E pazar „karrier” feltétele a globális hódítás, ami viszont kódolja: a fogadási botrányok sem összpontosulnak kis területre. A skandalumok éppúgy érintik Finnországot, mint Ausztráliát és Dél-Afrikát. Sok az olyan ügy, amelynek híre el sem jut az európai közönséghez. Ilyen például a bangladesi krikettbajnokságot megrázó eseménysor, ami viszont jelzi, milyen keveset érzékelünk a probléma valódi mélységéről és összetettségéről...
Az utóbbiról sokat elmond a kutatók példája: a japán fogadó Máltán bejegyzett iroda oldalán tesz tétet arra, hány szöglet lesz a brazil bajnoki futballmeccsen. Szinte lehetetlen átlátni a helyzetet, s ennél sokkal komplexebb kihívás a szabályozás kialakítása. Ennek fő oka, hogy nincs egységes jogrend: ami az egyik helyen törvényes, a szomszédban illegális, miközben az internetes oldalak üzemeltetői harmadik országban vannak bejegyezve.
A sport világában nem létezik olyan koordinációs feladatokkal megbízott globális szervezet, amely képes lenne kikényszeríteni azt a kölcsönösen elfogadott rendszert, amely segítené a maffia kiszorítását. Az ugyanis – a tanulmány szerint – nem kétséges, hogy a szervezett bűnözés rátalált a sportra. Becslések szerint évi 140 milliárd dollárt, az összes piszkos pénz tíz százalékát mossák tisztára a sportfogadás „segítségével”. Az esetpélda szerint a szingapúri ötletgazda Olaszországba küldi embereit, hogy szervezzék meg a fogadási csalást. Amikor az illetékesek jelzik, hogy megegyeztek a kiszemelt játékosokkal, a kollégák délkelet-ázsiai oldalakon felteszik a tétet, majd a nyereményt panamai offshore céghez utalják. Ekkor a tranzakció végképp követhetetlenné válik, így a társaság kockázat nélkül osztja szét a vagyont az érdekeltek között.
Nem segíti a hatóságok fellépését az sem, hogy nem csupán a káosz előnyeit kihasználó ügyeskedők, hanem a szektor főszereplői közé tartozó fogadási oldalak is az illegalitás határán mozognak. Perek sokasága zajlik jelenleg is: a nemzeti hatóságok keresik a megoldást a nemzetközi piacon mozgó vállalatok megregulázására. Egyelőre kevés sikerrel. Az érintett cégek – többségükben – olyan alacsony adókulcsokat és kedvező jogszabályi hátteret garantáló területeken székelnek, mint Málta, Gibraltár vagy Antigua és Barbuda.
A kórkép még megannyi adattal, elemzéssel, javaslattal egészül ki. Természetesen konkrét elképzelések is vannak arról, mely lépések lehetnének hatásosak. Ilyen például az úgynevezett fogadási adó bevezetése. Ez lehetővé tenné, hogy pénzt kérjenek a fogadásszervezőktől azért, mert kihasználják a sporteseményt profit termelésére, miközben annak lebonyolításában és előkészítésében nem vesznek részt. Persze minden radikális döntés csak akkor lehet hatékony, ha az országok többsége egyszerre cselekszik. Erre a „sportkormányzás” elégtelensége, valamint az egészen eltérő nemzeti érdekek és szabályozások miatt minimális az esély.
Pedig még a gólok sem takarják el örökké a hátteret.
