– A devizahitelezés azért lett indokolatlan mértékű, mert elhalasztottuk a 2006-os euróbevezetést (ennek oka persze a felelőtlen szocialista gazdaságpolitika).
– A kormány is eladósodott, és a bankokat meg szabadon engedte, akik fedezetlenül nyújtották a kölcsönöket, és adózatlanul szivattyúzták ki a pénzt az országból. Akkor is fizettek osztalékot a bankok (2012-ben), amikor az ország komoly gondban volt.
– A válság az ingatlanszektort és a mikro- és kisvállalkozásokat érintette e legérzékenyebben.
– Figyelem!!! Utóbbiakon „a jegybank által indított növekedési hitelprogram sem segített." (Az ötlet jó volt, de a bankok nem adnak a kicsiknek hitelt, mert kockázatosak.)
– Támogatná, hogy jöjjön létre egy rosszbank (amelybe a kockázatos hiteleket gyűjtik), de nem támogatja a bankkonszolidációt, mert ott volt a „pénzszivattyú.
– A pénzszivattyút egyébként minden multi működtette a távközlési cégektől, a kereskedelmi vállalkozásokon át az energetikai társaságokig – akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy be is fektettek ezek a cégek, mert időközben azt a pénzt már visszanyerték.
– A pénzszivattyú ellen tenni kell – jogszabállyal kell megakadályozni, hogy kivigyék a pénzt az országból.
– Vagyis: eddig a kormány minden jól csinált, de ha lerendeztük a devizahiteles ügyet, akkor azért meg kéne állapodni a bankokkal, hogy minden rendben legyen, és ők hitelezzenek. Meg persze, hogy hozzák vissza a pénzt.
A hiba nem az Ön készülékében van. Parragh László sajátos logikája érthető lehet, és valójában nem bírálta annyira az eddig vele kvázi szövetségben működő Matolcsy György jegybankelnököt, sőt meg is dicsérte.
Fordítunk:
Semmi baj, ha eddig nem értesült a nagyon fontos szanálási alapról: ez egy uniós dolog, mindenütt létrehozzák, így Magyarországon is megjelent erről egy törvény, hogy majd a jövőben az esetleg tönkremenő pénzintézetet tőkéjét ne az adófizetők pénzéből kelljen pótolni. (Ilyen történt például Hollandiában. Ott az ING-t mentette meg az állam, ám ennek – uniós – feltétele az volt, hogy a cég újraszervezze önmagát, és például leválasszák a biztosítási üzletágat magukról. Ezért is vezették be most frissen az NN-t a tőzsdére).Az alapot még fel kell építeni, a bankok szépen befizetgetnek majd ide kisebb-nagyobb összegeket, hogy aztán az évek alatt itt összeszedett pénz jelentsen fedezetet egy esetleges bankmentéshez.
Az a tény, hogy Parragh László épp ezt a most létrejövő alapot tekintette alkalomnak arra, hogy kifejtse véleményét néhány fontos kérdésben, annyit jelez, hogy valakinek szüksége lehetett némi sajtótámogatásra. Miután most a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában 2016-ban lesz tisztújítás, ez korai kampánynak tűnik így a nyáron – bár ki tudja.
Matolcsy György számára viszont esetleg fontos lehet, hogy a rosszbank koncepció támogatást kapjon – ehhez pedig érv lehet, hogy végül a növekedési és hitelprogramról elmondják, hogy a kisvállalkozások támogatásában miért nem muzsikált jól. (Ami persze annak a bevallása másik oldalról, hogy a nagy és hitelképes cégeknek segítettek olcsó kölcsönökkel – ami a növekedésösztönzést kérdőjelezi meg).
Az egészet ezért jó a bankokra és a multikra fogni és azt állítani, hogy ők azok, akik vitték ki az országból a pénzt. Megjegyezzük: a külföldi nagybankok 2008 óta inkább finanszírozók, az osztalékkifizetések nem annyira jellemzők a szektorban. Az egyetlen kivétel az OTP Bank volt eddig – de most a devizahiteles csomaggal szépen le is nullázzák (a jellemzően a most már külföldi leánycégeknél megtermelt) profitot.
Bankkonszolidációról és a pénz visszahozásáról is a devizahitelesek mentése kapcsán érdemes beszélni. Hiszen amíg az OTP-nek akár 145 milliárdos kiadást jelent a kormányzati csomag, addig a bankszektor egyéb szereplőinek is jelentős tétel (az MNB becslése szerint a számla összesen 900 milliárdos). Az OTP ezt tulajdonképpen simán kifizeti (a bank közölte is, hogy a tőkemegfelelési mutatója ennek ellenére bőven az előírt felett lesz) – kérdés, a többiek hogyan állnak. Néhány külföldi bank már (Erste, Raiffeisen) bejelentette, hogy kitartanak – vagyis fedezik a számlát, ami nekik nem árt meg. A kérdés, hogy azoknál, akiknél a tulajdonos nem ennyire erős (takarékszövetkezetek, kisebb magyar tulajdonú bankok), lesz-e elegendő fedezet a devizahitelesek megmentésének kifizetésére.
Ezért kell arról gondolkodni most, hogy néhány bank megmentésre szorulhat. Az egyik módszer a bankkonszolidáció – a másik meg a rossz hitelek kivásárlása. Ami ugyanaz, csak pepitában, viszont utóbbinál nem feltétlenül kell az állami tulajdonnak belépni az eddigi magántulajdonosok helyébe (és akár az unión is jobban átmehet).