Arról is beszámolt, hogy – bár hivatalosan nem tervezték – az orosz elnök amerikai kollégájával, Barack Obamával is megvitatta az ukrajnai helyzetet, és mindketten kiálltak az erőszak mielőbbi megfékezése mellett.
|
A megemlékezést ünnepség követte, amelynek során felelevenítették a sorsfordító nap eseményeit.
Chris Helgren / Reuters |
Putyin és Porosenko találkozója apró, de biztató jel az elmúlt hónapokban a végletekig elhidegült orosz–ukrán kapcsolatok szempontjából. Moszkva ugyanis Viktor Janukovics elnök februári megbuktatását alkotmányellenes hatalomátvételnek, a Majdanként ismertté vált tiltakozó megmozdulások nyomán Ukrajna élére került kormányt pedig illegitimnek minősítette, és még a korlátozott kapcsolatfelvételre is csak vonakodva volt hajlandó.
Csütörtöki és pénteki kétoldalú megbeszéléseiken ezért Hollande, David Cameron brit kormányfő és Merkel is elsősorban a május 25-én elnökké választott Porosenko elismerésére, a két ország közötti feszültség enyhítésére igyekezett rávenni Putyint. Igaz, a tárgyalások légköre igencsak különböző volt. Míg az orosz elnök szóvivője szerint Hollande-dal konstruktív légkörben zajlott a másfél órás találkozó, Cameronnal még a tárgyalások elején szokásos protokollkézfogás is elmaradt.
Sűrű nemzetközi hete után Porosenkónak alig néhány órája marad arra, hogy felkészüljön a szombaton esedékes elnöki beiktatására. A hangsúlyozottan szerény ünnepséggel kísért rendezvényen 56 ország képviselői – köztük több mint húsz állam- és kormányfő – vesznek részt. Ott lesz például Bronislaw Komorowski lengyel, Dalia Grybauskaite litván és Georgi Margvelasvili grúz elnök, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Az Egyesült Államok küldöttségét Joe Biden alelnök vezeti, de tagja lesz több szenátor – így a Majdan tevékeny támogatójaként is ismert John McCain – és Victoria Nuland külügyi államtitkár-helyettes is, aki ugyancsak aktívan kiállt a kijevi tüntetők mellett.
Porosenko hivatalba lépésétől azt várják, hogy fordulatot hoz az egyelőre kilátástalannak tűnő ukrajnai válságban. Maga a leendő államfő átfogó béketervet ígért, amelyről az elmúlt napokban, varsói, berlini és párizsi eszmecseréin egyeztetett nyugati támogatóival, köztük Obamával és Merkel kancellárral. Korábban pedig bejelentette, hogy három hónap alatt rendezi a kapcsolatokat Oroszországgal. A kettő szorosan összefügg. A hatalom kilátásba helyezett érdemi decentralizálása, az előrehozott helyhatósági választások és a széles körű amnesztia jó alapot kínálhat a rendezés megkezdéséhez. Sikeres azonban csak Moszkva támogatásával lehet. Oroszország viszont a válság megoldásához vezető első lépésként – miként azt amerikai kollégájával, John Kerryvel folytatott, párizsi megbeszélése után Szergej Lavrov külügyminiszter ismét hangoztatta – azt követeli, hogy Kijev állítsa le a kelet-ukrajnai szeparatisták ellen indított katonai akciókat, az úgynevezett terroristaellenes műveletet.
Talán erre biztatták nyugati partnerei is Porosenkót, aki közvetlenül a megválasztása után még a hadműveletek felgyorsítását és hatékonyabbá tételét sürgette. Szavai nyomán a légierőt is bevetették, véres ütközetek voltak a lázadó térség legnagyobb városában, Donyeckben, ám az elmúlt napok harci jelentései semmi jelét nem mutatják annak, hogy mindez sikert, a szakadár erők látványos meggyengülését hozta volna. A jórészt önkéntesekből – köztük a Majdanon szervezett önvédelmi erők harcosaiból – álló Nemzeti Gárda társadalmi tanácsa viszont éppen pénteken követelte Porosenkótól rendkívüli állapot bevezetését, teljes körű hadműveletek beindítását és az orosz–ukrán határ lezárását a konfliktusövezetben.
Persze az is kérdés, hogy Moszkva – miközben azt hangoztatja, hogy a kelet-ukrajnai események tőle függetlenül zajlanak – képes és hajlandó lesz-e érdemi befolyást gyakorolni a Donyeck és Luganszk megye elszakadásáért küzdő erőkre. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy „elszabadultak", különösebb központi irányítás nélkül tevékenykednek az ottani fegyveres különítmények. Nyilatkozataik alapján elszántnak tűnnek az önkényesen kikiáltott két népköztársaság – részben orosz állampolgárságú – vezetői, a függetlenség „ideológusai" is.
Ugyanakkor egy sor más feladat is vár Porosenkóra. Alkotmányos reformot kell végrehajtani, várhatóan soron kívüli parlamenti választásokat kell szervezni az irányításával, talpra kell állítani a csőd szélén álló gazdaságot, és – a gazdasági megállapodás aláírásával – teljessé kell tenni Ukrajna EU-társulását. Sőt a milliárdos csokoládégyárosból lett államfő azt is célul tűzte ki, hogy egy-két éven belül reális perspektívává tegye országa számára az uniós tagságot.
