galéria megtekintése

Magyar Gazprom

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 26. számában
jelent meg.


Batka Zoltán
Népszabadság

Formálódik az állami dohány, patika- és tankönyvellátó, energiaszolgáltató-távközlési-szerencsejáték-média-pénzügyi gigaholding, a Fidesz & Partners Zrt. leányvállalata. Az egyre erősebb utcai és külföldi tiltakozás, illetve a kormánypárt lassú erodálódása mintha csak felgyorsította volna a piaclenyúlás folyamatát. Most éppen a kiskereskedelem megszállása zajlik.

Az eddigi piacrablások mozzanatai ismétlődnek: a közeli cégeik hátszelet kapnak, a versenytársakat kiéheztetik, a kormánypárti sajtóval terrorizálják, különmegállapodásokkal felszalámizzák. Végül a szerencsésebbjét jutányos áron felvásárolják vagy hagyják vegetálni, míg a kevésbé simulékonyakat leradírozzák. Végül kiderül, hogy a Fidesz & Partners Zrt. menedzserei még idejekorán bevásárolták magukat a helyzetbe hozott havercégekbe.

A piac szereplői bénultan szemlélik Orbán és csapata térnyerését. A taktikus ellenálláshoz ugyanis a piacnak szembe kellene néznie azzal, hogy a kétharmadnak valójában nincs semmiféle taktikája. Csak stratégiája. Visznek mindent, amit érnek. Ez ellen pedig csak harcolni lehet. Mivel a piaci cégek zöme a békés működésben érdekelt és otthonos, nekik szükségszerűen csak a kollaborálásra futja. A kérdés csak az, hogy meddig lehet és szabad együttműködni.

 

Ha összerakjuk Orbán autoriter elszólásait, amelyeket az eltelt évtizedben itt-ott elpöttyentett, akkor egy faék egyszerűségű, logikus, ám legalább ennyire riasztóan hangzó történetet kapunk. Nem véletlen, hogy a vezér még a híveinek is csak évek alatt, cseppenként adagolva adta el ezt a sztorit, de sokáig az ellenfelek sem merték komolyan venni. Valahogy így hangzik: a magyar társadalmat felkészületlenül érte a rendszerváltás.

Az itteni vállalkozások jó része versenyképtelennek bizonyult, ahogy a „félázsiai” magyarok zöme sem tudott mit kezdeni a liberális demokráciával. Az ebből levont következtetés egybe esik Orbán személyes ambícióival: a zűrzavaros húsz év után visszavezeti népét a szerinte a magyarság politikai karakteréhez sokkal inkább passzoló „irányított demokrácia” autoriter világába, élén a stabilitást garantáló erőskezű vezérrel – vele.

A „centrális erőtér” művésznévre elkeresztelt régi-új korporatív állam 2.0-s verziójának a fenntartása azonban drága mulatság. A hatalom támaszát nyújtó csatlóshadat etetni, ruházni kell. Szerencsétlenebb népek szerencsésebb diktátorainak ott vannak erre az energiahordozók. Nálunk viszont az orbáni állam jobb híján arra fanyalodott, hogy a gazdaság minden lehetséges részébe kibocsássa a csápjait, és onnan elszívja az éltető erőt.

A fideszes piaclenyúlás ilyenformán Orbánék szemében a társadalmi stabilitás eszközévé, sőt hazafias tetté nemesül, „csendes forradalommá” – ahogy Lánczi András Századvég-elnök nemrég képes volt a trafiklopást minősíteni. A piac és a társadalom NER-en kívüli szereplőinek mindez egyetlen dolgot jelent. Folytatják. Amíg csak tehetik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.