Az izraeli hírportálok azt jelentik, hogy a hadsereg a tűzcsendet megsértő rakéta- és aknavetőtűzre válaszol – állítólag „sebészi pontosságú" lövésekkel. De újrakezdték a szárazföldi műveleteket is. Tartanak az alagutak felszámolására irányuló műveletek is. Tucatjával „likvidálják" a határon át húzódó, betonozott föld alatti átjárókat. Volt, amelyikben izraeli egyenruhákat, katonai jelvényeket, térképeket találtak – ezeken az alagutakon át feltehetően beszivárgó terrorista-kommandó hatolt volna be Izrael területére.
Az izraeli haderő mellett az egyiptomi hadsereg is folytatja a maga alagút-ellenes műveleteit. Az egyiptomiak feltehetően eldöntötték: megtörik a Hamász befolyását a maguk területén. Az el-Sziszi államfő rendszerével szemben álló Muzulmán Testvérek ugyanis Gázából kapnak fegyvereket és más eszközöket az egyiptomi tábornok-elnök elleni harcukhoz.
Megkérdeztük Asaf Ronel külpolitikai szerkesztőt, a Háárec munkatársát, hogyan látja a helyzetet. Szerinte a „háború nagyjának" vége van, nem érdemes tovább folytatnia egyik félnek sem. A gázaiak túl nagy veszteségeket szenvedtek, és Izrael számára is szinte elviselhetetlen, hogy már negyvennél több katonája esett el. Izrael presztízsén, imázsán súlyos sérülések estek – állította.
|
| Finbarr O'Reilly / Reuters |
Netanjahura erős külföldi nyomás nehezedik, hogy vessen véget a háborúskodásnak, kössön valamilyen megállapodást. Az izraeli kormányfő elutasította John Kerry amerikai külügyminiszter javaslatát, mert az a Hamászt Izraellel egyenrangú szerződő féllé tette volna.
Ronel úgy véli, hogy lesz valamilyen megállapodás, amelyet Izrael a nemzetközi közösséggel köt majd, s ebben az alkuban Egyiptom „képviseli majd a Hamászt". Engedmények is lehetségesek, például a halászati jogok kiterjesztése a gázaiak számára. A blokádot is enyhíthetik. Asaf Ronel borúlátó a lehetséges megállapodást illetően, mert, mint mondja, a korábbi hasonló tűzszünetek is legfeljebb másfél évig éltek.
Ron ben-Jisaj ismert izraeli katonai elemző, a Yediot Aharonot szerzője jóval borúlátóbb. A helyzet okát egyértelműen a Hamász vezetésének agresszív politikájában látja. Az iszlamisták emelni akarják ázsiójukat, ezért indítják a támadásokat, ma is megsértve a humanitárius tűzszünetet. „Most lőttek ki két rakétát Tel-Avivra, látnom kellett, ahogy kisunokáim rohantak az óvóhelyre".
A Hamász vezetői nem kímélik a saját embereiket, sokkal jobban gyűlölnek minket, mint ahogy a saját népüket szeretik." Ben-Jisaj azt mondja, hogy a művelet elindításának fő oka az volt, hogy a terroristák egészen kiterjedt alagúthálózatot építettek ki, amelyek izraeli településekhez vezettek.
„Eddig 32 ilyen jól kiépített betonozott alagutat számoltunk fel. Többen robbanószerkezeteket telepítettek a harckocsik ellen. Az embargót korábban enyhítettük, és kaphattak cementet – így bélelték ki az alagutakat. Láttam ezeket. Ki akarja, hogy a házában a gyerekei ágyánál egyszer csak egy terrorista bukkanjon fel?"
Az izraeli társadalom szokatlanul egységesen támogatja ezt a műveletet – állítja. Az elemző példátlannak mondja az eddigi veszteségeket, a 43 izraeli katona halálát, a tegnapi áldozatokat. Ron Ben-Jisaj meglátása szerint a háborúskodás még egy hétig, akár tíz napig is eltarthat. Szerinte azért is vége kell, hogy legyen, mert „a gázai emberek nagyon dühösek a Hamász vezetőire, akik őket emberi pajzsnak használják a bázisaiknál, fegyverraktáraknál. Amikor az ENSZ Gázában megnyitotta kapuit azok előtt, akiket az izraeli hadsereg figyelmeztetett, hogy környéküket lőni fogják, a Hamász megtiltotta, hogy a menedékbe menjenek. Ma a saját rakétájukkal találták el a legnagyobb gázai kórházat."
És a gázaiak tudják, hogy nem izraeli rakéta csapott be? – kérdezem a katonai elemzőt. – Hát hogyne, nagyon is jól tudnak mindent!
