galéria megtekintése

Olyan éhesek, hogy megrágják a kondenzátort is

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 13. számában
jelent meg.


Rab László
Népszabadság

Arra, hogy miért kezd valaki öreg rádiókat gyűjteni, egyszerű válaszolni. Azért, mert sok minden mást – telefonokat, lámpákat, írógépeket, festményeket stb. – is gyűjt.

Érvényes ez a Hírlapkiadó Vállalatnál hosszú időt lehúzott Bártfai Csabára is, aki híradósként kezdte a pályáját, öt évet dolgozott az Orionnál, majd a Központi Fizikai Kutatóintézetben és az Izotóp Intézetben kötött ki, nukleáris területen ténykedett.

Rádiók abból az időből, amikor Magyarország még teljesen szinkronban volt a világgal
Rádiók abból az időből, amikor Magyarország még teljesen szinkronban volt a világgal
Teknős Miklós / Népszabadság

– Én fárasztottam a Mars űrszonda egyik egységét – adja régi feladatkörének érthető magyarázatát, merthogy besugárzási izotópokkal foglalkozott. A gyűjtés tízéves korában kezdődött, amikor megszerzett egy Horthy-néprádiót. Szép, bútordarabnak is beillő készülékről van szó, miként a többi esetében is, amelyeket 1936 előtt gyártottak.

 

Bártfai Csaba esetében határpont az évszám, hiszen utána a gyártók – a Telefunken, a Philips, a Standard, Engel Károly (EKA) – ontották az új készülékeket, azokkal a modellekkel egy repülőgéphangárt meg lehetne tölteni.

Arra már nehezebb a felelet, hogy mennyi rádiója van. – Nem tudom – hangzik a pontos válasz, és megelégszünk az ezres nagyságrenddel. A legrégebbi egy Philips kiskombináció külső hangszóróval.

– A legkedvesebb darab itt van a közvetlen közelemben – mutat Bártfai Csaba egy zeneszekrényre. – A nagyapámé volt, aki ’48-ban az Andrássy útról kiköltözött Dunakeszire. A hátrahagyott lakását kifosztották,

vitték a nagy dobozrádiót, amiben gramofon is volt.

Évtizedekkel később Pesterzsébetre mentem festményt venni, a művek hátán ott díszelgett a nagyapám bélyegzője, ami bizonyította, hogy örökölték! Ott pillantottam meg újra a rádiót. Azonnal megvettem.

A nagypapa rádiója és sok más típus ma is működik, amihez az kell, hogy a csövekről ne peregjen le a bárium, azaz ne veszítsék el az emisszióképességet. – Kezdetben azt hittem, az a jó, ha minden készülék, amelyet megszerzek, egyben működőképes is. Mára megváltozott a filozófiám.

Szabad-e az ötvenes években kondenzátorral reparált rádiót a harmincas évek sztenderdjének megfelelően visszaállítanom?

Ma már úgy vagyok vele, nem kell minden régi rádiónak működnie. Elég, ha felmegyünk a padlásra, elzavarjuk az egereket, mert ha nincs táp, megrágják a kondenzátort is. A hátlapról nem is beszélve! Mi az értéke egy muzeális rádiónak? Ha a havi kétszáz pengős fix fizetést vesszük alapul, meg egy akkori középkategóriás rádió átlagárát (185 pengő), akkor annak ma a 200 ezer forintos fizetésből leszurkolandó 185 ezer forint felelne meg. Elvileg.

A gyakorlatban viszont ha valaki egy vágyott típust kinéz magának, azért hajlandó csillagászati összegeket is megadni.

Bártfai Csabától a nagypapa Orion rádióját kérték már félmillió forintért is, de az nosztalgikus okokból nem eladó.

– Magyarország a harmincas években teljesen szinkronban volt a világgal

– mondja a gyűjtő. – Ezek a gyönyörű fadobozok hallatlan sok izgalmat és érdekességet rejtenek. De azért mindenkit óva intek, ahhoz, hogy tároljuk őket, hely is kell. Nálam minden négyzetcentimétert eluraltak. A lakást is úgy alakítottuk, hogy lehessen őket látni, a gyűjtésben ez a legszebb. Leporolni őket, na, az már rázósabb feladat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.