„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek...” – ez a József Attila-i sor lehetne a mottója annak a munkának, amelyet az elmúlt néhány évben Marton Róbert a polgári romák között végzett. A Budapestről az ország keleti végébe költözött, az ötvenes évei végén járó férfi neve nem ismeretlen azok előtt, akik számon tartják a jótetteket: az övé a Jövőbarát Alapítvánnyal forrt össze. Ez az alapítvány fejlesztette ki a budapesti békásmegyeri lakótelep csellengő fiataljai számára a KRÉM – Kreatív Élő Műhely –projektet. A jövőbarátok olyasmit kínálnak a hozzájuk betérő gyerekeknek, kamaszoknak, ifjaknak, amiből sem a szüleiktől, sem a tanáraiktól nem kapnak eleget: időt és figyelmet.

Nyár, vakáció, tábor. Egészséges gyerekhez kötődnek a szavak. Önfeledt szórakozást, vidámságot, felhőtlen örömöket idéznek. S ott, ahol hátrányos helyzetből indulnak a fiatalok a nyárnak? Számukra az elmúlt évtizedben alapítványok és olyan nagyszerű kezdeményezések, mint az Union Biztosítóé teszik lehetővé, hogy betegségeik ellenére a vakáció ugyanazt jelentse, mint a többi fiatalnak: boldog nyarat.

A reformgróf, Széchenyi István írásait és mondásait századok óta idézik a legkülönbözőbb fórumokon. Nem egy esetben már szállóigévé lettek gazdasági elmélkedéseiben – a Hitel, Világ, Stádiumban– megfogalmazott szentenciái. Megfogalmazása arról, hogy „nyelvében él a nemzet”, nemcsak a reformkorban indított el valóságos szellemi áramlatot, hanem a mai napig hat nyelvőrző mozgalmakra.

Talán sosem tudjuk meg, pontosan milyen befektetési politikával, milyen módszerekkel hizlalta vagyonát Soros György. Bírálói szemében azonban az ellene felhozott vádak végső igazolása bizonyosan az, hogy arra hivatkozva hagy fel a külső befektetők vagyonának kezelésével, hogy szigorodnak, s várhatóan nagyobb átláthatóságot eredményeznek az amerikai értékpapírpiac új szabályai.