alkotások a klasszikus darabok mellett is.

Amikor külföldre ment, voltak nyelvi problémái? Hogy tudott beilleszkedni?

Kozmér Alexandra: Éltem egy évet Madridban, ott azért egy idő után fontos volt elsajátítani a nyelvet. Ez tizennégy évvel ezelőtt történt, a spanyolok hajlamosak voltak arra, hogy ne angolul szóljanak hozzám. A balett-termekben értjük egymást a balett nyelvén. De az instrukciók és a finomságok mégis verbálisan hangoznak el. Fontos tehát a nyelv a táncos számára is.

Hogy lehet ma nevet csinálni a művészetben?

Kozmér Alexandra: A celebritás dönt el mindent. Csak mert az Operaház prímabalerinája vagyok, ez még önmagában nem olyan érdekes. Ha bukfenceznék a bulvárban, más lenne a helyzet. Ezt a tudtunkra is adják: X., Y. vagy Z. könnyebben eladható, nem a művészi teljesítmény számít. Fülöp Viktor a maga korában egyáltalán nem volt annyira beszédes. De akkoriban azt nézték, ki hogyan táncol.

Mi a helyzet a nyelvművelés bázisaival? Nincsenek fórumok, műsorok.

Bencédy József: Az Anyanyelvápolók Szövetsége megmaradt, de nyelvművelő fórum a sajtóban alig van. Úgy tűnik, nincs rá szükség. A rádió 26 tagú nyelvi bizottságából kitettek húsz tagot, ott ma ez már nem oszt, nem szoroz. A tévében megalakult az anyanyelvi bizottság, de tengődik, olyan, mintha nem lenne.

Péchy Blanka és Lőrincze Lajos erre tette fel az életét.

Bencédy József: Nekik köszönhető az iskolákban a Kazinczy szép kiejtési verseny, amely szépen prosperál. Egyszer felkerestük a nyelvtudományi intézet vezetőjét, működjünk együtt. A nyelvművelés nem túl népszerű, de az igazgató örömmel fogadta a közeledést. Elmesélte, szokott kapni olyan megjegyzést, hogy nincs erős bázisa a nyelvvel való foglalkozásnak a közönség körében. Ez igaz.

Miben játszik most?

Kozmér Alexandra: Épp befejeztük a Víg özvegyet, ez az operett balettváltozata, nagyon érdekes. A következő szintén bemutató lesz, Jirí Kylián modern balettjében táncolok, ez mezítlábas előadás. Az Etűdök klasszikus balett, spicc-cipőben. Az opera is lépést tart a modern törekvésekkel. Az Erkel Színház jó helye az efféle daraboknak. Mielőtt még kérdi, elmondom, hogy szeretek mezítláb is táncolni.

Bencédy József: Mezítláb hogy lehet lábujjhegyre állni?

Kozmér Alexandra: A spicc-cipő tartja a lábat, itt az ujjakat vesszük igénybe.

Mivel foglalkozik, amikor nem a nyelvvel foglalkozik?

Móricz Simon / Népszabadság

Bencédy József: Szeretek olvasni. Ebben olykor a tévé akadályoz. De hiába van vagy harminc csatornám, sokszor nincs néznivaló. Marad a könyv. Ami lehet regény vagy ismeretterjesztő mű. Szeretem a jó krimit, Dan Brownt kedvelem, az Istenek és démonokat merem ajánlani. Robin Cookot is kedvelem, csak az a bánatom, hogy már minden könyvét végigolvastam. De van egy hobbim is: a kozmológia.

A beszélgetés végéhez érve jutunk el a legizgalmasabb kérdéshez. A csillagokhoz.

Bencédy József: Harminc éve Daniken izgatta fel az embereket. Összebarátkoztam az atomfizikus Marx Györggyel, aki egy időben a Nemzetközi Asztrológiai Társaság elnöke volt. Sok könyvet kaptam tőle. A nagy robbanás foglalkoztat mostanában meg a nagy reccs.

Kozmér Alexandra: Az meg micsoda?

Bencédy József: Bekövetkezhet a világmindenség összehúzódása is.

Kozmér Alexandra: Én is szeretem a krimit, Agatha Christie-t és a már említett Robin Cookot különösen. De gyakran olvasok pszichológiai témájú könyvet. Legutóbb Saramago Vakságát olvastam. Nagyon tetszett.