David Cameron beszéde világossá teszi, hogy „kétszer is meg fogja gondolni", maradjon-e az Európai Unióban, ha a szervezet megújulására vonatkozó elképzelései „süket fülekre találnak". A brit konzervatív párt elnöki posztját is betöltő politikus bízik abban, hogy megállapodásra sikerül jutnia az unió brüsszeli irányítóival, egyben a többi huszonhét tagország vezetőivel. Ebben az esetben
„szívvel-lélekkel fog kampányolni a brit EU-tagság folytatása mellett, hiszen ez áll a szigetország érdekében".
A kormányfő állásfoglalásával mind a maradást, mind a távozást pártoló brit tábor elé komoly kihívást intéz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kivonulás mind a gazdaság, mind a nemzetvédelem szempontjából káros lehet.
A status quo folytatásáért kiállóknak viszont meg kell érteniük, milyen kockázatokkal jár, ha az EU szabályai visszatartják Nagy-Britannia kereskedelmi és munkahely-teremtési lehetőségeit.
|
David Cameron „kétszer is meg fogja gondolni", maradjon-e az Európai Unióban
Stefan Wermuth / Reuters |
A Tusknak küldött levél hírek szerint nem tételesen sorolja fel, de elsőként szedi csokorba a szigetország hat területre vonatkozó feltételeit. Cameron többek között garanciákat kér a közös pénzhez, az euróhoz nem csatlakozott országok jogainak megőrzésére és az egyre szorosabb integrációról való lemondásra.
Ha a brit hagyományokhoz híven helyesli is az EU további bővítését, meggátolná a korlátlan népvándorlást. Biztosítva kívánja látni, hogy a nemzeti parlamentek visszautasíthassanak az Európai Unió által hozott törvényeket, és elvárja a bürokrácia enyhítését, egyben a kereskedelem serkentését.
A kormányfői stábhoz közel állónak mondott Open Europe agytröszt véleménye szerint a legnehezebben teljesíthető követelésnek az bizonyulhat, hogy Cameron
az EU-országokból érkezett új munkavállalók elől négy évig elzárná a brit szociális juttatások teljes köréhez való hozzáférést.
A kutatóintézet felmérése megállapította, hogy ezzel kapcsolatban legalább tizenkét EU-tagországnak van fenntartása, nyolc pedig bizonytalan. Az Open Europe úgy látja, hogy Nagy-Britannia reformtörekvéseinek legfőbb támogatói Írország és Dánia, legkeményebb ellenfelei pedig Belgium, Spanyolország és nem kis meglepetésre Luxemburg.
