Nem lesz új szereplő
Az eredeti helyzetet nem lehet visszaállítani, hiszen a 2011-es piaci viszonyok már nem rekonstruálhatók. Így a törvény visszamenőleges megsemmisítésének nincs sok értelme. Ha az ítélet szerint is ellentétes a közösségi szabályozással a törvény, előírhatja Magyarország számára a törvénytelen állapot megszüntetését, ami praktikusan a jogszabály módosítását jelenti. Ez esetben szó lehet az Erzsébet-utalvány rendszerének átalakításáról, hogy megfelelő monopóliumként működjön. De be lehet engedni a piaci szereplőket is az utalványpiacra, s lejjebb lehet vinni a küszöböt a SZÉP-kártyánál is. Ennek azonban gyakorlatilag semmi hatása sem lenne, hiszen az utalványpiac telített, új szereplő vélhetőleg nem tudná érdemben megtörni az Erzsébet-utalvány egyeduralmát. Hasonló a helyzet a SZÉP-kártyával is: a piac kettő, legfeljebb három szereplőt tud eltartani, vagyis egy szintén telített piacra egyszerűen nem tudna már más belépni úgy, hogy tényezővé válhasson.
Kizárt külföldiek
2012 elején az addigi piaci szereplőket – Sodexo, Edenred, Ticket Déjeuner – kiszorították, és helyükre a fogyasztásra kész hideg étel esetében az Erzsébet-utalvány, míg a vendéglátó-ipari szolgáltatásoknál a SZÉP-kártya lépett. Erzsébet-utalványt csak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) bocsáthat ki, míg a SZÉP-kártya feltételei olyanok lettek, hogy annak első körben csak az OTP tudott megfelelni, később a kiszélesített feltételek révén az MKB és a K&H lépett a piacra. Bot véleménye szerint a SZÉP-kártya kibocsátásának a feltételei – csak zrt. vagy kft. formában működő vállalkozásoknak teszi lehetővé és csak úgy, hogy a szolgáltató minden 35 ezer főnél nagyobb városban rendelkezik ügyfélszolgálati irodával – ellenkezik a szolgáltatások szabad áramlásáról szóló uniós direktívával. Kizárják a külföldi cégek fióktelepeit, s meghatározott cégformát követelnek meg.
Az Erzsébet-kártya esetében az önmagában még nem lenne problémás, hogy azt egyetlen – állami –szereplő kezébe adta a magyar kormány, ha ehhez bizonyos közérdek fűződik. Azonban a főtanácsadó úgy látta, hogy ilyen közérdeket egyelőre a magyar kormány nem tudott felmutatni. Az viszont még nagyobb gond, hogy az állami monopólium nem működhet úgy, hogy a cég gazdasági tevékenységet végez. Márpedig az utalványok beváltása főszabály szerint hat százalék körüli jutalékért gazdasági tevékenységnek tűnik. Annyira, hogy 2014-ben 140 milliárd forint utalványforgalom 9,8 milliárd forint bevételt hozott az utalványkibocsátó cégnek, amely az MNÜA tulajdona.
Közérdekű monopólium
A bevételből az alapítvány elsősorban gyermek- és családi üdültetést finanszíroz, 2014-ben 55 ezer gyerek pihent a Balatonnál. Ez lett volna a közérdek, ami indokolhatná a monopóliumot. A luxembourgi bíróság nem vizsgálja az Erzsébet-utalvány kibocsátása körüli egyéb körülményeket. Például hogy a kormány az utalványt a kiskereskedelmi piac átalakítására is felhasználta. Mint emlékezetes, a változások után elsőként a hazai áruházláncok – CBA, Coop, Real és az akkor még külön létező Arzenal – szinte azonnal megkapták az Erzsébet-utalvány elfogadásának a jogát, míg a multinacionális hátterű láncok csak jókora késéssel. Ez azt is jelentette, hogy az akkori húsvéti szezonban jelentős bevételt irányítottak át a hazai láncokhoz. A feltételezett végső cél, hogy hosszú távon döntő forgalmat halásszanak el a külföldi láncoktól, nem sikerült.
