Tizennyolc helytörténeti gyűjtemény várja a nagyérdeműt Budapesten, pontosabban várná: az enyhén szólva is gyenge promóció miatt jóval kevesebben látogatják e tárlatokat, mint lehetne és kellene. Pedig a legtöbbjükben egészen különleges leletek lapulnak. Egy szakember kitalálta, hogyan lehetne némi hírt verni a gyűjteményeknek.
A kollekciókat kinevezése után, azaz a közelmúltban végiglátogató Maczó Balázs, a Budapesti Történeti Múzeum szaktanácsadója a kondíciókat (helyhiány, pénzszűke, szakszerűség stb.) tekintve meglehetősen vegyes képet rögzített, egyet azonban feltétlenül nyugtáznia kellett: többnyire igen komoly értékek lapulnak ezekben a házakban. Némelyikben országos jelentőségű tárgyak és tárgyegyütteseket őriznek. Számos fontos és rokonszenves múzeumon kívüli kezdeményezéssel is szembesült.
Albertfalván mindenekelőtt egy neves régi bútorgyáros, Mahunka Imre mesteri munkáira hívta fel a figyelmünket, továbbá egy igen komoly egyháztörténeti gyűjteményre. Csepelen a remek gyártörténeti anyagot emelte ki a szakember, a XVII. kerületi Erdős Renée Házban a néprajzi kollekciót és a méltatlanul alulreprezentált Erdős Renée írónő hagyatékát. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény esetében a remek helytörténeti sétákra, városnézésekre és teljesítménytúrákra hívta fel figyelmünket.
Példa a sikerre: a Goldberger Textilipari Gyűjtemény Az év múzeuma díjat is megkapta Teknős Miklós / Népszabadság |