A változást a megfigyelők annak tulajdonítják, hogy a kampány végső szakaszába aktívan bekapcsolódott az egykori fémmunkás szakszervezeti vezetőből a Munkáspárt színeiben az elnöki posztot 2003-tól 2011-ig betöltő, máig is népszerű Lula da Silva. Négy éve ő választotta utódjául Dilma Rousseffet.
|
Aecio Neves
Sergio Moraes / Reuters |
Most az elmérgesedő hangnemű véghajrában Nevest és kampánystábját azzal vádolta, hogy alaptalan, már-már a náci időszakot idéző verbális támadásokat indítottak a Munkáspárt jelöltje ellen. „Ilyet csak egy gazdag apuka fiacskája tehet" – utalt mélyütésként Neves állítólagos playboyos múltjára. Lula szerdán Pernambucoban tartott kampánygyűlést, amely egyike Brazília nyolc szegényebb északkeleti államának , ahol a PT és így Rousseff továbbra is népszerűségnek örvend az eltelt tizenkét év szociális politikájának köszönhetően.
Henrique Cardoso, aki a szociáldemokraták színeiben 2003-ig volt elnök, azzal riposztozott, hogy Rousseff a „szakszerűtlenség Nobel-díját" érdemli ki a gazdasági tevékenységével. Az ellenzék, így az üzleti és a vállalkozói körök támadásának középpontjában nem véletlenül áll a gazdaság, az utóbbi két-három évben a korábbi látványos növekedés megtorpant, idén jó ha fél százalékot eléri a GDP bővülése. Rouseffnek és stábjának felróják a túlzott állami beavatkozást és a nagyfokú korrupciót is.
|
Lula da Silva (középen) kampányol
Ricardo Moraes / Reuters |
A tömeges elégedetlenség a nyári labdarúgó világbajnokság idején robbant ki, volt olyan nap, amikor egymilliónál többen tüntettek. A demonstrálók nagy része éppen azok köréből adódott, akik az évszázad eleje óta lendületes fejlődésnek köszönhetően kiemelkedtek a szegénységből – becslések szerint több mint 30 millióan -, s most helyzetük további javulásában reménykedtek. A foci-vb és a közelgő olimpia stadionberuházásai helyett az oktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés javítását követelték.
„Az ország megosztott és mérgezett a pártszimpatizánsok egymással szembeni gyűlöletével. Az interneten soha nem tapasztaltam ennyi szemétkedést, ennyi agresszivitást. Ez az antidemokratikus magatartás mindkét táborra jellemző" – írja a kampányról Cora Rónai az O Globo lap publicistája. Állitását erősíti, hogy az interneten olyan álhírek terjedtek például, hogy Aécio Neves beszüntetné a Bolsa Familiát, a szegény családok támogatási rendszerét.
A jobboldali fordulat Uruguayra is kihathat
Brazília a dél-amerikai régió nagyhatalma, a világ nyolcadik gazdasági szereplője. A mostani választás kimenetele szükségszerűen kihat az egész térségre, különösen ha jobboldali fordulat következne be.
|
A Széles Front jelöltje, Tabaré Vázquez
Andres Stapff / Reuters |
Elsőként Uruguayban, ahol a vasárnapi elnökválasztáson a balközép Széles Front jelöltje, a 74 éves, eredeti szakmáját tekintve onkológus Tabaré Vázquez és a hagyományos konzervatív Partido Blanco képviselője, a 41 éves ügyvéd, Luis Lacalle Pou az esélyesek arra, hogy továbbkerüljenek a novemberi második fordulóba.
Már ha szükség lesz rá. Egy hónapja a már egy elnöki periódust kitöltő Vázquez még kellő előnnyel vezetett, úgy tűnt, akár megkaphatja az 50 százalékot az első fordulóban, ám azóta a kilencvenes évek jobboldali elnökének fia, Lacalle csökkentette a távolságot. Nem a jelenlegi elnöknek, José „Pepe" Mujicának tulajdonítható a Széles Front koalíció fölényének meggyengülése, hiszen a munkanélküliség történelmi mélypontra, 6,5 százalékra esett.
|
Luis Lacalle Pou(jobbra) és alelnök-jelöltje, Jorge Larranaga
Federico Rios / Reuters |
Ám a lakosság egy része változást kíván. Mujica, aki gerillaként egy évtizedet töltött a diktatúra börtönében, s most államfőként is rendkívül egyszerű körülmények között lakik, nagyon népszerű a nemzetközi sajtóban, ám otthon két intézkedésével is megosztotta a közvéleményt.
Engedélyezte a terhesség-megelőzést, az abortusz szabályozása a legliberálisabb „a katolikus" Latin-Amerikában. Ám elődje, az orvos Vázquez még megvétózta ezt a törvényt. A marihuána legalizálása ugyancsak megosztotta a társadalmat.
56 millió ember emelkedhetett ki a szegénységből
Az elmúlt évtizedben Latin-Amerika balra nyitott, s noha jelentősek a demokrácia- és kormányzati modellek különbségei, Chilétől Argentínán, Uruguayon, Bolívián, Brazílián, Ecuadoron, Venezuelán és Kubán át a közép-amerikai Nicaraguáig és Salvadorig a jobboldali, konzervatív erők háttérbe szorultak.
A földrész nyersanyag-kincsének köszönhetően a kedvező világgazdasági körülmények közepette az ENSZ adatai szerint mintegy 56 millió ember emelkedhetett ki a szegénységből, csatlakozhatott legalábbis a középosztály alsóbb rétegeihez.
A kérdés, amire a vasárnapi brazíliai és részben az uruguayi választások választ adnak, hogy a megváltozott körülmények közepette a lakosság többsége, nem utolsó sorban éppen a javuló helyzetűek a baloldali politikai folytatása avagy a változás mellett döntenek.
