Vihart kavart az ÉS legutóbbi száma, amely fényt derített Szabó István ügynökmúltjára. Az Oscar-díjas filmrendező szombati számunkban elismerte, ügynök volt, amit azért vállalt, hogy megmentse a biztos haláltól Gábor Pált, aki 1956-ban dokumentálhatóan részt vett a budapesti pártbizottság ostromában. A filmrészletről vitatkoznak, a szellemi élet száz képviselője kiállt Szabó mellett.

Kedves Úr! Ön, kedves úr, sajtófelelős volt az Objektív Filmstúdiónál 1988-ban. A stúdióvezető-helyettes Szabó István volt akkor, ebben a minőségében az Ön egyik munkaadója. Én éppen az első játékfilmemet készítettem volna az Objektívben. Ön egy katalógust szerkesztett a készülő filmekről. Szöveget és fotót kért tőlem, ez ügyben járt a lakásomon. Kértem, hogy a nyomdai munkálatok után mindenképpen adja vissza a képet, mert az egyetlen emlékem egy nagyon közeli barátomtól, aki disszidált, lehet, soha többé nem látom. Nem is láttam azóta. A fotót sem.

Harminc éven át jelentett Antall Józsefről a legbensőségesebb gyerekkori barátja. Akivel a gondolatkísérleteit is megosztotta. Miként az is a legkevésbé bensőséges szervezetekkel. Amikor Antall ezt, már miniszterelnökként, megtudta, saját környezetéből eltávolította a barátot, de megfelelő állami állást szerzett neki. És többé nem akart tudni az ügynökügyekről. (A borítékos politizálást tegyük zárójelbe.)

Az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István fiatalon titkosügynök volt az Élet és Irodalom című hetilap írása szerint.

Az idén nem lesz magyar film a rangos berlini filmfesztivál programjában. Híreink szerint Szabó István Rokonok című alkotása sokáig a versenyre esélyesek között volt, de végül kimaradt.