Tülekedés a republikánus másodvonalban
Republikánus oldalon Ted Cruz texasi szenátor és Donald Trump „húzott el” a mezőnytől, és még mindig nem látni, ki lesz a kihívójuk – ha lesz ilyen egyáltalán. Cruz fölényesen nyerte Iowát, Trump pedig 35 százalékkal megnyerte New Hampshire-t, mögötte John Kasich ohiói kormányzó végzett 15 százalékkal.
Ám mindez nem mond sokat: a média és a közvélemény-kutatásokban megnyilvánuló választói vélemények pillanatok alatt emelnek a magasba, majd ejtenek le valakit. Iowa után Marco Rubio floridai szenátort látták sokan esélyesként és a mérsékelt jelöltre áhítozók megmentőjeként, ám ő olyat hibázott egy tévévitában, hogy New Hamshire-ig sem tartott ki a lendülete. A keddi előválasztásokon nagy volt a tülekedés a második vonalban. Kérdés, hogy Kasich vagy Jeb Bush volt floridai kormányzó ki tudja-e használni jó eredményét, vagy hogy Rubio fel tud-e állni a számára vereséggel felérő ötödik helyről.
|
Marco Rubio kissé megtört támogatója
Carlo Allegri / Reuters |
A fiatalok számára pozitív a „szocialista” jelző
Demokrata oldalon sem egyszerűbb a képlet, hiába van csak két jelölt. Bernie Sanders vermonti szenátor Iowában megszorongatta Hillary Clintont, New Hampshire-ben pedig a szavazatok 60 százalékát begyűjtve legyőzte. Ezzel már valós veszélyt jelent Clintonra. A 74 éves, saját magát szocialistának valló Sanderst támogatja a fiatalok túlnyomó része és Clintonnak még a nők többségének a szavazatait sem sikerült megszereznie.
A 18-29 éves korosztály számára, mint több felmérésből is kiderült, a szocialista kifejezés már nem a Szovjetuniót, hanem a skandináv jóléti államot juttatja eszébe. Ráadásul fontos nekik, hogy úgy érezzék, hiteles politikusra szavaznak. Számukra Clinton túlzottan „megcsinált” és kiszámított, míg Sanders minden máz nélkül, lecsupaszítva beszél. Ráadásul szimpatikus nekik az üzenet, hogy fel kell számolni azt, hogy a kampánytámogatásokért cserébe a washingtoni politikai elit úgy táncol, ahogyan a pénzügyi körök fütyülnek. Sanders megreformálná a kampányfinanszírozás rendszerét, feldarabolná a nagy bankokat, ingyenessé tenné a felsőoktatást, adókat és minimálbért emelne és állami egészségbiztosítót is ígér.
|
Sanders a fiatalok körében népszerű
Rick Wilking / Reuters |
Ráadásul épp a kampányfinanszírozás és a pénzügyi körökkel való szoros kapcsolat Clinton gyengéje, aki számára különösen nagy csapás New Hampshire elvesztése. Hiszen Bill Clinton 1992-ben, Hillary pedig 2008-ban megnyerte itt az előválasztásokat.
„Kegyetlen harc lesz”
„Ez egy olyan év, amikor az amerikai választók mérgesek, Washingtont hibáztatják és olyan jelöltekre szavaznak, akik nem a mérsékelt középről jönnek. Ennek az elégedetlenségnek jelentős köze van a 2008-as gazdasági válsághoz, hosszú távon pedig ahhoz, hogy az elmúlt húsz évben stagnáltak a bérek, illetve növekedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek” – mondta lapunk kérdésére Christopher Arterton.
A washingtoni Georgetown Egyetem politológiaprofesszora szerint a választók még mindig mérgesek amiatt, hogy a nagybankokat közel ezermilliárd dollárból megmentette a válság idején a szövetségi kormány, őket viszont senki sem segítette ki. Mérgesek amiatt is, hogy a két párt képtelen együtt dolgozni a törvényhozásban, így nem tudja megoldani az ország legsúlyosabb gondjait.
|
Valódi esélye csak Clintonnak van?
Brian Snyder / Reuters |
„Ebben a környezetben nagyon vonzóak azok a politikusok, akik keményen kritizálják a dolgok jelenlegi állását” – foglalta össze a kutató. Még Aterton sem látja, mi lehet az előválasztások végkimenetele a republikánus oldalon. Úgy véli, a március elsején rendezett "szuperkedd" után lehet majd világosabban látni, ki marad talpon, ám azt valószínűsíti, hogy egy szélsőséges (Trump vagy Cruz) és egy mérsékelt (Rubio, Kasich, Chris Christie vagy Jeb Bush) jelölt küzd majd hosszan egymással, egészen a nyári jelöltállító konvencióig. „Kegyetlen harc lesz” – mondja.
Úgy véli, a republikánus oldalon nagyon nagyok az üzenetben is az eltérések, ám demokrata oldalon nem: Clinton és Sanders véleménye „95 százalékban megegyezik” arról, hogyan kellene vezetni az Egyesült Államokat. Arterton szerint itt egyébként egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, ki győz: egy hosszú előválasztási harc után áprilisban vagy májusban Hillary Clinton lesz majd a demokrata párt jelöltje.
