Az ír, dél-koreai minták felé mozdul el végre gazdaságunk, vagy latin-amerikai alapmintákat követünk majd? - tette fel a kérdést Böröcz József összehasonlító makrogazdaság-szociológus "A magyar komp" című tanulmányában. Jó lenne, ha "az állam vezető pozícióit elfoglaló politikai és hivatalnoki elitek legalább azt megpróbálnák megtenni saját társadalmuk világgazdasági előrejutása érdekében, ami saját kompetenciájukba tartozik" - fogalmazott. A Rutgers University-n oktató szerző a NOL-vitafórumon válaszolt olvasóink kérdéseire. Főbb téziseit összefoglaltuk.

Mint azt a jó másfél évvel ezelőtt, a Népszabadságban megjelent írásomban (A félperifériás kapitalizmus, 2004. március 6.) jeleztem, a magyar gazdaság teljesítménye - melynek egyetlen értelmes mérési módja, ha a honi politikai beszéd szokásaitól eltérően nem a "forint" nevű fikcióhoz, hanem a világgazdaság egészének teljesítményéhez viszonyítjuk - egy több évtizedes, fölfelé irányuló tendencia után megtört valamikor a nyolcvanas évek elején.

Jó tizennégy éve, hogy átalakult Kelet-Közép-Európa kis- és középállamainak külső függési rendszere. A térség kettős - politikailag főként Moszkvától, gazdaságilag pedig főként "a Nyugattól" való - függőségét azonban nem valamiféle külső függetlenség váltotta föl (ez lehetetlen lett volna a huszadik század végén, a jó ötszáz éve tartó világkapitalizmus körülményei között), hanem az e társadalmak korábbi történetéből jól ismert, kultúránkban mélyen kódolt, félperifériás kapitalizmus.