galéria megtekintése

A tunéziai kvartett kapta a Nobel-békedíjat

2 komment

NOL

A kvartett az észak-afrikai országban 2010-ben kitört forradalom utáni nemzeti párbeszédben játszott szerepéért érdemelte ki az elismerést.

Négy szervezet, az úgynevezett tunéziai kvartett kapta 2015-ben a Nobel-békedíjat. A döntés pénteki indoklása szerint a kvartett – a Tunéziai Általános Munkaunió (UGTT), a Tunéziai Munkáltatók Szervezete (UTICA), a Tunéziai Emberi Jogi Liga (LTDH) és a Nemzeti Ügyvédi Liga (ONAT) – az észak-afrikai országban 2010-ben kitört forradalom utáni békefolyamatban játszott szerepéért nyerte el az elismerést, amelynek eredményeként Tunéziának az arab tavasz országai közül elsőként és egyedüliként sikerült megvalósítania az átmenetet a diktatúrából a plurális demokráciába.

Kisfiú zászlóval a forradalom harmadik évfordulóján. Demokrácia van
Kisfiú zászlóval a forradalom harmadik évfordulóján. Demokrácia van
Zoubeir Souissi / Reuters

Bejelentésében Kaci Kullmann Five, a norvég Nobel-bizottság elnöke hangsúlyozta, az elismerést a négy szervezet nem megosztva, hanem kvartettként kapja. „Tunézia komoly politikai, gazdasági és biztonsági kihívásokkal néz szembe. A norvég Nobel-bizottság reméli, hogy az idei díj hozzájárul Tunéziában a demokrácia megóvásához, és ösztönzésül szolgál azoknak, akik a béke és a demokrácia terjedéséhez kívánnak hozzájárulni a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a világ többi részén. Mindenekelőtt pedig bátorításnak szánjuk a díjat a tunéziaiak számára, akik a hatalmas nehézségek ellenére lefektették egy nemzeti testvériség alapjait, és ez a bizottság reményei szerint példaként fog szolgálni más országok előtt is” – zárta beszédét a választás indokaira kitérve Kullmann Five.

 

És ami azt illeti, Kullman Five-nak igaza van. Bár Ben Ali bukása után Tunézia a demokratizálódás útjára lépett – a konzervatív Ennahda (a pánarab Muzulmán Testvériség helyi szervezete) került hatalomra, az új alkotmány megírásáig és a 2014 januárjában tartott választásokig irányítva az országot, most pedig egy szekuláris vezetésű egységkormány van hatalmon –, a Bardo múzeum elleni márciusi terrortámadás és a júniusi szúszai tengerparti vérfürdő is ékesszólóan jelzi, hogy nincs minden rendben. (Iszlamista merényletre évek óta van példa. 2013-ban két ellenzéki politikus, Sokri Belaid és Mohamed Brahmi is gyilkosság áldozata lett.)

Tunéziában 2010. december 17-én Szidi al-Bouzid városban felgyújtotta magát Mohamed Bouazizi, egy utcai gyümölcs- és zöldségárus, akinek a hatóság elkobozta a standját, mert nem volt engedélye. Az incidens utáni tüntetések forradalommá nőtték ki magukat, elsöpörve a Zín el-Ábidín ben Ali elnök 23 éve hatalomban lévő rezsimjét. A tunéziai „jázminos forradalom” nyomán 2011-ben több más országban – Líbiában, Egyiptomban és Jemenben – is kitört a forradalom, a líbiai diktátor, Moammer Kadhafi, az egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak és a jemeni államfő, Ali Abdullah Száleh is megbukott. (Ben Ali Szaúd-Arábiába menekült, ahol azóta is száműzetésben él. Líbiában és Jemenben a káosz az úr, Egyiptomban pedig egy Mubarakéhoz hasonló rezsim került hatalomra a Mohamed Murszi exállamfő fémjelezte iszlamista közjáték után.)

Bouzazit 2011-ben az Európai Parlament posztumusz a maga békedíjával, a Szaharov-díjjal tüntette ki, a brit The Times pedig őt választotta meg Az év emberének.

Szakszervezeti tagok és rendőrök összetűzése Tuniszban. Még nincs minden rendben
Szakszervezeti tagok és rendőrök összetűzése Tuniszban. Még nincs minden rendben
Zohra Bensemra / Reuters

A tunéziai kvartett elismerése meglepetésnek számít. Korábban a megfigyelők és a fogadóirodák Ferenc pápát, Angela Merkel német kancellárt, illetve John Kerry amerikai és Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminisztert tartották esélyesnek, Kerryt és Zarifot az iráni nukleáris programról szóló megállapodásért.

Tavaly egyébként a norvég Nobel-bizottságban 114 év alatt példátlan puccsal leváltották a bizottságot 2009 óta vezető Thorbjørn Jagland volt norvég miniszterelnököt és külügyminisztert. A munkáspárti politikust a jobboldali Konzervatív Párt mozdította el pozíciójából. Jaglandet, aki további hat évig tagja marad a bizottságnak, korábbi helyettese, a konzervatív párti Kullmann Five váltotta.

2014-ben, még Jagland elnöksége alatt a pakisztáni emberi jogi aktivista, Malala Juszufzaj kapta volt a Nobel-díjat, de ehhez a népszerű lépéshez képest a politikus korábbi tevékenységét ellentmondásosnak értékelik. 2012-ben az Európai Unió díjazása váltott ki vitákat, többek között azért, mert egy évvel korábban több tagja – Franciaország és Nagy-Britannia – is beavatkozott Líbiában a Kadhafi-ellenes felkelők oldalán, de a legtöbbet kritizált döntés Barack Obama amerikai elnök 2009-es békedíja volt. Ezt sokan azért bírálták, mert az Egyesült Államok akkor még nyakig benne volt az iraki és az afganisztáni háborúban is, a most szeptemberben megjelent memoárjában pedig Geil Lundestad, a Nobel Intézet vezetője is elismerte, hogy a 2009-ben hivatalba lépett amerikai elnöknek inkább biankóra, semmint beváltott ígéretekre adták oda az elismerést. Ezzel egyébként maga Obama is tisztában van. Többször viccelt vele, egy vacsorán, amelyen Henry Kissingerrel vett részt, így nyilatkozott: „Sok a közös vonás bennünk. Ő a vietnami háború befejezéséért megkapta a Nobel-békedíjat, én meg az enyémet a… miért is?”

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.