A terror azonban nem csökkent, sőt. Merénylet merényletet követett, bár a történelemkönyvekbe csak a leghíresebb került be. Az, amikor 1916 decemberében Feliksz Juszupov herceg, Dmitrij Pavlovics nagyherceg és más előkelőségek – nagy nehezen – meggyilkolták Grigorij Raszputyint, a XX. századi orosz történelem egyik legrejtélyesebb alakját. A szibériai vándor hitszónok és misztikus gyógyító addigra óriási befolyást szerzett magának a cári családban, miközben valóságos háremet tartott előkelő hölgyekből. Az udvaroncok mindezt egyre nehezebben viselték, ám Alekszandra Fjodorovna cárné barátsága sokáig megóvta Raszputyint.
Eltüntetése nem érte el a várt hatást, a hadi szerencse sem fordult meg, és a cár sem lett népszerűbb.Másfél évvel később, 1918. július 16-án Jekatyeringburgban II. Miklós cárt, a cárnét, öt gyermeküket, családi orvosukat, szobalányukat, inasukat és szakácsukat is agyonlőtték a bolsevikok. A kivégzőosztagot egy Jakov Jurovszkij nevű volt órásmester vezette. Bár a dokumentumok nem egyértelműek, de nem kizárt, hogy a gyilkosok között a bolsevikok oldalára állt magyar hadifoglyok is voltak.
|
Trockij meggyilkolása Richard Burton és Alain Delon előadásában. Rendezte: Joseph Losey, a valós események után 32 évvel
Stringer / AFP |
A sztálini idők híres politikai gyilkosságainak főként a diktátor potenciális vetélytársai estek áldozatul. Bizonyos értelemben mindegy is, hogy halálukat megelőzte-e bírósági színjáték. Két klasszikus értelemben vett merénylet azonban kiemelkedik a sorból: Szergej Kirov leningrádi városi párttitkár megölése 1934-ben, és Lev Trockij 1940-es meggyilkolása (ez utóbbinak megint csak van magyar vonatkozása, a gyilkos Ramon Mercader anyját Gerő Ernő szervezte be a szovjet titkosszolgálatba Spanyolországban).
Kirov esetében sosem derült ki világosan, mi történt, de az események logikája mindenképpen Sztálinra mutat, és a helyzetet kihasználva óriási erőszakhullám indult, több tízezer, ha nem több százezer halálos áldozattal. A Trockij elleni sikeres merénylet a KGB erejét demonstrálta a külvilágnak – nem először, és nem is utoljára. Bár ez nem bizonyos, de moszkvai vélekedés szerint a Szovjetunió utolsó politikai gyilkosságának Igor Talkov rockénekes volt az áldozata. A 34 éves, nagyon népszerű és élesen antikommunista zenészt 1991. október 6-án lőtték le a leningrádi Jubilejnij koncertterem színpada mögött.
A bíróság bűnösnek nyilvánította korábbi menedzserét, ám Valerij Schlayfman Izraelbe menekült, és azt állította, hogy Talkovval a KGB végzett. Dmitrij Holodov a kommunista időkre már csak nevében emlékeztető bulvárlap, a Moszkovszkij Komszomolec (MK) fiatal újságírója volt. 1994 októberében pokolgép ölte meg, amikor a szerkesztőségben kinyitott egy aktatáskát, amelyben elvileg szenzációs dokumentumoknak kellett volna lenniük. Hat volt és aktív katonai kommandóst állítottak bíróság elé, mind a hatot jogerősen felmentették, noha a vád szerint a szálak egészen Pável Gracsov védelmi miniszterig vezettek. Ő utasította Pável Popovszkih ezredest, hogy vessen véget a védelmi tárcát kompromittáló, rendszeresen az MK-ban felbukkanó információk kiszivárgásának.
