Annyi biztos, hogy a legtöbben Németországban nyitottak számlát, ami nem meglepő, hiszen a magyarok számára ez az egyik legfontosabb piac. Innen több mint ötezer számlatulajdonosról érkezett adat. A kamatjövedelem itt hárommillió euró volt (ez alapján 100 millió euró, vagyis több mint 30 milliárd forint lehetett kint számlákon), míg hétmillió euró volt az értékpapíroknál elkönyvelt bevétel.
Ugyanekkora összbevétel, vagyis tízmillió euró keletkezett 2012-ben azon a 264 számlán, amelyet Dániában tartanak nyilván – itt egy jókora üzlet is dobhatott a statisztikán, hiszen az elszámolás szerint a jövedelem legnagyobb része értékesítésből származik. Darabszámban jelentős még a belga számlaadat: 1352 fő rendelkezett mindössze 1,6 millió euró kamatjövedelemmel – nagy valószínűséggel a brüsszeli munkavállalók ügyleteiről van itt szó. Ciprusról mindössze 63 magánszemélyről érkezett adat – nyilván itt inkább a cégek számlái rejtik az igazán érdekes információt, erre azonban egyelőre nem terjed ki az adatszolgáltatási kötelezettség. Hasonló a helyzet Luxemburggal, itt 64 magánszemélyről érkezett adat.
Szlovákiában viszonylag izmos számlák vannak magyar kézben: 1887 magánszemély tett szert több mint 4,25 millió euróra (kamatjövedelemként és értékesítési bevételként), ami átlag 690 ezer forint. Ez a tétel persze ugyanúgy magyarázható a személyes kapcsolatokkal, mint a romániai 1186 magánszemélynél elkönyvelt 700 ezer euró. Nagy-Britanniából is jelentős mennyiségű adat jött, ami London méretéből kiindulva természetes: a szigeten több mint 2600 magyar magánszemélynek van számlája, s összesen 1,2 millió euró kamatjövedelem gazdagítja azokat.
Mindösszesen a 16 ezer végső haszonhúzó 37,9 millió eurót, azaz 11,5 milliárd forintot keresett 2012-ben a kint tartott számlákon, csak a kamatjövedelem 14 millió euró volt – utóbbi is 150 milliárdos kint tartott vagyont feltételez. Ezen számlák túlnyomó többségével azonban semmi dolga az adóhivatalnak: a kinti kamatjövedelmet ugyan be kell vallani, le kell adózni, de más dolog nincs vele. Lapunknak a hatóság is úgy nyilatkozott: a beérkezett adatok alapján mind össze 620 vizsgálatot indított – ebből 22 még folyamatban van. Elvileg az információ a közvetlen adók ellenőrzésénél, vagyongyarapodási vizsgálatok során kiválasztási szempont vagy vizsgálati adat is lehet. Ennek ellenére a lezárt ellenőrzéseken összesen 173 millió forint adóhiányt, ezen belül 164 milliós szja hiányt tártak fel, ami fejenként átlag 274 ezer forintot jelent. A 164 milliós szja-tétel a hatályos szabályok szerint valamivel több mint egymilliárd forint le nem adózott jövedelmet feltételez – a fennmaradó kilencmillió forint adóhiány vélhetőleg az egészségügyi hozzájárulás soron jött össze. Vagyis nem jellemző, hogy azért dugdosnák magánszemélyek külföldi számlákon a pénzeiket, mert azt nem adózták le itthon, hiszen a teljes összeg nagyjából tizedével kapcsolatban talált problémát a NAV.
Az is igaz ugyanakkor, hogy sem Ausztriából, sem Svájcból nem érkezik egyelőre adat – Svájc még nem ratifikálta a megújított kettős egyezményt, Ausztria pedig csak 2017-től köteles adatokat kiadni. Akkor lesz igazán érdekes ez a lista is, hiszen akkor már nemcsak a magánszemélyek, hanem a cégek is az adatszolgáltatás hatálya alá kerülnek. Vagyis jóval több információ jön majd Ciprusról, Luxemburgból, mint most. A svájci bankok ugyanakkor arra figyelmeztetik ügyfeleiket, hogy rendezzék a számláikkal kapcsolatot bevallási kötelezettségeiket, mert ha a hatóság kezd el érdeklődni, akkor az elég sokba fog kerülni.
Mind a svájci, mind a többi külföldi számla esetében fontos, hogy az azokon keletkező kamatjövedelmekről be kell számolni az adóbevallásban. A bankok általában küldenek az ügyfeleknek kimutatást a számlán keletkezett és bevallandó jövedelemről – ha mégsem, akkor érdemes ezt kikérni, és a magyar szabályok szerint megfizetni az adót. Ez praktikusan 16 százalék szja-t és hat százalék ehót jelent. Figyelembe kell venni a kettős egyezményeket is, ez azt jelenti, hogy ha az állam forrásadót von le a jövedelem után, akkor szja-t már nem kell fizetni. Forrásadót például Ausztria von, ezzel tudja még megőrizni a számlatulajdonosok anonimitását.
Évről évre növekszik a külföldi bankoknál elhelyezett magyar betét
Jóllehet az egyes évek nehezen összehasonlíthatók, hiszen az adatátadók köre egyre bővült, ám érdekes trendet mutat 2011: ebben az évben durván megugrott mind a keletkezett jövedelem, mind a számlabirtokosok száma. A 2010-es tízezer fő után 15 ezer főről érkezett adat, vagyis plusz ötezer magánszemélynél keletkezett valamiféle kamatjövedelem, illetve ennyien nyitottak új számlát. A számlákon lévő kamatjövedelem pedig 33 millióról 44 millió euróra nőtt.
Hasonló ugrás történt 2009 és 2010 között is, csak kisebb léptékben: a létszám kilencezerről 12 ezerre ugrott, a jövedelem pedig 18 millióról 30 millióra. Utóbbi nagyjából egy jelentős, 11 millió eurós kiáramlás miatt generálódott: Franciaországban hirtelen 4,9 millióról 15,8 millióra ugrott a magyar tulajdonú számlán keletkezett kamatjövedelem, eközben a francia számlát tulajdonlók száma ötvennel 944-re nőtt.
A 2011-es növekedés is tartalmaz érdekes kiugrást, a rejtélyes dán szál itt tűnik fel: a keletkezett jövedelem 2,7 millióról 19,7 millióra ugrott, miközben az érintett magánszemélyek száma csak harminccal nőtt. Érdekes, hogy egy évre rá a dán számlákon már csak tízmillió euró felhalmozott jövedelem szerepelt. Ezt a 17 millió eurós tételt ide nem számítva valójában hiába ugrott 2011-ben harmadával a magyar számlatulajdonosok száma, a kamatjövedelem valamelyest csökkent. Elképzelhető, hogy a dán vagyon a devizaügyletekre specializálódott Saxo bank ügyfeleinek számlái: a Saxónak nincs itthon leánybankja vagy fióktelepe, így a nyitott számla lehet dán illetőségű.
