Darren Wilson halkan beszél. S nem úgy fest, mint egy megrögzött fajgyűlölő gyilkos, aki örömét lelte abban, hogy több golyót eresztett Michael Brownba. Wilson az a fehér rendőrjárőr, aki augusztusban St. Louis egyik, többségében feketék lakta elővárosában, Fergusonban lelőtte a vele összetűző kamaszt. Wilson ellen a nagyesküdtszék döntése nyomán nem emelnek vádat. Erre Fergusonban ismét zavargások törtek ki: autók, üzletek lángoltak, fosztogattak. A tiltakozások azonban gyorsan túlléptek Missouri államon, az USA több nagyvárosában tüntettek a túlnyomórészt fehér esküdtekből álló testület határozata ellen.
Darren Wilson a televízióban nem tűnik szörnyetegnek. Az ABC Newsnak nyilatkozva azt mondta: az élete forgott kockán, a nála sokkal nagyobb és erősebb Brown elképesztő agresszivitással támadt rá. Amerikában azonban sokak, főleg a feketék szemében Wilson cselekedete a fehér uralom alatt működő igazságszolgáltatást testesíti meg. Azt a jogi rendszert, amely a feketéket szisztematikusan hátrányos megkülönböztetésnek teszi ki, és amely lényegében felhatalmazást ad arra, hogy a rendőrök túlzott fizikai erőszakot és fegyvert használjanak, főleg a fiatal feketék ellen. Akik a törvény előtt eleve hendikeppel indulnak, s az sem véletlen, hogy az amerikai börtönökben ülők döntő többsége is fekete. Kérdés, Wilson esetleges bíróság elé állítása mennyire hűtötte volna le a kedélyeket. Az eljárásban valószínűleg jobban lehetett volna tisztázni a történteket, bár a közvélemény nyomása, a médiafelhajtás óriási nyomással nehezedett volna az ítélkezőkre.
A Wilson–Brown-ügy óhatatlanul Rodney King esetét idézi. Azét a fekete férfiét, akit 1991-ben Los Angelesben vertek össze. Az atrocitás a mostanihoz hasonló zavargásokat idézett elő, a rendőri vezetők pedig fogadkoztak, hogy levonják a szükséges konzekvenciákat.
