A hangulat békés volt, de érzelmekkel teli. A széken egymást váltó szónokok arról meséltek, hogy gyermekkorukban mennyire féltek este hazamenni az utcán, vagy arról, hogy fehér bőrűként értetlenségbe ütköztek amiatt, mert legjobb barátjuk fekete. Többen saját versüket szavalták el. „Trayvon Martin halála után írtam ezt. Nem gondoltam, hogy még egyszer aktuális lesz" – kezdte egy vékony, hosszú hajú, fekete lány. A 17 éves, fegyvertelen fekete floridai fiút egy fehér polgárőr, George Zimmermann lőtte le 2012 februárjában. Zimmermannt később felmentették a gyilkosság vádja alól.
A több mint háromórás fórum végén, melynek résztvevői főleg fekete diákok voltak, mindenki felállt egy szék vagy asztal tetejére, és a magasba emelte mindkét kezét. Néhány másodpercnyi feszült csend után többször azt kiabálták: „Fent a kezem, ne lőj!" A tiltakozást közös imával fejezték be. Néhány unottan ebédelő diákon kívül mindenki megfogta egymás kezét és körbeállta a termet.
A diákok már egy nappal korábban, hétfőn is követelték az egyetemi rendőrség demilitarizálását. Igaz, akkor még sokkal kevesebben voltak. Az iskola napilapja, a The Diamondback tudósítása szerint hétfőn az egyetemi rendőrfőnök, David Mitchell is találkozott a tüntetőkkel, és elmondta nekik, hogy a fegyverekre azért van szükség, mert az egyetemen van egy kutatási célú atomreaktor. Azt pedig, hogy ezt hogyan kell védeniük, törvény szabja meg, emellett pedig az amerikai egyetemeken egyre gyakoribb lövöldözések miatt is szükség van arra, hogy a rendőröknek legyen megfelelő fegyvere. Mitchell szerint a páncélozott jármű is a diákok védelmét szolgálja.
A tiltakozókat nem győzte meg, így másnap elfoglalták a menzát. „Fáj a szívünk, félünk, nem akarjuk, hogy a College Park legyen a következő Ferguson" – mondta a verset szavaló lány, Opeyemi Owoeye kérdésünkre válaszolva. „Nem akartunk erőszakosak lenni, de hallatni akartuk a hangunkat. Azért jöttünk ide, mert a Stamp az egyetem szíve, és ezzel jelezzük, hogy senki sem hagyhatja figyelmen kívül ezt az ügyet. Ez nem a feketék ügye, hanem mindenkié" – mondta.
Az esküdtszék hétfői döntéséről Owoeye úgy gondolja, ismét bebizonyosodott, hogy „Amerikát nem érdekeljük mi, feketék. Semmibe veszik az életünket. Ezt már többször is a tudtunkra adták. Mert ha nem így lenne, akkor felelősségre vonnák azokat, akik elveszik az életünket. És ebből elegünk van!" – mondja. „A Trayvon Martin-ügy idején jöttem rá, hogy nem számítunk. Amikor azt mondták, Zimmermann nem bűnös, az hatalmas pofon volt mindenkinek. Megölt valakit, ő volt az agresszor, és nem bűnös? Ha megölsz egy feketét, hős vagy? Elsírtam magam. Meggyászoltam Trayvon Martint, és azért imádkoztam, hogy ne történjen meg ismét. De megtörtént, ott van Jordan Dunn és Michael Brown esete is, és ezen a hétvégén is megöltek valakit" – mondta a húszéves, jogi egyetemre készülő diák.
A másodéves, animációt tanuló Kosi Dunn már a hétfő délutáni tüntetésen ott volt. A magas, fekete 19 éves diák lapunknak elmondta: fontosnak érezték, hogy még a fergusoni esküdtszék döntése előtt összegyűljenek, mert úgy érezték, a bejelentéstől függetlenül tenniük kell valamit. „Még a bejelentés előtt eldöntöttük, hogy elfoglaljuk a Stampet. Nem eszünk, csak itt ülünk, beszélgetünk és próbáljuk együtt begyógyítani a sebeket" – mondta. „Nem a diákképviselőket vagy a rendőrséget kritizáljuk, amikor a demilitarizálást sürgetjük, hanem precedenst próbálunk teremteni azzal, hogy próbáljuk olyan békéssé tenni ezt az iskolát, amennyire csak lehetséges. Reméljük, hogy ez példaként fog szolgálni más iskolák és rendőrségek számára is."
A fergusoni esküdtszék döntését Dunn felháborítónak tartja. „Az a szomorú, hogy már nem lepődtem meg. Ebben az országban a feketék eldobhatóak. Sokat gondolkodom manapság azon is, minek járok én ide erre az egyetemre egyáltalán. Mert amikor majd eljön az időm, és végem lesz, nem lesz részem tisztességes eljárásban. És miután megöltek, ezer okot találnak majd, hogy igazolják, miért öltek meg. Súlyos lelki válságot okoz nekem mostanában, hogy tudom, a hazám milyen kevésre tart. Rosszul vagyok tőle, és csak üvölteni akarok. Ezért is jöttem ide, üvölteni. Remélem ezek az üvöltések mozgalmakká és tettekké alakulnak később, hogy a diákok vonják felelősségre a kormányzatot. Mert ez nem csak Fergusonról szól, hanem arról az erőszakos kultúráról, ami kialakult ebben az országban."
Dési András véleményét az esküdtszék döntéséről itt olvashatják.