Angliában pontosan 200 éve született meg az a szabály, miszerint ha valamelyik fél nincs sakkban, és nem tud lépni, azaz az állás "patt", akkor a játszma végeredménye döntetlen. A pattállásra vonatkozó korábbi szabályok meglehetősen ellentmondásosak voltak. A lépni nem tudó például a X. század arab világában vesztett, míg néhány száz évvel később egy-két országban az is előfordult, hogy a szabályok éppen őt hirdették ki a játszma győztesének.

A Mindentudás Egyeteme következő előadását Hol végződik a sakktábla? címmel Kállai Gábor nemzetközi nagymester tartja.

Szinte reménytelen feladat, hogy valaki bekerüljön a világ csúcsversenyeinek mezőnyébe, ahol általában ugyanaz a tucatnyi, már befutott nagymester vesz részt. Márpedig egy feltörekvő ifjú sakkharcosnak mi más is lenne a célja, mint hogy játszhasson a legjobbakkal és legyőzze őket?!

Mihail Tal (1936-1992), a sakkozás 8. világbajnoka méltán érdemelte ki a "Rigai Varázsló" elnevezést. A lett nagymester taktikai és kombinációs varázslatai révén az ellenfelei akaratát nem egyszer a hatalmába kerítette. "Áldozatai" számos esetben napszemüveg viselésével igyekezték Tal állítólagos hipnotikus hatását semlegesíteni. Többnyire hiába. Valami hasonló hipnotikus jelenségnek lehetünk szemtanúi a következő partiban is (Szófia, 2006), ahol a bolgár Topalov éppen az ukrán Ponomarjovot varázsolja el. Mind a két fiatalember exvilágbajnok, közülük azonban csak Topalovnak van esélye arra, hogy Talhoz hasonló nagy varázslóvá, illetve hipnotizőrré válhasson...

1894-től 1921-ig, tehát 27 éven át Emanuel Lasker (1868-1941) volt a sakkvilág bajnoka. Lasker a sakkozáson túlmenően matematikus és filozófus volt, igazi "nagy koponya". A harmincas években egy ideig legjobb barátjával, Albert Einsteinnel közös apartmanban laktak, ami alkalmat adott a számukra, hogy ne csak a szállásukat, hanem a gondolataikat is megosszák egymással.

A nagymesterek többségében él egyfajta színmizéria. Még a világ legjobbjai is sokkal jobban szeretnek világossal játszani! Általános nézet, hogy miután világos kezd, ő határozza meg az összecsapás stílusát. Márpedig ha valaki olyan középjátékot tud a táblára varázsolni, amiben otthonosan mozog, akkor valamelyest előnyben van. A két-hárommillió játszmás adatbázisok statisztikái is ezt az érvelést támasztják alá: a játszmák mintegy 60 százalékát világos nyerte.

Hajdúböszörményi olvasónk javaslatára ezúttal a nagy kombinátorral, a kezdeményezés és kockázat nagymesterével, az ukrán Leonyid Steinnel ismerkedünk meg. Kitűnő javaslat, hiszen még a legnagyobb sakkozók között is ritkaság, hogy Steinhez hasonlóan valaki a karrierje során tartani tudja az egyensúlyt Szmiszlov, Petroszján és Botvinnik ellen, és ráadásul Tal, Szpasszkij és Keresz ellen pozitív legyen a mérlege!

Lékó Péter 2002-2003-ban volt pályája eddigi csúcsán. Apósával, Arshak Petroszjánnal ekkor már néhány éve együtt dolgozott. Számos új megnyitási rendszerrel, stratégiai ötlettel lepték meg a sakkvilágot. Ezek közül kiemelkedett a Szvesnyikov-védelem (1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 e5 6. Hdb5 d6 6. Fg5 a6 7. Ha3 b5), mely Péter sötéttel vezetett partijait még a legnagyobbak ellen is bombabiztossá tette.

Közhely, amikor valakiről azt mondják, hogy színes egyéniség, színes stílusú sakkozó, de semmiképpen nem közhely David Bronstein esetében. Az ukrán születésű nagymester kreativitása, dinamikus játékvezetése és páratlan taktikai látásmódja senki mással össze nem téveszthető, izgalmas, fordulatos partikat varázsolt a sakktáblára.

Ha Pamplóna, akkor bikafuttatás! Már több mint 400 éve, mindig Szent Fermin ünnepén, tehát július 6-án déltől 14-én éjfélig tart a különös fieszta. A bikákat a karámokból 825 méteren keresztül, az utcákon át terelik a városon kívül fekvő arénáig. Ahol aztán esténként kezdődik a bikaviadal, mely sajnos mindig a bikák halálával ér véget.

