Az egészségügy körforgásába kalauzoló sorozatok népszerűsége nem véletlen. A néző számára legalább annyira félelmetes, mint amennyire izgalmas a kórházi közeg. Egyikünk sem fekszik be örömmel a műtőbe, kiszolgáltatva az orvosoknak, ugyanakkor mindannyian szeretnénk hinni, hogy akinek a kezében szike lapul, egyszerre hús-vér ember és tévedhetetlen hős. Kortársaival ellentétben A Grace klinika elsősorban rájuk, mintsem a betegekre és betegségekre koncentrál.

Ha én Rejtő Jenő lennék, e cikket így kezdeném: a harckocsiban öt lengyel ült, aki három. Mert a negyedik grúz volt, az ötödik pedig egy német juhászeb. Szóval ők lennének a páncélosok meg a kutya, akiket régi rajongóik újra láthatnak az MTV egyes csatornáján.

Egy dörzsölt komornyik, egy talpnyaló lakáj, egy naiv szobalány, egy házsártos szakácsnő, egy cselédlányokat hajkurászó fiatalúr, egy ostoba lord, egy kikapós és egy kommunista lánygyermek,valamint egy bolond anyós: többek között ők népesítik be a Meldrum-házat a BBC Csengetett, mylord? (You Rang M’Lord?) című sorozatában. A huszonhat részes vígjátéksorozat az 1990-es években készült és a húszas évek Angliájába kalauzol.

Az idei sorozatévad egyik legnagyobb meglepetése az HBO-n sugárzott Spartacus: vér és homok című széria volt, melyben megelevenedik a Római Birodalom. Mindez vérbő harci és szexjelenetek kíséretében. Az egyik főszereplő, az elsősorban a Xena kapcsán ismert Lucy Lawless Monte-Carlóban adott exkluzív interjút a Népszabadságnak.

Egy szabadszájú animációs tévésorozat ma már önmagában nem kelt nagy feltűnést, úgy másfél évtizeddel ezelőtt még egészen más szelek fújtak. A South Park alkotói jóval többet kínálnak, mint az akkortájt éppen kifutóban lévő Beavis és Butthead: mindenkibe belekötnek nemre, korra, etnikai hovatartozásra, vallásra, meg úgy általában mindenre tekintet nélkül, amivel képesek hétről hétre sokkolni a közvéleményt. Tekintettel arra, hogy a South Park Amerikában a tizennegyedik évadjánál jár, ez egyáltalán nem kis teljesítmény.

Larry Hagman is bedőlt magának, mert saját vagyonából is fektetett az olajüzletbe.

A 2000-es évek első fele teljesen újraértelmezte, amit addig a tévésorozatokról gondoltunk. A kereskedelmi adók minőségi boomja a nagyvásznon megszokott színvonalat és sztárokat hozta el a kisképernyőre. Az idén búcsúznak ezek az első fecskék: a 2001-ben Kiefer Sutherland főszereplésével startolt 24 és a három évvel később indult Lost – Eltűntek is befejezi tekintélyes karrierjét. Az előbbi szerintem régesrég kifulladt, csupán árnyéka egykori önmagának, az eredeti elképzelések szerint is hatévadosra tervezett Lost viszont mindig képes volt megújulni.

„Elnézést, még valami!...” Négy évtizednyi kultuszlét után nem túlzottan meglepő, ha azonnal beugrik a szivarját legalkalmatlanabb időpontokban meggyújtó, gyűrött ballonkabátjában ártatlan arccal okvetetlenkedő detektív.

Amennyivel a vörös szőnyeges bevonulás érdekesebb az Oscar-gálánál, a paparazzi képek a photoshoppal meghamisított sztárfotóknál, annyival jobb a Törtetők, mint bármelyik „kuliszszák mögött” dokumentumfilm vagy realityshow, ami valaha Hollywoodról készült. Pedig a Törtetők fikció, pontosabban a fikció és a valóság, kitalált és önmagukat alakító szereplők kivételesen szórakoztató keveréke.

A kertvárosban látszólag minden tökéletes. Ollóval nyírt pázsit, csillogó autók, rendezett porták, mosolygó és jól öltözött szomszédok. A kerítés is csupán szimbolikus, kertkapu nincs is, elvégre olyanok vagyunk, mint egy nagy család...

Ami nem megy jól a tévében, sikeres lehet a neten. Kanadában egy évadot adtak le, az Egyesült Államokban még annyit sem, de ahogy eltűnt a képernyőről, máris vadászni kezdtek rá a világháló illegális letöltőoldalain. Úgyhogy kiadták DVD-n, és már magyar felirat is van hozzá.

A hatvanas években kibontakozó professzionális reklámszakmáról képet festeni egy képzeletbeli New York­ireklámügynökség dolgozóinak mindennapjain keresztül? A világ legunalmasabb és legérdektelenebb sorozata lehetne. A Reklámőrültek (Mad Men) mégis sorra nyeri a legrangosabb televíziós elismeréseket, és egyszerűen nem akar kifulladni. Az idén Amerikában már a negyedik évad indul.

Az RTL Klubon látható Dollhouse rétegsorozat. Nagy kunszt ez manapság, amikor a válság következtében a nagy tévétársaságok kísérletező kedve igencsak megcsappant, különösen ami az újonc produkciókat illeti. Az elvárás: legyen minél egyszerűbb, a lehető legszélesebb körben, a legtöbb korosztály számára közérthető. Joss Whedon szériája üdítő kivétel.

Az idén ünnepli 20. születésnapját minden idők leghosszabb ideje futó sitcom- és animációs sorozata, A Simpson család.

Miközben a Rém rendes család időnként kidől a kredencből, annyit ismételték már különféle magyar csatornák, a Taxi című korszakos sorozatot talán, ha egyszer játszotta az akkor még egyedüli Magyar Televízió.

Sokan hiszik, hogy a rejtélyes történések mögött összeesküvések állnak. Muldernek oka van hinni a földönkívüliekben, és nem hisz a kormánynak, Scully sokáig a tudomány felől közelíti a jelenségeket. Akárhogy is, meg kell tudniuk, amit meg lehet tudni.

– Mi van itt? – Hármas stádiumos lárva. – Kicsit érthetőbben! Nem mindenki bogarász! – A lárvafejlődés harmadik szakaszába ért. Az emberünk hetedik napja halott.

A Tom és Jerry gyártása óta eltelt évtizedekben sok minden megváltozott megítélésében, sok részt ma már kizárólag újravágva vetítenek. A legproblematikusabb pontok azonban mégsem ezek.