A jelenség nem egyedülálló Afganisztánban, ahol bacha poshnak (fiúnak öltözöttnek) nevezik a Niimához hasonló gyerekeket. Az átalakulás négy-ötéves korban kezdődik, amikor az anyuka levágja a gyerek haját, kicseréli ruhatárát, és a kislány attól kezdve fiúként él, egészen a kamaszkor beköszöntéig.
Átfogó kutatás hiányában nem tudni, hogy hány bacha posh él az országban, de a szigorú nemi szerepek uralta társadalomban ismert és elfogadott gyakorlat. Amikor a hatéves Mahnoush a nyári szünet előtt kislányként köszönt el az óvónőktől, majd szeptemberben már fiúként –Mehranként – tért vissza, a nevelők nem szóltak semmit. A Koránt oktató tanár ugyan megkérte, hogy fedje el a fejét, de végül egy baseballsapka is megoldotta a helyzetet. A kislány a fiúkkal játszott, de a csendespihenő alatt a lányok termében aludt. Mindenre volt megoldás.
|
Sajnálkozva néznek rájuk
Mohammad Ismail / Reuters |
Nadia Hashimi, a téma egyik szakértője szerint a család és a közeli ismerősök körében nem övezi szégyen vagy titok az átalakulást, hiszen nem is lehet elhallgatni. „Aki először találkozik egy bacha poshsal, gyakran nem veszi észre, hogy fiúnak öltözött lányról van szó. A család pedig rájátszik a szerepre, nem árulják el, hogy lányról van szó” – magyarázza a Népszabadságnak az afgán származású gyermekorvos, aki szerint több oka lehet, ha egy szülő úgy dönt, megváltoztatja gyermeke nemét.
Sokan, akárcsak Niima esetében, anyagi megfontolásból, vagy praktikus okokból döntenek így, ha nincs fiú a háznál, aki be tudna segíteni. De a bacha poshok ugyanúgy jelen vannak a társadalmi ranglétra tetején álló, tehetős családokban is, ahol nem a szükség hívja életre az átalakulást, hanem a fiúgyermek hiánya.
Mehran – vagy Menoush – édesanyja parlamenti képviselő volt, tanult, jól szituált nő. Férjével – aki szerint a fiúgyerek tiszteletet és presztízst jelent – mégis úgy döntöttek, a három lány közül az egyikből fiú lesz. „Ha jó a státuszod és tehetős vagy, az emberek már másként tekintenek rád. De azt mondják, az életed csak akkor lesz teljes, ha fiút szülsz” – nyilatkozta a BBC-nek Azita Rafat.
Afganisztánban manapság is sajnálkozva tekintenek az olyan családokra, ahol csak lánygyermekek vannak, mert a törzsi kultúrából eredően sok helyütt még mindig a fiúk öröklik a földet és a vagyont.
„Azt a családot, ahol nincs férfi, rendkívül szerencsétlennek tartják, hiszen nincs, aki megvédje a nőket”, meséli lapunknak Sippi Azarbaijani Moghaddam, aki közel két évtizedig dolgozott nőket segítő programokon az országban. Saját bőrén is tapasztalta, mit jelent, ha egy nőnek nincs fiúgyermeke vagy férje.
„Évekkel ezelőtt egy vidéki tartományban dolgoztam, ahol a nők kérdezgetni kezdtek: van-e fiam, férjem vagy bátyám. Mikor nemmel válaszoltam minden kérdésre, sőt azt is megtudták, hogy az édesapám meghalt, szó szerint sírva fakadtak. Azt gondolták, hogy senki és semmi vagyok” – meséli az iráni származású, Nagy-Britanniában nevelkedett szakértő.
Tapasztalata szerint családtól és régiótól függ, hogy mi vezet a kislányok átváltoztatásához, de a babona is szerepet játszhat. Afganisztánban ma is tartja magát az a hiedelem, hogyha egy lányt fiúként nevelnek, az szerencsét hoz, és Allah végül fiúval áldja meg a családot.
|
„Azt a családot, ahol nincs férfi, rendkívül szerencsétlennek tartják”, mondja a szakértő
Mohammad Ismail / Reuters |
Mindezek ellenére figyelemre méltó, hogy a szigorú nemi szerepek mentén rendeződő társadalomban mennyire toleránsak a bacha poshokkal szemben. Nadia Hashimi azonban ezt inkább a rugalmatlansággal magyarázza: „Az, hogy a becsület »megmentése« érdekében a lányokat fiúként nevelik, annak köszönhető, hogy a fiúkat és lányokat másképp értékelik. A társadalom teremtette ezt a problémát, így találnia kellett rá megoldást is” –véli a szakértő.
A gyerekek azonban nehezebben viselik a visszaváltozást, ami nem „csupán” az eredeti nemhez való visszatérést jelenti, hanem egy új, korlátokkal teli életet. Míg fiúként nagy szabadságot élveznek, kamaszlányként hirtelen számos kapu bezárul előttük. Ráadásul olyan életet kell élniük, olyan szerepben, amihez nem szoktak hozzá. Vannak, akik sosem birkóznak meg az átalakulással, vagy felnőttként is férfiként élnek. Hashimi az Egyesült Államokban él, és mint mondja, a helyi afgán közösségben is van olyan nő, aki most, idős korában, külföldön is férfiként él.
Más felnőttek azonban – akiknek zökkenőmentesebb volt az átalakulás – úgy emlékeznek vissza erre, mint életük legszebb, legszabadabb időszakára. Az egykori bacha poshok között vannak politikusok és nőjogi aktivisták is, akiknek elmondásuk szerint ez az ifjúkori tapasztalat adott megfelelő önbizalmat ahhoz, hogy aztán nőként is könnyebben vegyék az akadályokat. Siddiqui asszony, egy volt bacha posh is élete legszebb időszakaként emlékezik vissza a fiúként töltött évekre, de mégsem maradéktalanul boldog. „Jobb lett volna, ha lányként nevelnek, hiszen végül úgyis nőként kell élnem.”