Biztosan önök is nagy tisztelettel adóznak azoknak a polihisztoroknak, akik bármibe is fognak, abban kiemelkedők. Ilyen polihisztor volt Hugh Alexander (1909-1974). Alexander az írországi Corkban született, de tanulmányai és később a felnőttkora Angliához kötötte.

Tudják, hogy az első sakk-könyvet majd 500 éve korának bajnoka, Ruy Lopez de Segura írta, aki az egyik leggyakoribb játszmakezdést (1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5) maga keresztelte el "Spanyol megnyitásnak"?Ruy Lopezt 1575-ben az olasz Giovanni Leonardo da Cutri győzte le. Cutri sakkuralkodása aztán igen hamar véget ért, egyik riválisa megmérgezte! Ezt követően V. Pius pápa kedvence, Paolo Boi lett a legjobb sakkozó, aki viszont 70 éves korában, egy vereségét követő szégyenében lett öngyilkos...

Az Ember és a Számítógép rivalizálása tíz éve, 1997-ben, New Yorkban fordult igazán élesre. Ekkor a sakktörténelem talán legnagyobb kapacitású játékosa, Garry Kaszparov, óriási meglepetésre, kikapott az IBM által kifejlesztett DEEP BLUE-tól.

Ossip Bernstein (1882–1962) kiváló sakkozó és emellett igen sikeres üzletember volt. A Nemzetközi Sakkszövetség 1950-ben vezette be a „Nemzetközi Nagymesteri” címet, melyet az elsők között kapott meg. Nem csoda, hiszen Albert Einstein közeli barátja, Emanuel Lasker ellen is kétszer nyerni tudott, legyőzte Csigorint, Aljechint és Rubinsteint is.

Előfordulhat-e, hogy valaki ragyogóan vezet egy játszmát, végig jobban áll, és mégsem tudja megnyerni a partit? Igen, kétféle állástípusban viszonylag gyakori ez a jelenség. Egyrészt a kevésgyalogos állásokban fogyhat el úgy az anyag, hogy a támadó fél képtelen az előnyét érvényesíteni. Gondoljunk csak arra, hogy egy tiszttel nem lehet mattot adni, de még két huszár sem tud nyerni, ha már rajtuk kívül csak a királyok vannak a táblán. A másik állástípus, ahol komoly esély nyílik a védekezésre, az a sokgyalogos, masszív szerkezetű védőállás, amely vissza tudja verni az ellenfél betörési kísérleteit.

Szombattól egymillió dollárért vív meg egymással a címegyesítő sakkvilágbajnoki döntőt októberben megnyerő orosz Vlagyimir Kramnyik és a Deep Fritz számítógép Bonnban.

Mihail Talra (1936-1992), a sakkozás 8. világbajnokára emlékezve szuperversenyt rendeznek Moszkvában, melyen Lékó Péter is asztalhoz ül. Tal gyors ifjúkori fejlődésére és sokoldalúságára jellemző, hogy 16 évesen érettségizett, 20 évesen pedig már a diplomáját is megkapta a rigai egyetemen. Tanulmányai mellett sakkozott, kiválóan zongorázott, a matematikai olimpiákon díjakat nyert és az egyetem futballcsapatának kapuját is védte.

Lékó Péter nyerte a Mihail Tal emlékére rendezett, tíz részvevős moszkvai szupertornát, miután az utolsó fordulóban - sötét bábokkal - remizett az ukrán Ruszlan Ponomarjovval.

A szakemberek aggódtak Polgár Juditért. Mindössze három hónappal második gyermeke megszületése után sikeresen tud-e majd visszatérni a sakkarénába? A 30 éves nagymesternő válasza csattanós volt. Októberben a hagyományos holland Essent versenyen 2:0-ra lesöpörte a világranglista első helyén álló Topalovot, és szintén 2:0-ra verte a helyiek legjobbját, Ivan Sokolovot is!

A 14 éves váci Prohászka Péter hazai sakkéletünk egyik legnagyobb reménysége. Pályafutása máris több ponton nagy elődjére, Lékó Péterre emlékeztet. Prohászka Péter egy hónapja Herceg Noviban, 87 fős nemzetközi mezőnyben korosztálya Európa-bajnoka lett. Lékó Péter, szintén ennyi idősen, Szegeden, korosztályos világbajnoki címet szerzett.