Afganisztánban sokaknak alakult hasonlóan az élete az elmúlt évtizedekben – természetesen az amerikai „happy end” nélkül –, és a mindennapokat a háború csak még nehezebbé teszi. Számos nemzetközi szervezet szerint Afganisztán egyike azon országoknak, ahol manapság a legnehezebb a nők sorsa. Arra a kérdésre pedig, hogy lehet-e még rosszabb a helyzet, a válasz határozott igen.
Az egy hét múlva esedékes afganisztáni elnökválasztás ugyanis nemcsak az ország, hanem a nők jövője szempontjából is sorsdöntő lesz. A voksolás után az új vezetés dönteni fog róla, hogy tizenhárom év után maradjanak-e a nemzetközi csapatok az országban, vagy a belső harcoktól forrongó Afganisztán megáll a saját lábán.
„Ó, mi szerencsések vagyunk, hiszen oly sokan elvéreznek a nászéjszakán” – az ilyen mondatokat nem könnyű elfelejteni
Nehéz megmondani, hogy a tálibok hatalmának megdöntése és a nemzetközi jelenlétmennyiben javította a nők helyzetét. Tény, hogy a nők ismét dolgozhatnak, több kislány jár iskolába (de a 15 év fölötti lányok 87 százaléka továbbra is írástudatlan), a politikai és közszférában is több a nő (akik az életükkel játszanak), és az alkotmány szerint is több jog illeti meg a nőket (elvileg), de hogy mindez mennyire érzékelhető a mindennapokban, az más kérdés.
|
| Sippi Azarbaijani-Moghaddam - CEU |
– Nem sokkal Afganisztánba érkezésem után, 1996-ban történt, hogy vidékre kellett mennem. Egy távoli településre igyekeztem autóval, de amint az ott élő nők meghallották a motor zúgását, gyorsan bemásztak egy árokba, és lehasaltak, nehogy bárki meglássa őket. Ez akkor rendkívül felkavaró volt. Nagyon megalázónak tartottam. Nemrég visszamentem ugyanoda, és örömmel láttam, hogy a nők már nem bújnak el. Tulajdonképpen ez is változásnak tekinthető – meséli a Népszabadságnak Sippi Azarbaijani-Moghaddam, aki 18 évig dolgozott kulturális tanácsadóként Afganisztánban.
Tapasztalata szerint az a rengeteg pénz, ami a nők helyzetének javítása érdekében az országba áramlott – az ENSZ becslése szerint évi 100 millió dollár –, nem hozott széles körű változásokat. Mint mondja, a nemzetközi jelenlét és különféle projektek hatására a nők sokkal többet tudnak arról, hogy milyen lehetőségeik vannak, de az, hogy éljenek is az új esélyekkel, már nehezebb ügy.
Ehhez sokkal szervezettebbnek kellene lenniük, de a női jogokért folytatott harc egyelőre luxus egy olyan országban, ahol a lakosság nagy része rendkívüli szegénységben él. Bár van egy szűk, elit réteg, amelynek képviselőivel gyakran találkozni a médiában, a többség számára az élet a napi megélhetésről szól.
– Az ország egy nagyon szegény régiójában készítettem interjúkat helyi nőkkel, és meglepődve láttam, hogy 12-13 éves lányok csecsemőket ringatnak. Döbbenten kérdeztem, hogy nem hallottak-e az ilyen fiatalkori szülés veszélyeiről, mire ők nevetve azt válaszolták: „Ó, mi szerencsések vagyunk, hiszen oly sokan elvéreznek a nászéjszakán”
|
Afgán nők a perzsa naptár szerinti újév ünnepén
Mohammad Ismail / Reuters |
– Moghaddam szerint az ilyen mondatokat nem könnyű elfelejteni. –Itt vannak ezek a 12 éves lányok, akik életük során szülnek majd 15 gyereket, az egyikbe talán bele is halnak. Ha mindent túlélnek, akkor meg arról szól majd az életük, hogy etessék a férjüket és a gyerekeiket. Nincs más választásuk – meséli.
Változást persze nem lehetetlen elérni, de ehhez mindenképp szükség van a férfiakra. Ezt Moghaddam a saját bőrén is megtapasztalta, amikor öt éve az ország toleránsabb vidékén dolgozott egy projekten, amelybe bevonták volna a helyi közösség nőtagjait is. Először azonban a férfiakkal kellett tárgyalni. –
„A nők ostobák, nem tudnak gondolkodni... A feleségem még a bazárból sem találna haza egyedül, biztosan eltévedne útközben”, mondták a férfiak. Amíg a többség így vélekedik a nők képességeiről, addig igencsak távolinak tűnik, hogy a nőket tisztelet övezze – véli Moghaddam.
A helyzet tehát nem éppen ideális, és az április 5-i választások után még az ingatag lábakon álló, szerény eredmények is veszélybe kerülhetnek, ugyanis elemzők szerint az elnökjelöltek többsége nem éppen haladó szellemű. Ráadásul, ha az új elnök nem írja alá a kétoldalú biztonsági megállapodást, és az amerikai és NATO-csapatok kivonulnak az országból az év végén, a nemzetközi nyomás is megszűnik.
A legrosszabb forgatókönyv azonban kétségkívül az lenne, ha a tálibok ismét magukhoz ragadnák a hatalmat. Ekkor visszatérhetnének azok az idők, amikor a nők nemhogy iskolába és dolgozni nem mehettek, de még az otthonukat sem hagyhatták el az egész testüket fedő burka és egy férfi rokon nélkül.
Tálib támadás külföldiek ellen
Tálib fegyveresek pénteken autóbombát robbantottak egy Kabul nyugati részén lévő, főleg külföldiek lakta vendégház előtt, majd lövéseket leadva behatoltak az épületbe.
Az afgán biztonsági erők tűzharcban megölték a négy támadót, közben sikerült kimenteni a vendégházban tartózkodókat. Idén ez már a negyedik támadás külföldiek szálláshelye ellen az afgán fővárosban. A tálibok erőszakkampánya az elmúlt napokban felerősödött az egy hét múlva esedékes elnökválasztás ellen is.
Szerdán megtámadták a független választási bizottság kabuli hivatalát, s öt személyt megöltek. Híveiket országszerte felszólították, hogy bármi áron akadályozzák meg a választások megtartását. Az április 5-i választások tétje, hogy ki lesz Hamid Karzai elnök utóda.
Karzai 2004-ben, majd 2009-ben is győzött, ám az alkotmány tiltja indulását harmadik alkalommal.
A tálibok ezúttal is hasonló vérfürdőt ígérnek, mint történt az Egyesült Államok és a szövetséges országok katonái által támogatott két előző választáson. Minthogy a külföldi harcoló egységek 2014 végéig, tizenhárom év elteltével, a tervek szerint elhagyják Afganisztánt, bárki győzzön is a választásokon, csak az afgán biztonsági erőkre számíthat a tálibokkal szemben. (AFP)
