Az amerikai Robert James Fischer legendás bajnok volt, egymaga viaskodott a szovjet iskola ellen, majd - csodák csodájára, a sportág keleti birodalmát megrendítve - 1972-ben legyőzte elődjét, Borisz Szpasszkijt. Hogy aztán e nagy siker birtokában - némi közjátékot leszámítva - végleg visszavonuljon. Garri Kaszparov a Fischer utáni idők méltó királya lett. Óriási harc után, 1985-ben tekerte ki végleg elődje, Anatolij Karpov kezéből a jogart, ám 2005 elején, húszévnyi világelsőség után váratlanul összecsukta tábláját, és a politika cseppet sem veszélytelen hadszínterére vándorolt. Tette ezt azért, hogy magával Putyinnal, Oroszország első emberével mérje össze az erejét...

Világbajnokok az utóbbi években is jöttek-mentek, de valahogy "igazi királyt" mégsem tudtunk avatni. A vasárnap véget ért Wijk aan Zee-i torna után azonban elmondhatjuk, hogy ha király nem is, de legalább új királyfi született! Magnus Carlsen, a még csak tizenhét esztendős norvég fiatalember nem éppen történelmi sakknemzet sarja, ám sikere cseppet sem a véletlen műve.

A Kölyök - ahogy Magnust mindenki hívja - nyolcévesen, az oslói sportgimnáziumban kezdett ismerkedni a játékkal. Szerencséjére Simen Agdenstein nagymester keze alá került, aki nemcsak kiváló sakkozó, hanem - korábban - hazája válogatott labdarúgója is volt. A kombinált futball- és sakksuli remekül működött: Magnus kedvvel kergette a labdát, "mellesleg" alig múlt tizenhárom, amikor megszerezte a nagymesteri címet. Érdekes, hogy 2005-ben és 2006-ban is osztozni kényszerült hazája bajnoksága első helyén. Ki más is tudta volna tartani vele a lépést, mint edzője, Agdenstein? Mindkétszer rájátszás következett: először a Kölyök maradt alul, ám egy évre rá a nebuló már túlnőtte mesterét.

A mostani, hollandiai verseny igazolta azok véleményét - köztük Kaszparovét is -, akik lelki szemeikkel Carlsent már a sakkvilág tetején látják. Nem elég, hogy a Kölyök a leggyengébb Élő-pontszámok egyikével indulva szinte végig vezetett, s végül (az örmény Levon Aronjannal) holtversenyben a mezőny élén végzett, még káprázatos produkciót is nyújtott: váratlan ötleteket, tudatosan kreatív játékvezetést, félelem nélküli győzelemre törekvést láthattunk tőle. Teljesítménye az utolsó előtti fordulóban tetőzött, amikor a bombabiztos orosz exvilágbajnokot, Vlagyimir Kramnyikot egy délutáni traccsparti könnyedségével győzte le.

Carlsen a tornasiker nyomán máris a világranglista első tíz játékosa közé verekedte magát. A norvég királyfi töretlen hittel halad a sakkvilág trónja felé...

És ő még csak most tizenhét