Soha nem kerültek a kurdok annyira közel bő évszázados álmuk, egy önálló állam megvalósításához, mint most. A tőlük most nem is távol élő zsidók hozzájuk képest most nem szólhatnak: nekik legalább van saját államuk. Csakhogy Izrael államát meg lehetett teremteni anélkül, hogy szuverén országok megcsonkultak volna – a Törökországban, Irakban, Szíriában és Iránban szétszóródott kurdok számára ez lehetetlen.
Mégis, miért mondhatom azt, hogy az önálló kurd állam nincs elérhetetlen messzeségben? Két oknál fogva. Az egyik, hogy Irakban máris létezik kurd autonómia, több is annál – gyakorlatilag teljes gazdasági-politikai önállóság. Szíriában a polgárháború mellékfrontján a kurd szabadcsapatok nemhogy csatát nyertek az Iszlám Állam (IS) ellen, hanem gyakorlatilag hatalmukba kerítették az egész török–szír határsávot, illetve annak a szír oldalát. Ma már közhelyszámba megy, hogy lenn a terepen a kurdokon kívül senki sem volt képes az IS gyilkos martalócainak ellenállni, igaz, ehhez kaptak a levegőből segítséget.
Érdekes, hogy csak az amerikaiak értékelték nagyra a kurdok hadi teljesítményeit. Maga Obama is megszólalt ebben az ügyben. Márpedig ha a kurdoknak ilyen érdemeik vannak, akkor kérdezem én, miért nem akad ezen a földön még egy Lord Balfour, aki ugyanúgy kinyilvánítaná a kurdok jogát egy nemzeti államhoz, ahogy a lord tette a maga elhíresült 1917-es nyilatkozatában a zsidók államalapítási jogáról?
