Ritkán hallani olyan heves államfői beszédet, mint amilyet Juan Carlos Varela tartott a Panama-iratok kapcsán. A botrányt személyes ügyként kezelő elnök azt kiabálta: mindent megtesz, hogy a közép-amerikai ország hírnevén ne essen csorba. Panama vezetőinek azonban közel százéves csorbát kell kiköszörülniük.
„Megvédem Panamát, akárkitől is kelljen megóvnom"
– idézi a La Prensa panamai napilap Juan Carlos Varela konzervatív államfőt, aki az elmúlt napokban többet foglalkozott a „gazdag országok médiahekkjei által fenyegetett" hazája hírnevével, mint a panamai jogi-pénzügyi rendszer hiányosságaival. A 2014 óta hatalmon lévő, az egyik leggazdagabb panamai családból származó Varela később bejelentette, hogy az offshore-paradicsomban felállítanak egy független testületet, amely javaslataival segít majd az átláthatóság növelésében.
Könnyű dolguk biztosan nem lesz, hiszen Panama közel száz éve nyújt menedéket ködös üzleteknek és törvénytelen vagyonoknak. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben az ország neve a gazdasági bűncselekmények szinonimája lett. Panama még 1919-ben került fel az adóparadicsomok térképére, amikor az akkori kormány zöld utat adott a külföldi hajók bejegyzésének. Ezzel az amerikai Standard Oilnak kedveztek, mivel az olajóriásnak így nem kellett kifizetnie az amerikai adókat, és a szigorú munkajogi szabályoktól is eltekinthetett. Később számos vállalat követte a példát, s a szesztilalom idejére legendássá váltak a Panamában bejegyzett tengerjárókon tett alkoholgőzös utak.
A botrány azért is óriási felháborodást keltett, mert Panama az egyik legegyenlőtlenebb latin-amerikai ország. A társadalom harmada él a szegénységi küszöb alatt, míg az országot egy szűk elit irányítja – emlékeztet a The Economist. Az őslakos indiánok a legkiszolgáltatottabbak, a Világbank szerint 85 százalékuk mélyszegénységben él. Panama gazdasága mégis dinamikusan fejlődik, 2009–2014 között nyolcszázalékos volt a növekedés. Martinelli ezért gyakran latin Szingapúrként emlegette Panamát. 
