Perényi Béla (1953-1988) nem volt sokszoros bajnok, nem volt nagymester, mégis a sakktörténetünk halhatatlanjai között tartjuk számon. Elemzései, megnyitási újításai manapság is nap mint nap életre kelnek. A szicíliai védelem Perényi-támadásában például hol Polgár Judit veri a FIDE-világbajnok Kaszimdzsanovot, hol Lékó győzi le a világelső indiai Anandot.

Kaszparov 1993-ban kiszakította Nigel Short elleni világbajnoki döntőjét a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) fennhatósága alól. A sakkzseni ezzel az eljárásával a világbajnoki döntő díjalapjának a FIDE által megkövetelt 20 százalékát kívánta megspórolni. "Az ellenfelem Short, tehát a meccsünk is short, azaz rövid lesz!" - mondta Kaszparov. Cseppet sem szerény kijelentését kiváló játékkal támasztotta alá, 12,5:7,5 arányú győzelme önmagáért beszél.

A sakkszaksajtót tavaly egy kedves kép hódította meg. Loboncos hajú, kicsit duci, tízéves fiúcska ül elgondolkodva a sakktábla előtt, a hóna alatt pandára emlékeztető játék mackóval. Az, hogy egy nagyon fiatal gyerek sakkozik, már máskor is előfordult, az viszont, hogy ez a mindössze tízéves srác felnőttek ellen 9 játszmából 8,5 pontot szerezve letarolja a Moszkvai Nyílt Torna B csoportját, igazi világszenzáció volt. Azóta alig telt el egy év, és az ukrán Ilja Nyizsnyik, mert hiszen róla van szó, most áprilisban megnyerte a kijevi Nabokov-emlékversenyt is, amivel teljesítette a nagymesteri szintet!

Szentpéterváron, 1914-ben II. Miklós cár a világ öt legerősebb játékosának "Nagymesteri" címet adományozott. Bár a Nemzetközi Sakkszövetség csak tíz évvel később alakult meg, de miután akkor sem vitatta senki II. Miklós cár sakk-minősítéseket adományozó kompetenciáját, ne tegyük mi sem.

Az április elején megjelent sakk-világranglista a fiatalok előretörését jelzi. A férfiak mezőnyét ismét az indiai Anand és az orosz Kramnyik vezeti, Lékó Péter tizedik, míg Polgár Judit a huszonegyedik helyével továbbra is páratlanul állja a sarat férfi kollégáival szemben.

Almási Zoltán nyert, Balogh Csaba és Erdős Viktor pedig egyformán remizett az 5. fordulóban a plovdivi sakk Európa-bajnokságon, így jelenleg mindhárman 3,5 ponttal állnak.

A sakkozás sajátos lehetősége a döntetlen, szaknyelven szólva a remi. A drukkerek nem nagyon örülnek ennek a lehetőségnek. Olykor előfordul, hogy két híres játékos nagy harci zajjal leül egymással szemben, mindenki óriási várakozással néz a csatájuk elé, majd a két fővezér hirtelen döntetlenben egyezik meg egymással. A nézők ilyenkor elégedetlenek, még akkor is, ha aztán a kommentátorok valamilyen furcsa nagymesteri logika nyelvén megpróbálják elmagyarázni, hogy a döntetlen indokolt, sőt, alighanem már elkerülhetetlen volt.

Lékó Péter drukkereiből sokat kivett a mexikói Moreliában kezdődő, majd a spanyol Linaresben végződő bő háromhetes torna. A szegedi nagymester többnyire csak szenvedett, aminek kontrasztjaként a 17 éves norvég Magnus Carlsen kiváló játszmáit is csak fájó szívvel lehetett csodálni.

Ha már a múlt héten belekukkantottunk a "K und K" korszakba, azaz Viktor Korcsnoj, Anatolij Karpov és Garri Kaszparov egymás elleni csatáiba, akkor feltétlenül meg kell emlékeznünk a két utóbbi "K betűs" első világbajnoki döntőjéről! Moszkvában járunk, 1984 szeptemberében. A kiírás különleges: az lesz a világbajnok, aki előbb hatot tud nyerni. A játszmaszámot nem limitálták...

A sakkozás XX. századának utolsó negyedét a "K und K" párharcok, azaz Viktor Korcsnoj, Anatolij Karpov és Garri Kaszparov egymás elleni csatái jellemezték. Az első "K und K" páros meccsre 1974-ben Moszkvában került sor. (Innen való az alábbi játszmánk is!)

Korábban talán csak Mihail Tal, Bobby Fischer vagy Garri Kaszparov első sikereit övezte olyan osztatlan elismerés, mint a norvég Magnus Carlsen idei évnyitó produkcióit. Carlsen a holland Wijk aan Zeeben, majd a mexikói Moreliában és a spanyol Linaresben felesben megrendezett tornán egyaránt harcban állt az első helyért. Végül mind a két versenyen második lett. És mindezt mindössze 17 évesen tette! Magnus két hónap alatt annyi Élő-pontszámot nyert, hogy az áprilisi világranglistán Anand, Kramnyik, Morozevics és Topalov mögött várhatóan már övé lesz az 5. hely.

