Kiküldték az újságírókat az MSZP egyik lakossági fórumáról, amelyen egyébként épp a szocialista párt rossz kommunikációjáról beszéltek.

Egy év, amikor sem népszavazás, sem országos vagy helyi választás kényszere nem terhelné meg Magyarország népét a kampányküzdelmek zajaival. S mégis, a 2005-ös évet is alapvetően a kampányok béklyóiba verve vergődtük végig. (Az év egyetlen komoly lakossági választási lehetőségét a Megasztár nevű popzenei vetélkedősorozat nyújtotta, s valóban páratlan méretű tömegek igyekeztek demokratikus részvételi jogaikat e különleges mezőben gyakorolni.) Januártól decemberig szinte másról sem szóltak a hírek, mint az Orbán/Gyurcsány mérkőzés aktuális eredményeiről; arról, ahogyan az egyik, illetőleg a másik tábor képes volt önmagát mozgósítva, vezére mögé felsorakozva a jövőbeni kampányképességét rendre megmutatni.

Egy borús-ködös, rettenetes februári hétvégén az Andrássy úton a MIÉP tizenöt-húszezres - korábban a Köztársaság téri szocialista pártszékház előtt tüntető - tömege eggyé olvadt a jóval méretesebb fideszes ünneplőkével. Megnyitott a Terror Háza, a szónokok heves hangú beszédekben ítélték el a kommunizmus hazai bűneit, s eltökélt tekintetű, százezres szimpatizáns tömeg érezte úgy, hogy e bűnök megismétlődését minden lehetséges eszközzel meg fogja akadályozni. A legközelebbi - és leginkább kéznél lévő - eszköznek az áprilisi választás ígérkezett -, kampány volt tehát e vasárnapi késő délutánon is. A másik oldalnak sem kellett több, hiszen a félelmetes ellenfél tálcán nyújtotta a bizonyítékot: íme együtt a szélsőjobb és konzervatívok, nyilasok és fideszesek; egykutyák ezek mind. Egyébként is, ekkoriban minden egyes, Nyugatról idetévedt médiamunkást egyetlen dolog érdekelt igazán: Magyarországon tényleg kormányzati tényező lesz-e a szélsőjobb?

Aludjunk egyet mielőtt még eltúlzott következtetésekre ragadtatnánk magunkat. Túl sok fontos kérdést vetett fel a vasárnapi választás ahhoz, hogy megengedhessük magunknak az elhamarkodott reakciók luxusát. S mielőtt elkapkodott következetésekkel közeljövőnket túlzottan megterhelnénk, próbáljuk meg a legfontosabb kérdéseket minél pontosabban megfogalmazni.

Ebben az évben annyi fontos, valóban történelmi jelentőségű esemény történt, hogy bármilyen alapossággal is vennénk számba azokat, mégsem tudnánk a változások tényleges mélységét érzékeltetni. Többet mondhat el a lényegről, ha a hatalmi viszonyok dinamikájának átrendeződését mutatjuk be röviden, ami nagy vonalakban háromfázisú volt.

Több évtizednyi látszólagos nyugalom és mozdulatlanság után hirtelen megmozdultak az addig megingathatatlannak hitt hatalmi/politikai szerkezetek 1988 Magyarországán. Az állampolgár több változást élhetett át ebben az évben, mint 1956 óta bármikor. E változások egymással némileg kapcsolatban lévő, egymást erősítő mozzanatokban fejeződtek ki: a hatalmi szféra gyors széthullásának kezdetében, az akkoriban alternatívnak mondott mozgalmak gyors és hatékony talpra állásában és az eddig apatikusnak vélt átlagemberek váratlan mértékű aktivitásában.