Szentpéterváron, 1914-ben II. Miklós cár a világ öt legerősebb játékosának "Nagymesteri" címet adományozott. Bár a Nemzetközi Sakkszövetség csak tíz évvel később alakult meg, de miután akkor sem vitatta senki II. Miklós cár sakk-minősítéseket adományozó kompetenciáját, ne tegyük mi sem.
A cár kegyéből
A cár kegyéből a sakktörténelem első nagymesterei között helyet kapott a kor három világbajnoka, a német Emanuel Lasker, a kubai José Raúl Capablanca és az orosz Alexander Aljechin, valamint a legjelentősebb sakkelméleti tudós, a német Siegbert Tarrasch is. Az ötödik kitüntetett, az amerikai Frank James Marshall azonban kakukktojásnak tűnhet, holott ő is éppen úgy rászolgált II. Miklós megbecsülésére, mint négy nagynevű kollégája!
Marshall (1877-1944) már 1904-ben megnyerte az Egyesült Államok bajnokságát, de a trófeát nem vette át, mert legjelentősebb riválisa, Harry Nelson Pillsbury nem indult a tornán. Az amerikai nagymester megszakítás nélküli bajnoki sorozata huszonkilenc éven át, 1936-ig tartott. A harmincas években játékoskapitányként négyszer is sakkolimpiai győzelemre vezette az amerikai válogatottat!
Marshall nevét máig is őrzi az a New York-i sakk-klub, melyet 1915-ben ő alapított, és az a cseljáték is, mely Lékó Péternek is kedvence. Kiválóan vezetett sakkjátszmái közül fantasztikus zárólépésével az örökkévalóságba emelkedett az alábbi partija, melyet Breslauban váltott, 1912-ben...
FRANCIA VÉDELEM
Levitsky-Marshall
1. e4 e6 2. d4 d5 3. Hc3 c5 Marshall kedvenc lépése, amivel izolált gyalogot vállal d5-ön.
4. Hf3 Hc6 A világos tisztek fejlődését segítené 4. - dxe4? 5. Hxe4 cxd4 6. Vxd4 Vxd4 7. Hxd4, vagy 4. - cxd4? 5. Vxd4 Hc6 6. Fb5, és nem lenne feketével sokkal jobb 4. - Hf6 5. exd5 Hxd5 6. Hxd5 Vxd5 7. Fe3 cxd4 8. Hxd4 a6 9. Fe2 sem, például 9. - Vxg2? 10. Ff3 Vg6 11. Vd2 e5? 12. 0-0-0! exd4 13. Fxd4 Hc6 14. Ff6! Vxf6 15. Bhe1� Fe7 16. Fxc6� Kf8 17. Vd8�!! Fxd8 18. Be8 csodálatos mattal zárult a Nimzowitsch-Alapin (Vilnius, 1912) játszma.
5. exd5 exd5 6. Fe2 Hf6 7. 0-0 Fe7 8. Fg5 Leonhardt ravaszul 8. Fe3!?-at lépett Tarraschnak, aki elaludt, és 8. - Fe6? 9. dxc5! 0-0 10. Hd4! Hxd4 11. Fxd4 Vc7 12. Ff3 Bfd8 13. b4 a5 14. a3 után sötét vesztett állásba került (Ostende, 1905).
8. - 0-0 9. dxc5 Fe6 Sötét kényelmetlenebbül állna 9. - Fxc5 10. Fxf6 Vxf6 11. Vxd5 Fb4 12. Fd3!? Fxc3 13. bxc3 Vxc3 14. Bab1!-et követően is.
10. Hd4 Fxc5 11. Hxe6?! Stratégiai félreértés! Így erősödik sötét centruma, és a kinyíló f-vonal is esélyeket kínál majd Marshall számára. Világosnak 11. Hb3 Fd6 12. Hb5 Fe5 13. c3!?-mal masszív támaszpontot kellett volna d4-en kiépíteni.
11. - fxe6 12. Fg4?! Suta helyre száműzi a futóját. A fekete centrumgyalogokat meg lehetett volna 12. Vd3 Vd6 13. Kh1 Bad8 14. f4!-gyel akasztani.
12. - Vd6 13. Fh3 Bae8 14. Vd2 Fb4! 15. Fxf6?! A helyzet tisztázása 15. a3!? Fxc3 16. Vxc3 He4 17. Ve3-mal még elkerülte volna a konkrét bajokat.
15. - Bxf6 16. Bad1 Ismét inkább 16. a3 Fxc3 17. Vxc3 e5 18. Bad1 javasolható.
16. - Vc5 17. Ve2 Most már viszont 17. a3 sem lenne elég, mert 17. - Fxc3 18. Vxc3 Vxc3 19. bxc3 Ha5! után csúnya végjáték várna világosra.
17. - Fxc3 18. bxc3 Vxc3 19. Bxd5 Levitsky úgy ítéli meg, hogy Marshall királya a cserék után sebezhetőbbé válhat, míg az övé a sáncállásban megközelíthetetlennek látszik. Tévedett!
19. - Hd4! 20. Vh5? Ez a döntő hiba! Nyilvánvaló, hogy 20. Ve5?! Hf3�! 21. gxf3 Vxf3 22. Bd4 Bg6� 23. Bg4 Bxg4� 24. Fxg4 Vxg4� sötétnek nyerőesélyt ad, viszont 20. Ve4! Bf4 21. Ve5 h6 22. Ff5! után nagymester legyen a talpán, aki kiismeri magát a kölcsönös esélyű bonyodalmakban!
20. - Bef8! Elviszi a megtámadott bástyáját, és például 21. Bc5-re máris 21. - Bxf2!! 22. Bxf2 Ve1� 23. Bf1 Vxf1-vel mattolna!
21. Be5 Bh6! 22. Vg5 22. Vd1-re 21. - Hf3�! 23. gxf3 Vxe5 nyerne.
22. - Bxh3! 23. Bc5 Úgy tűnhet, hogy ha Marshall ellép a vezérével, akkor Levitsky 24. Bc7-tel kontrázhat. 23. gxh3-ra 23. - Hf3� sakk-sekk nyert volna.
A szerző nemzetközi nagymester
