Tizennyolc helytörténeti gyűjtemény várja a nagyérdeműt Budapesten, pontosabban várná: az enyhén szólva is gyenge promóció miatt jóval kevesebben látogatják e tárlatokat, mint lehetne és kellene. Pedig a legtöbbjükben egészen különleges leletek lapulnak. Egy szakember kitalálta, hogyan lehetne némi hírt verni a gyűjteményeknek.

Nagy felháborodást keltett Barcson, hogy anyagi okokra hivatkozva kiállítóhellyé minősítené le az önkormányzat a város egyetlen múzeumát. A tervezett intézkedés miatt az intézmény igazgatója pénzt, több helybeli pedig aláírást gyűjtött, hogy megmentsék a múzeumot. Most úgy tűnik, sikerrel járhatnak.

A nyugalmazott iskolaigazgató elfelejtett költők után nyomoz a világhálón – noha újabban már súlyos bajok vannak a látásával –, különösen szép, régi verseket keres, s alkalmasint, egy-egy rendezvényen el is szavalja őket.

A tiszta, jó levegő, a táj szépsége, a vidéki porták hangulata, a természet közelsége, a háziállatok látványa, a tájegység egyik-másik híres eledele, díszes népviselete, a csend, a nyugalom, a békesség és még számos egyéb körülmény teszi a nagyvárosiak számára különösen vonzóvá a falusi környezetet. Mióta mindehhez víz és villany, vagyis fürdőszoba is társul, még többen utaznak el otthonról azért, hogy néhány napot faluhelyen tölthessenek. Most, hogy meghirdették a Hazajáró Hétvége programot, jó idők következnek a vidék kedvelőire.