A jó egyéves és teljes titoktartásra a legbüszkébb Frederik Obermaier, a Panama-iratok közlésében kulcsszerepet játszó Süddeutsche Zeitung oknyomozó újságírója. Szerinte a pénzmosást elősegítő offshore ügyletek leleplezése, a globális visszhang ösztönzően hathat a közérdekű bejelentőkre.
Technikai ügyek, tudjátok, ilyen számítógépes dolgok! – Frederik Obermaier általában ezzel szerelte le szüleit, barátait, amikor a hozzá közel állók arról faggatták, mitől olyan fáradt és kimerült, mi az a munka, amely láthatóan igénybe veszi a Süddeutsche Zeitung (SZ) oknyomozó újságíróját. A „technikai ügyeket”, a „számítógépes dolgokat” a világ ma már Panama-iratokként és az elmúlt évtizedek legnagyobb leleplezési botrányaként ismeri. A 32 éves Obermaier a müncheni szerkesztőségben azt az először két-, majd hatfős, a végső fázisban pedig harminc, részben külföldi szakemberből álló csapatot irányította, amelynek jó egyéves tényfeltáró tevékenysége, a pénzmosást, vagyonelrejtést elősegítő offshore ügyletek leleplezése globális figyelmet és komoly politikai következményeket váltott ki.
Reykjavíki tüntetés a botrányban érintett izlandi miniszterelnök ellen Stigtryggur Johannsson / Reuters |
A történet 2015 elején kezdődött. Bizonyos John Doe kereste meg a Süddeutsche Zeitungot azzal, hogy adatokat osztana meg vele. Bár az amerikai kultúrában John Doe az átlagos, név nélküli embert jelenti, Obermaier gyorsan rájött, hogy valóságos kincshez jutnak. – A panamai ügyvédi iroda, a Mossack Fonseca és ügyfeleinek dossziéjában sok minden mellett az volt a lenyűgöző, hogy 2015. végi történések is előjöttek – mesélte lapunknak az újságíró, akinek már több nagy „fogása” volt. Például annak nyilvánosságra hozatala, hogy a brit hírszerzés, a GCHQ hogyan csapolta meg az Atlanti-óceán alatt húzódó távközlési vezetéket, s hallgatta le az USA és Nagy-Britannia, illetve Németország közötti telefon- és internetforgalmat.