Nyárias estén, fröccs vagy limonádé mellett, rímekben mesélni Európáról – igen kérem, így is lehet. És még a Polgárok európai évét (jaj, mi ez?) is fel lehet dobni, ha e nem túl leleményes EU-kezdeményezés magyarországi nagykövete, Lackfi János viszi zenés európai körsétára a közönséget.

Eddig fegyvereket gyártottak, hogy aztán ezekkel a fegyverekkel elpusztítsák a nehézipari ágazatokat. Mostantól a nehézipar Európa gazdasági egyesülését és politikai föderációját lesz hivatott szolgálni – így foglalható össze a Robert Schuman francia külügyminiszter által 1950. május 9-én ismertetett, a politikus nevével fémjelzett terv.

A gombhoz varrni a kabátot – vajon tényleg ilyen lenne az uniós intézményrendszer? A két éve zajló magyar–EU csatározások is rávilágítottak arra, hogy meglehetősen távol áll egymástól a nemzetállamok és az Európai Bizottság logikája, és ez bizony nehezíti az együttműködést. Ugyanakkor – és a Budapest–Brüsszel vita ezt is megmutatta – léteznek és működnek a „közösségi módszerek”, amelyek képesek elsimítani a konfliktusokat, rendszerbe terelni az ellentéteket.