Igaz – tette hozzá –, gyakran felvilágosítással kell kezdeni, elmagyarázni az új vendégnek, melyik orosz elnevezés pontosan milyen ételt takar. Persze olyanok is jönnek, akik már ismerik és kedvelik az orosz ízeket, esetleg a nosztalgiát keresik bennük. Akik dolgoztak vagy tanultak a Szovjetunióban, majd Oroszországban. S persze ott vannak a Magyarországon élő oroszok, ukránok, sőt grúz vendége is volt már a mindössze másfél hónapja működő kifőzdének.
Merthogy Vágó Péter többször is hangsúlyozta, ő nem éttermet, hanem kifőzdét működtet. A parányi hely elsősorban az elvitelre rendezkedett be – bár ebédidőben a fal melletti asztalokhoz állított nyolc bárszék is szinte mindig foglalt –, s az árak is mérsékeltek. – Ezer-ezerötszáz forintból jól lehet lakni nálunk – állítja a büszke tulajdonos. A négyféle húsból, valamint zöldségekből főzött, olajbogyóval és tejföllel megspékelt, savanykás ízű laktató leves, a szoljanka például nem egészen 800 forintba kerül.
Ugyanennyit kérnek a másik jellegzetes orosz levesért, a hússal és céklával készülő borscsért. Egy adagot 1190 forintért adnak a pelmenyiből, amelyet ugyancsak tejföllel, esetleg borssal, néha ecettel fűszerezve fogyasztanak az ínyencek, de van itt kijevi csirkemell, pirozski (hússal vagy kaporral ízesített, káposztával töltött lángosszerű tészta). Meg klasszikus orosz palacsinta, blincsiki is.
Mindent frissen, kézzel készítenek, és olyan környezetkímélő, gyorsan lebomló, eldobható tányérokban tálalnak, amelyeket a cukornád nyesedékéből állítanak elő. A meghatározó alapanyagok Oroszországból származnak, és egy Budapesten működő orosz delikateszüzletből szerzik be őket. A heringsalátában orosz a hal és a majonéz, eredeti a szoljankához kínált fekete kenyér és a rákent csípős mustár is.
Persze eredetiek a Bábuskában kínált húsz-huszonötféle étel receptjei is. Vágó Péter anyósa állította össze, és Tánya, az Ukrajnából származó szakácsnő közreműködésével tökéletesítették őket. A vendéglős meggyőződése szerint ugyanis csak akkor lehet autentikus egy étel, ha elkészítésének módja a szakács „kezében van”. A kezdeti időszakban hetente akár többször is összeültek, alakítottak, finomítottak a recepteken, hogy vendéglátós körülmények között is a házias ízeket hozzák.
A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy ez sikerült is nekik. Naponta hatvan-száz ember tér be hozzájuk, hébe-hóba kapnak bírálatot is, de sokkal több az elismerés – vonta meg az eddigi mérleget Vágó Péter. Érte őket kritika például azért, mert késő délután már a szokásosnál szegényesebb volt az ételespult. Pedig rendszeresen feltöltik – magyarázta a tulajdonos –, ám a nap végére általában elfogy minden. Sokszor még a leveseknek sincs idejük összeérni, noha azok akkor a legfinomabbak, ha két-három napot állnak.
Vágó Péter már azt fontolgatja, hogy Budán is nyit egy Bábuskát, sőt franchise-rendszerben egész hálózat is kiépülhet. Pedig az induláskor aggódott, hogy az orosz–ukrán konfliktus, Moszkva nemzetközi megítélésének romlása befolyással lehet az üzletére. Ám szavai szerint ennek nem érezték semmilyen hatását. – Talán egyetlen bejegyzés utal rá a Bábuska Facebook-oldalán – mondta –, és az sem igazán rosszmájú. Valami olyasmit ír, hogy már megint Oroszországról szól minden.
