„Hitel nincs!”, vág egybe a vendéglátóhelyeken olvasható felirat a gazdasági valósággal. Ez motiválta csütörtökön az Európai Központi Bankot, amikor is, gyengítve az eurót, a további kamatvágás mellett döntött, hogy élénkítse az európai gazdaságot.
Talán nem is aratott volna ekkora a visszhangot a döntés, elvégre az irányadó rátát ugyan tovább közelítették a nullához, ám a vártnál kisebb mértékben, tíz bázisponttal, 0,15 százalékra. De van egy olyan velejárója, amit lapunk szakírója is „történelmiként” aposztrofált. A napi betétráta átlépett a nullán, a negatív tartományba.
Barátkozzunk kicsit a negatív kamat fogalmával. Két évvel ezelőtt a német államkötvények, a Bundok hozama csapott át negatívba. Ez azt jelenti: az európai adósságválság viharai közepette elbizonytalanodott befektetők nemhogy fialtatni nem tudták a német állampapírba való invesztíciójukat, de még fizetni is hajlandóak voltak érte, hogy a szuperbiztonságosnak tekintett eszközbe „varrhassák be” a pénzüket. (Ugyanennek a globális megfelelője az amerikai T-bond: morog a kínai, de nem talál annál biztosabb helyet a jüanjainak, mint hogy az amerikai pénzügyminiszter aláírja: a megfelelő időben kifizeti.)
