„Tizenötmillió embernek alacsonyabb lesz az adója, csökkennek a járulékok: az ígéret valóra válik... Nincs sarc az egészségügyön és a tanároknak” – „csiripelte” körbe gyorsan a Twitter mikroblogon Matteo Renzi olasz miniszterelnök pénteken.
Tette mindezt azután, hogy kormánya egyik, de nem a balközép demokratákhoz, hanem az Új Jobbközéphez tartozó tagja félreértést okozott a közléssel: a megszorítások kapcsán még „harcban állnak”.
A lényeg: olaszok milliói számára ezekben a hetekben tisztulhat a kép, hogyan is érinti őket a reformprogram, amelybe a két hónapja hivatalba lépett, mindegyik elődjénél fiatalabb, 39 éves olasz kormányfő belevágott. Az adócsökkentések főleg a (balközép szavazótábort erősítő) kisfizetésűeket, valamint a kis- és középvállalkozásokat segítik. Lemondanak védelmi presztízsbeszerzésekről is az olaszok, mégpedig éppen akkor, amikor az ukrán–orosz válsággal párhuzamosan a NATO a megcsappanó hadibüdzsék kockázataira figyelmeztetett.
De hiába, nem megy másként, s nemcsak az olaszoknál. Párizsban Manuel Valls a köztársasági elnök már januárban meghirdetett gazdaságpolitikai pálfordulását hivatott beteljesíteni. Az új és szintén viszonylag fiatal, 51 éves kormányfő a Szocialista Párt cilinderéből (és a párt jobbszárnyából) előhúzott legújabb nyúl Francois Hollande államfő esetleges megmentésére 2017-re. A meghirdetett „felelősségi paktum” része a héten beharangozott kétéves, 50 milliárd eurós kiadáscsökkentési program. Ez együtt jár a (legalacsonyabbak kivételével) a nyugdíjak, a szociális kiadások befagyasztásával, és a közalkalmazottak is sokáig csak a már korábban plafonnal rögzített bérükre számíthatnak. Már aki marad közülük: egy részüktől búcsút vesznek. A franciáknál is vannak szimbolikus lépések: a miniszterek számát kevesebb mint felére csökkentették, hogy mutassák, olcsóbban él a politikai elit.