Köztudott, hogy a francia sanzonénekes, Charles Aznavour örmény származású. De vajon tudják-e, hogy az autóversenyző Alain Prost, a teniszező Andre Agassi és az énekesnő-színésznő Cher, azaz Cherylin Sarkissian is örmény ősökkel dicsekedhet? Az örmények joggal büszkék világhíres művészeikre és sportolóikra, ugyanakkor szinte hihetetlen, de ennek a kis ázsiai országnak a lakói mégis talán a sakkozóikra a legbüszkébbek!

A XVI. század közepén Mexikóban 50 nemes spanyol család megalapította Morelia városát. Ekkor Spanyolországban Ruy López de Segura püspök volt a legjobb sakkozó, ő adta ki az egyik első európai sakk-könyvet is. Ezért biztosra vehetjük, hogy már a moreliai városalapítók is sakkoztak.

Balatonlellén 2001-ben nemzetközi gyerekversenyt rendeztünk. A nagy létszámú török delegációt a sakkszövetségük frissen megválasztott elnöke, Ali Nihat Yazici vezette. Ali hosszan érdeklődött a terveink felől. Szóba került, hogy a tömegbázisunk növelése nem lehetséges az iskolai sakkoktatás kiszélesítése nélkül, amihez képzett edzőkre van szükség. Áttekintettük a hazai versenyek felépítését, valamint az élsakkozásba bevonható külföldi edzők névsorát. Szó esett a női sakkozás relatíve gyors fejlesztésének lehetőségeiről és az internet szerepéről is. Persze beszéltünk az EU-csatlakozásunkat megelőző történelmi pillanatról is, melynek az energiáiból, úgy véltük, meríteni tudunk.

Úgy tűnhet, hogy a versenysakkozás kötelező "kelléke" a bíró, kedves, idős úr, aki csak azért van, hogy alkalomadtán rászóljon a zajongó nézőkre. Ez óriási tévedés! A versenyek kritikus pillanataiban kizárólag a bíró szakmai felkészültsége, lélekjelenléte és pszichológiai érzéke segíthet...

Lapzártánk után, magyar idő szerint péntek éjjel kezdődött az a nemzetközi torna, amelyet linaresinak hívnak, de - immár harmadik alkalommal - csak a második felét tartják a spanyolországi városban.

Azt szokták mondani, hogy minden ami jó az életben, az vagy hizlal, vagy egészségtelen, vagy erkölcstelen. Sakkozni kétségkívül jó dolog, de akkor vajon a három negatív hatás közül melyik érvényes rá? Hizlalni általában véve nem hizlal, hacsak valaki a veresége fölött érzett dühében nem eszi meg a sakktáblát. Nem mondhatjuk erkölcstelennek sem, bár például Iránban, az iszlám forradalom 1979-es győzelme után, egy ideig tilos volt sakkozni. Azonban ez a tilalom is már hat éve a hatályát vesztette. Nálunk a sakkozás pedig igazoltan nem erkölcstelen, mert ha az lenne, akkor a kereskedelmi tv-csatornák foglalkoznának vele...

Kramnyik és Topalov 2006-os világbajnoki döntője óta táborokra szakadt a sakkvilág. Nem csoda, hiszen Topalovék részéről már a meccsük alatt többször elhangzott a vád: Kramnyik csal, azaz a partik alatt számítógép segítségét veszi igénybe! Na persze erre Kramnyikék sem voltak restek. Hamar előkerült egy nyugati újságíró, aki videóra vette, hogy Topalov a játszmái közben mást sem tesz, mint hogy valamilyen furcsa metakommunikációs nyelven a menedzserével, Danailovval "beszélget", aki meg lépésenként titkos helyre telefonál. És ezen a titkos helyen ki más is tartózkodna, mint Topalov csodaszekundánsa, a 21 éves Iván Cseparinov? Meg persze néhány nagy teljesítményű komputer...

Az új év beköszöntével különös eset borzolta fel a sakkvilág kedélyét. A francia Vandoeuvre-ben rendezett nyílt versenyen néhány igen erős férfi játékos csalással vádolt egy ifjú hölgyet! Olyannyira biztosak voltak abban, hogy az alig húszéves lány a játszmái alatt számítógép segítségét veszi igénybe, hogy ezzel a teóriájukkal a sorsdöntő utolsó forduló előtt a bíróhoz fordultak. "Uraim! És mi a bizonyítékuk?" - kérdezte a bíró. "A hölgy feltűnően jól játszik, még minket is megvert! Arról már nem is beszélve, hogy mindig magánál tartja az ajakbalzsamját, abban biztosan egy számítógépet rejtett el."

A sakkozásnak királyra van szüksége. Ennek a zárt, kissé hóbortos, öntörvényű világnak belső igénye, hogy legyen kit csodálnia.