Bíróság elé állítanak egy nevelőotthonban élő fiatalt, mert veréssel lopásra, koldulásra kényszerített kisebb gyerekeket Kaposváron. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset a Zita gyermekotthonban.

Robin Söderling mumussá lépett elő: az idei Roland Garros nyolcaddöntőjében búcsúztatta a párizsi salakon verhetetlennek tetsző Rafael Nadalt, majd most, a Mesterek Kupáján ismét elverte a spanyolt. A londoni O2 arénában 98 perc alatt 6:4, 6:4-re győzte le a világelsőségre hajtó Nadalt a 4,45 millió dollár összdíjazású torna B csoportjának első mérkőzésén.

Szőnyi Ferenc nyerte a mexikói Monterrey-ben rendezett Deca Ironman triatlonversenyt, amelyen tíz nap alatt tíz Ironman-távot kellett teljesíteniük a részvevőknek, azaz összesen 38 km-t úsztak, 1800 km-t kerékpároztak és 422 km-t futottak. A 45 éves komáromi versenyző 114:59:20 órás világcsúccsal ért célba; a viadalt tizennyolcan kezdték, de csak tízen fejezték be.

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke kezdeményezést indított az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében. Ehhez csatlakoztak a parlamenti pártok, a történelmi egyházak és néhány televízió.

Érdeklődve olvastam Gerő András (Mozgássérült alaptörvény, október 17.) és Pánczél Hegedűs János írását (Köztársaság – a bukott magyar államforma, november 3.) – érveit – a magyar államformával kapcsolatban. A kettejük között kialakult vitához (de főleg az utóbbi cikkhez) szeretnék hozzászólni. Írásom célja, hogy felhívja a figyelmet a monarchikus államforma problémáira, illetve arra, hogy a két író összemosta a kormány- és államforma fogalmát, egy kérdésként kezelve azt, hogy monarchikus államforma, vagy elnöki kormányforma legyen-e (előbbi a legitimitás forrását, utóbbi a végrehajtó hatalom szerkezetét jelöli).

Kacziba Antal, az ORFK egykori bűnügyi főigazgatója és Szikinger István alkotmányjogász a rendőrség elbizonytalanodásának okáról beszélt Lencsés Károlynak (Csoda, hogy a rendőrség képes érdemi cselekvésre, november 5.).

Krémer Balázs szociológus november 2-i cikke (A szociális kártya botránya) jellegzetesen és tipikusan a mai magyar politikai helyzet terméke – valami ellen szól, de a megoldásra még halványan sem utal. Talán csak az emberi civilizáció teljes pusztulását nem látja bele a monoki kártyába.