Mára viszont világossá vált, hogy mindaz, ami Ukrajnában zajlik, nemhogy nem hozza közelebb, hanem egyre távolabbivá teszi a rendezést. Ahogy a kelet-ukrajnai szeparatistáknak meg kell érteniük, hogy a kétes jogi alapokra hivatkozva, fegyverrel kivívott függetlenség nem lehet szilárd, úgy a kijevi kormánynak is rá kell döbbennie: a „terroristaellenes műveletek” stabilitást nem, legfeljebb elhúzódó partizánháborút hoznak.
A katonai akciók már így is több száz ember halálát okozták, és – ha végül sikerül az ország keretein belül tartani a lázongó térséget – e terhet cipelve kell majd megállapodni vele.
Igaz, erre most kevés esély mutatkozik. Mára odáig fajult a szembenállás, hogy mindkét fél vereségként értékelné még a tárgyalások megkezdését is. Így aztán kívülről kellene olyan „kapaszkodót” kínálni nekik, amelyet megragadva komolyabb tekintélyvesztés nélkül módosíthatnának bebetonozott álláspontjukon.
Azt már a Nyugat is felismerte, hogy Oroszország nélkül erre nincs remény. Bár Moszkvát ezzel vádolják, általa szervezett kelet-ukrajnai orosz beavatkozására még nem mutattak be egyértelmű bizonyítékot. Igaz, annak sincs jele, hogy befolyását latba vetve a Kreml fékezni igyekezne a szakadárokat. A felkelők, sőt a vezetőik között vannak orosz állampolgárok, de nehéz tényekkel cáfolni azt az állítást, hogy ők „lelkes önkéntesek”, akik – a helyi szakadárokhoz hasonlóan – talán meggyőződéses forradalmárok, talán felelőtlen idealisták, vagy inkább a saját hasznukat kereső kalandorok. Az általuk képviselt ügy mindenesetre biztosan élvezi Moszkva rokonszenvét.
Még akkor is, ha alighanem hihetünk azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek szerint Oroszország nem tervezi Kelet-Ukrajna bekebelezését. Gazdasági szempontból csábító lehet viszont az a lehetőség, hogy a függetlenségre törő régió – Ukrajna legfontosabb iparvidékének jelentős része – önállósodjon, és a frissen létrehozott Eurázsiai Gazdasági Unió égisze alatt mégis orosz kontroll alá kerüljön.
Ám ez egy újabb – Abháziához, Dél-Oszétiához és a Dnyeszter Menti Köztársasághoz hasonló –, gyakorlatilag senki által el nem ismert álállam létrejöttét jelentené, és kérdés, hogy Moszkvának kell-e még egy ilyen politikai teher.
