A tb-rendszerbe visszakényszerített hárommillió polgár háromezer-milliárdos nyugdíj-megtakarításából törlesztettek hitelt, csökkentettek adósságot, vásároltak részvényt.
A bajba jutott devizahitelesek megmentése ürügyén bevezetett végtörlesztéssel újfent azoknak kedveztek, akik arra nem szorultak rá.
A segélyüket a kocsmai játékgépeken eljátszó tízezrek rémképével ijesztgetve a társadalmat, betiltották a szerencsejátékot, hogy aztán maguknak kaparintsák meg ezt a jól jövedelmező üzletágat is. A fiatalok védelmének jegyében csókosaiknak juttatták a trafikokat, de hogy több bőrt is lehúzzanak a rókáról, beiktatták hűbéres dohánykereskedőjüket a cigarettagyárak s a trafikok közé.
Gazdag zsákmányt biztosít az állami földvagyon kiárusítása is a sóvár haramiáknak. A pár ezer kiválasztott ingyen jut vagyonhoz, hiszen költségeik megtérülnek az uniós földalapú támogatásokból, bankkölcsönük kedvezményes kamatját az adófizetők adójából egészíti ki az állam. A kormány ezúttal is a magyar emberek érdekeinek védelmére hivatkozik, miközben mezőgazdaságunk versenyképessége – dacára a horribilis összegű uniós támogatásnak – egyre romlik.
A végtelenségig folytathatnánk. Nem kis teljesítmény ez pár év alatt. Mindenben észreveszik a lehetőségeket, a földgáz-kereskedelemtől a közvilágításon át a tanulmányírásig.
Legújabb húzásuk, amelyet a 2018-as választások csodafegyverének szánnak, az elvileg a népességfogyás megállítására hivatott csok. Borítékolható, hogy ezúttal sem a nemes cél fog megvalósulni, hanem a hatalom vállalkozói holdudvara s vagyonos támogatói szakítanak nagyot. A csok felső értékhatárának és a tulajdoni korlátnak az eltörlése egyértelműen nekik kedvez. Na meg a vállalkozói holdudvarnak. Így ugyanis majd háromszor annyi eladatlan új építésű lakás felel meg a feltételeknek. Ezek értéke meghaladhatja a 150 milliárd forintot.
Ha a csok által sikerülne is időlegesen növelni a születésszámot, az sem érne semmit. Életszínvonalbeli elmaradottságunk fennmaradásával ugyanis a kivándorlás mértéke sem csökkenne, sőt nagy valószínűséggel növekedne. (Már csak azért is, mert a csok terheit nagyrészt azoknak kellene viselniük, akik nem részesülhetnek belőle.) Az is kétséges, hogy a csok fenntartható-e. Ha korlátozások nélkül élhetnek vele a három gyermeket nevelők, vállalók, akkor biztosan nem. Ha pedig eleve egy szűk kört céloznak meg vele, mint látszik, akkor végképp nem teljesülhetnek általa a népesedési célok. A kohéziós támogatások 2020-as megszűnése s az ország azt követően megnehezülő helyzete biztosan véget fog vetni a csoknak, mely a külkereskedelmi mérleget is rontja. Az építőanyagok, az építkezéshez használt gépek, berendezések ugyanis zömmel importból származnak vagy külföldi tulajdonú cégek termékei, vagyis az értékesítésükből származó haszon kiáramlik az országból.
A csok is azt bizonyítja, hogy a konzervatív kormány hatalma biztosítása érdekében csupán a tünetek valamilyen mértékű orvoslására törekszik, az ország alapvető bajainak megszüntetésére, a megfelelő ütemű fejlődés biztosítására nem képes. Azokat eredményesen kezelni nem tudják, nem is próbálják. Ezért kell minél előbb eltávolítani őket!
A szerző a DK oktatási kabinetjének tagja
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