Tévésztár áldozat
Az új, demokratikus Oroszország első másfél évtizedében egymást érték a látványos gyilkosságok, amelyek esetében néha nem könnyű megállapítani, hogy a háttérben politikai vagy gazdasági motívumok húzódtak-e meg. Vlad Lisztyev a 80-as évek végének, a 90-es évek elejének egyik legnépszerűbb televíziós személyisége volt, műsorvezető, a „peresztrojka”, majd a demokratikus átalakítás népszerűsítője. 1995. március 1-jén lőtték agyon – csakhogy akkor már az állami ORT tévétársaság vezérigazgatója volt, és állítólag megpróbálta kiiktatni a tévéreklámokon óriási összegeket kaszáló közvetítőcégeket.
|
Alekszander Litvinyenko. A módszer egyértelműen állami megrendelésre utal
Sergei Karpukhin / Reuters |
A szóbeszéd szerint az oligarcha Borisz Berezovszkij adott utasítást a gyilkosságra, de ez sosem bizonyosodott be, a nyomozást 2006-ban lezárták, bár a hatóságok időről időre azóta is biztosítják a közvéleményt arról, hogy tovább dolgoznak az ügyön. Larissza Jugyina újságíró esete nem azért rendkívüli, mert megölték, hanem mert elkapták a gyilkosait. 1991 vége óta orosz emberi jogi szervezetek szerint több mint háromszáz kollégájával végeztek a munkájuk miatt, de a tetteseket ritkán szokták megtalálni. A Szovjetszkaja Kalmikija című lap riporterének összeszurkált holttestét a kalmük főváros, Eliszta szélén találták meg 1998 júniusában.
A kalmük elnök egyik tanácsadóját és annak ismerősét 21-21 évre ítélték, ám a megrendelő homályban maradt. Jugyina éppen a köztárság elnöke mellett működő fejlesztési ügynökségről gyűjtött anyagot. Az elnököt Kirszan Iljumzsinovnak hívták, jelenleg is ő áll a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE élén. 1998 júliusában egyetlen fejlövéssel saját ágyában megölték Lev Rohlin tábornokot, a duma képviselőjét, Borisz Jelcin elnök egyik legkeményebb ellenfelét. A gyilkosságért Rohlin özvegyét ítélték nyolc év börtönre, ám a politikus hívei a mai napig a titkosszolgálatokra gyanakszanak, mert a hadseregben és a hadiipari cégek vezetői körében népszerű tábornokról az a hír járta, hogy katonai hatalomátvételt készít elő.
Alekszander Litvinyenko egykori KGB-ügynök (róla még lesz szó) állítása szerint Anatolij Trofimov, a KGB, majd az azt felváltó Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB tábornoka (őt 2005-ben lőtték agyon) azt mondta neki, hogy Rohlint a titkosszolgálat likvidálta. Galina Sztarovojtova szociológusból lett politikus, az emberi és kisebbségi jogok egyik oroszországi úttörője, a sztálini repressziók áldozatainak szószólója, a politikai hatalom közelébe került egykori KGB-sek nyilvános ellenfele. A duma képviselőjét 1998 októberében szentpétervári lakása bejáratában gyilkoltákmeg, személyi titkára túlélte a fejlövést.
|
Anna Politkovszkaja. Gyilkosság születésnapra
Stringer / Reuters
|
Borisz Jelcin államfő, akinek Sztarovojtova egyszerre volt bírálója és ideológiai szövetségese, azt nyilatkozta, hogy a merénylet minden becsületes orosz elleni kihívás. A gyilkosságot megszervező Jurij Kolcsint húsz évre ítélték, az egyik elkövetőt 23 és fél évre, a másik azóta is szökésben van. Kolcsin később azt mondta, a megrendelést Mihail Gluscsenko képviselőtől kapta, akit a tambovi maffiában Hohol Misaként (a hohol az ukránok orosz gúnyneve) ismertek. Gluscsenko tavaly elismerte, hogy köze volt a gyilkossághoz, ám szerinte nem ő, hanem a „tamboviak” egy másik főnöke volt a megrendelő.
1999 szeptemberében egy hét leforgása alatt két átlagos moszkvai lakóházat robbantottak fel ismeretlen tettesek. Az elsőben 94, a másodikban 118 ember halt meg. Ekkor már a korábbi KGB-tiszt, Vlagyimir Putyin a miniszterelnök, aki még az érdemi nyomozás előtt a csecsen terroristákat teszi felelőssé. Megindul a Csecsenföld elleni második, immár a széles közvélemény támogatását élvező háború. A robbantások hátterét sosem sikerült egyértelműen tisztázni, nyugati szakértők is akadnak, akik szerint dagesztáni iszlám szélsőségesek robbantottak.Másrészt azóta rejtélyes körülmények között meggyilkolt emberek sora vélte úgy, hogy Putyin utasítására az FSZB szolgáltatott háborús ürügyet...
