Mint a korabeli sajtóból kiderül, építésében segített Budapest népe – értsd: a párttagság –, amely téglajegyek vásárlásával és a hétvégeken kétkezi munkával támogatta elkészültét. De folyt az adományok gyűjtése a Szabad Nép olvasóitól, a pártalapszervezeteknél, voltak kultúrestek, sőt focimeccs is, amelyek jegybevételei mind a székházépítés kasszáját voltak hivatva gyarapítani.
|
Színtiszta szocreál a Blaha Lujza téren
Mikó László / Népszabadság/archív |
A képen látható, stílusában valahol a Bauhaus és a szocreál között félúton tévelygő főépület József körúti homlokzatán volt látható vagy negyven éven át ez a dombormű. Csak egy évvel a Szabad Nép-épület birtokbavétele után, 1950-ben készült el. A Felszabadulás és újjáépítés című relief ízig-vérig a kor szellemében született alkotás volt. Feladata szerint az 1945 óta eltelt öt év történetét, illetve a békés, boldog jövőt volt hivatott megörökíteni.
Stílusa egységes, jóllehet három művész készítette: Beck András, Mikus Sándor és Kerényi Jenő. Minden megtalálható rajta, ami a szocreál ikonográfiája szerint kötelező eleme volt egy ilyen köztéri műalkotásnak. Elsőként az tűnik fel, hogy mindenki dolgozik, alkot, vagy legalábbis tesz valamit a holnapért ezen a kőbe faragott, folytatásos képregényen. A felső sorban zászlót vivő munkás halad az élen, mögötte – puskáját nem éppen szabályosan, a bal vállán vivő – katona, akit kendőkkel integető nőalak követ, őt pedig a kaszája hegyével fenyegető parasztember. Fölöttük riadt békegalamb. 2. rész: nő téglát cipel, a férfi kőműves pedig türelmesen várja, hogy megérkezzen az anyag. 3. rész: munkás figyelmezteti a mérnököt, hogy a szél feléjük hozza a gyárkémények bűzös füstjét, az egyik épületről pedig le fog zuhanni a vörös csillag, mert csúnyán kilóg a homlokzat síkjából. 4. folytatás: vidéki házaspár örül annak, hogy az ő tszcs-jükbe is megérkezett az új traktor. 5. Ismét lejjebb Osztapenko kapitányt idéző testtartásban fogadja egy szovjet kiskatona a férj, a feleség és gyermekük kérését, hogy – legalábbis kissé frivol olvasatunk szerint – adná vissza a nagypapa zsebóráját.
6. rész, a lényeg, a zárókép: fiatal nyomdász igazít a rotációs gépen, amely ontja a friss lapokat. Talán épp a Szabad Népet? Már sosem tudjuk meg. 1992 őszén ugyanis Antall József személyes barátja, a Hírlapkiadó vállalat új vezérigazgatója – amúgy kiváló halbiológus – levésette a domborművet. Ma már a helye sincs meg. A hajdani sajtóház helyén ugyanis új épület áll.
