A Torontóban élő, az élelmiszeriparban dolgozó ifjabb Stevens tizennyolc éven át kutatott, többször is járt Európában. Amit talált, megdöbbentette. Apja legalább húsz harci bevetést repült, hogy aztán német fogságba essen. Ahonnan többször próbált szökni, és önfeláldozóan segített sok társának megszökni.
A második világháború után a brit titkosszolgálatnak, az MI6-nek dolgozott, főleg kiváló németnyelv-tudása miatt. Annyit lehetett tudni a papáról, hogy Németországban, keresztény családban született, és gyermekfejjel került Angliába. Az aprólékos nyomozás fényt derített a legnagyobb titokra is: a Peter Stevens felvett név, az apja valójában Georg Franz Heinként 1919-ben Hannoverben jött a világra. Egy zsidó családban.
 |
| Marc H. Stevens |
Georg Hein még nem volt hétéves és nem volt körülmetélve, amikor özvegyen maradt anyja egy bajorországi internátusba küldte. A nácik hatalomátvétele után a Berchtesgaden-közeli iskolából is menni kellett. Georgot Angliába küldték. Amikor kitört a második világháború, a német állampolgárságú Heint a kitoloncolás fenyegette, ráadásul a reklámiparban dolgozó fiú komolyabb összeget sikkasztott. Lebukott, börtönre ítélték, de a hadi események miatt nem kellett rögtön bevonulnia. Ekkor vette fel egy pár évvel korábban elhunyt osztálytársa nevét, és miközben a rendőrség körözte, az új identitással jelentkezett a légierőhöz.
Első bevetését egy HP52Hampden bombázóval 1941 áprilisában repülte. Szülővárosát, Hannovert és Berlin is bombázták. Szeptemberben a gépet a német légvédelem eltalálta, Hollandiában kényszerleszállást hajtott végre, Amszterdam közelében Stevenst elfogták. A fogolytáborból többször próbált megszökni, volt, hogy sikerült, de aztán elkapták. Némettudását kihasználva bekapcsolódott hamis papírok gyártásába, sokaknak segített a szökésben. Például úgy, hogy német őrnek öltözött, és „kikísérte” a brit foglyokat. Azok elmenekültek, ő visszafordult.
– Tudom, hogy az apám nem volt tökéletes ember. Valószínűleg voltak még az életében sötét fejezetek. Mégis hősnek tartom, mert úgy segített másoknak, úgy mentett életeket, hogy a saját sorsa nem érdekelte, előnye pedig egyetlen akcióból sem származott – mondta lapunknak adott telefoninterjújában Stevens, akinek apja 1945 tavaszán egy lengyelországi táborból szabadult. Egy évvel később bátorságáért megkapta a Katonai Keresztet (Military Cross), a RAF-ból alig hetvenen részesültek ilyen kitüntetésben.
A háború után a brit titkosszolgálat is felfigyelt Stevensre. Öt évig dolgozott a cégnek, annyit sikerült kinyomozni, hogy a szovjet zónából, majd az 1949-ben megalakult NDK-ból embereket, főleg ott ragadt gyárosokat, vállalkozókat menekített-csempészett az NSZK-ba.
Amikor Stevens az MI6-hez fordult apja kapcsán, először azt a választ kapta, ilyen nevű személyt nem ismernek. Majd amikor dokumentumokkal támasztotta alá, hogy a papa az MI6 alkalmazásában állt, azzal utasították el: a kérdéses korszak dokumentumai megsemmisültek.
Peter Stevens 1952-ben vándorolt ki Kanadába. Ott egy québeci katolikus család lányát vette feleségül, két fiuk született. Zsidó származását a neje előtt is titkolta. Amikor Marc a nyomozás közben megkérdezte az édesanyját, ha tudta volna, hogy az udvarlója zsidó, hozzáment volna-e, a válasz egy nem volt. Jó hatvan évvel ezelőtt ilyesmi nem volt szokás Kanadában.
A generációnyi nyomozást Stevens élete legizgalmasabb szakaszának tartja. A könyvírást viszont a legfájdalmasabbnak. A történet szerinte megérne akár egy filmet is. Főleg, ha kiderülne, hogy a második világháborús hős mit csinált a hidegháborúban.