Ez utóbbi kategóriába tartozott Jurij Jusenkov képviselő és Jurij Scsekocsihin újságíró is. Előbbit 2003 áprilisában Moszkvában lelőtték, utóbbit néhány hónappal később alighanem megmérgezték. Mindketten tagjai voltak a házrobbantásokat vizsgáló ellenzéki bizottságnak. 2004 júniusában szentpétervári otthonában lőtték agyon Nyikoláj Girenko etnológusprofesszort, a rasszizmus és a diszkrimináció szakértőjét. Ezt a gyilkosságot egy neofasiszta csoport magára vállalta, de az ügyészség szerint csak kérkedtek. A tetteseket, akárcsak Jusenkov és Scsekocsihin ügyében, sosem találták meg.
2004 júliusában Moszkvában agyonlőtték Pavel Hlebnyikovot, a Forbes magazin orosz kiadásának Amerikában született, brit egyetemen tanult főszerkesztőjét. A gazdasági magazin nem sokkal ezelőtt publikálta a leggazdagabb oroszok listáját. A hatóságok az ügyben a csecsen szálra koncentráltak, amiben az sem zavarta őket, hogy az állítólagos megrendelőt már korábban meggyilkolták. A csecsen vádlottakat végül felmentették.
Anna Politkovszkaja újságíró sem hitte el, hogy a moszkvai lakóházakat muzulmán terroristák robbantották fel. A Novaja Gazéta publicistáját 2006. október 7-én saját házának liftjében lőtték agyon. Öt csecsen és egy orosz férfit vettek őrizetbe, és bár első fokon felmentették őket, az orosz később vádalkut kötött, a csecseneket 12 évtől életfogytig tartó börtönre ítélték. A gyilkosság megrendelőit nem sikerült felderíteni. Október 7. Vlagyimir Putyin születésnapja.
Polónium a kémnek
2006 novemberében Londonban megmérgezték Alekszander Litvinyenko volt orosz kémet. A szervezetébe juttatott radioaktív polónium egyértelműen állami szinten megrendelt gyilkosságra utalt. A britek szerint a színtelen, szagtalan, íztelen anyagot Andrej Lugavoj orosz titkosügynök töltötte volt kollégája teájába. Litvinyenko szerint is az FSZB állt a moszkvai házrobbantások mögött, és arról is beszélt, hogy egy csoportot megbíztak az akkorra kegyvesztetté vált, Londonban élő oligarcha, Borisz Berezovszkij meggyilkolásával. (Berezovszkij később öngyilkos lett, miután elfogyott a pénze.) Lugavoj Oroszországban él, nem vonták felelősségre és nem adják ki.
Moszkvában az utcán lőtték agyon Sztanyiszlav Markelov antifasiszta aktivista ügyvédet és a vele levő Anasztaszija Baburova újságírót. A 2009. januári kettős gyilkosságért két orosz nacionalistát ítéltek 19 évi, illetve életfogytig tartó börtönre. Egy társuk később agyonlőtte az ügyben eljáró Eduard Csuvasov bírót. Ezt a gyilkost viszont saját kézigránátja ölte meg, amikor Ukrajnában, ahol bujkált, testedzés közben felrobbant az övén.
|
Borisz Nyemcov valószínűleg csak a legutobbi áldozata az orosz politikai erőszak hagyományának
Sergei Karpukhin / Reuters |
2009 júliusában Groznijban háza mellől elrabolták Natalja Esztemirova jogvédőt, aki az új, oroszbarát csecsen hatóságok jogsértéseivel foglalkozott. Golyók lyuggatta holttestét egy országút mentén találták meg. A tanárnőt korábban személyesen Ramzan Kadirov csecsen elnök fenyegette meg. A vizsgálat nem hogy a megrendelő, de az elkövető kilétét illetően is zsákutcába jutott.
Az utóbbi öt év a politikai gyilkosságokat illetően viszonylag csendes volt Oroszországban. Egészen idén február 27-ig. Akkor ölték meg Borisz Nyemcovot, aki az orosz agresszió nyomán Ukrajna oldalára állt a konfliktusban. A lövéseket a Kreml közvetlen közelében adták le.
