A németek például rájöttek, hogy
Kínában nem lehet megvédeni a szellemi tulajdont. Bármilyen szabadalmat kivisznek, azt a kínaiak szinte „hazafias kötelességből” azonnal lemásolják.
Célszerűbb volt az igényesebb befektetéseket visszahozni az EU határain belülre, ahol állami és uniós támogatással lehet beruházni. Mivel a németek a legnagyobb nettó befizetők az unióban, a támogatás a saját cégeik beruházásaihoz is hozzájárul. Európában az érdekérvényesítő képességük olyan, hogy eszébe sem jutna senkinek ellopni a szabadalmaikat.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere ezt kiegészíti azzal, hogy a város szolgáltató szektorában további munkahelyek létesültek. Nyert a változással a szépészeti ipar, minden évben nyílik újabb, minőségi étterem, a GAMF-on új tanszéket alapítottak, oktatókkal, kiszolgáló személyzettel. A felső- és középfokú duális képzés diákokat vonz a városba. Új lakások épültek, a dolgozók egy része albérletben lakik a városban. A jövedelmet Kecskeméten és a környékén költik el.
A Mercedes letelepedésének következményeként olyan pályázatokon is nyert a város, amilyeneken korábban nem szokott. Pályázatot nyertek az ipari szakmunkásképzés fejlesztésére, korszerű gépekkel való felszerelésére. Kiépítették az iparvágányt a gyárhoz.
Az egyik idősek otthona előtt félóránként csattog el a Budapest–Szeged gyorsvonat. Annak a zajával korábban nem törődött senki – az ugyanott megépülő iparvágány és a Mercedes heti egy-két szerelvénye miatt azonban felépítették a zajvédő falat az otthon elé.
A Mercedes visszahozza a vállalati óvoda és bölcsőde intézményét. A rendszerváltozás után a vállalati gyermekintézmények legtöbbjét megszüntették. A németeknek természetes, hogy nyugodtabban dolgozik a szülő, ha a gyermekeit biztonságban tudhatja, és a munkaidő végén nem kell érte a város másik részébe bumlizni. Kecskeméten a Mercedes miatt átszervezték a helyi közlekedést is. Huszonöt új buszt kaptak, kiváló az összeköttetés a városrészek között, a gyári járatok pedig a műszakváltáshoz igazodnak.
Ma már a Dél-Alföld számos településéről (maximum 60 kilométerről) ingáznak dolgozók a kecskeméti gyárba. A legtöbben Kiskunfélegyházáról, Nagykőrösről és Ceglédről. Vállalati busz nincs, a menetrendszerű járatokon a bérlet 86 százalékát kifizeti a gyár. Gyakori, hogy az egy irányban lakók valamelyikük gépkocsijával járnak – ezzel a megoldással kilométerenként kilenc forintot fizet a cég az utazás költségeire. (Ezt minden munkáltatónak kellene fizetnie azoknak a dolgozóinak, akik más településről járnak be.)
A „legvonzóbb munkahely”
A gyár vezetősége szerint a náluk elérhető juttatások a régióban a fizetési szintek felső harmadába tartoznak. Szerintük az általunk hallott fizetési adatok nem pontosak. De hogy ténylegesen mennyit keresnek a gyár dolgozói, arról nem szolgálhatnak adatokkal. Csak annyit mondhatnak, hogy minden évben emelik a bért is, a cafeteriát is. Számos extra juttatást is kínálnak, ingyenes nyelvoktatást munkaidőben, sportolási lehetőségeket, Mercedes-utakat stb. „A fizetéseket a gyár környezetében és Magyarországon belül kell megvizsgálni, nem a németországi bérszínvonal szemszögéből.”
A Ranstad munkaerő-kölcsönző felmérése szerint a Mercedes-gyár az ország legvonzóbb munkahelye. Más nagyvállalatoknál is bevett gyakorlat, hogy munkaerő-kölcsönző cégekkel dolgoznak, ám ilyen esetben is fontos az egyenlő feltételek biztosítása. A gyár képviselői szerint a hőségriadó előtt is kaptak hűtött vizet és pluszszünetet a dolgozók, a szerelde pedig klimatizált, bár szereltek be ventilátorokat is. A munkavállalók jogszabály szerint egészségügyi vizsgálaton vesznek részt munkába állás előtt. (T. I.)
Országosan vitatott kérdés a duális képzés, amelyet most Kecskeméten a Mercedesnél vezettek be először. – Nem aszpirin, vagyis nem mindenre jó megoldás – idézi a korábban szintén a GAMF-on dolgozó Palkovics László felsőoktatási államtitkárt Lukács Pál. – De nem is idegen a magyar hagyományoktól. A felsőoktatási duális képzés sokban hasonlít az 1900-as évek elején többek közt a Ganz-MÁVAG-nál meghonosodott, majd a szocialista nagyvállalatok által a rendszerváltozás előtt működtetett ipari ösztöndíjas képzésre. A középfokú képzésnél is megvannak a magyar szakmunkásképzési hagyományok – ezekre építve lehet a német modellt átvenni.
A baden-württembergi modell, amelyet Kecskeméten is alkalmaznak, 1973–74-ben alakult ki Németországban – amikor ott is nagyon kevés volt az ipari szakmunkás. Ott a közép- és a felsőfokú szakmai képzés egymásra épül – ezt egyelőre Magyarországon még nem sikerült megvalósítani. Így nem megoldott, hogy aki a duális képzésben szakmunkásvégzettséget szerez, miként léphetne át a felsőfokú műszaki képzésbe.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– A duális képzésben részt vevő hallgató és a „normál” hallgató félévenként 13 héten át ugyanazt az elméleti képzést kapja. Ám míg a „normál” hallgatónak öt hét a vizsgaidőszaka, addig a duális hallgatóé nyolc hét – a vizsgákkal és a vállalati gyakorlattal együtt. Nyáron a vizsgák és a vállalati gyakorlat együtt 16 hetet tesz ki – vagyis egy duális hallgató 48 hetet tanul és dolgozik egy évben. Cserében viszont három és fél éven át havi 70 ezer forint körüli ösztöndíjat kap. Igaz, hogy csak négy hét pihenője van, és év közben nem marad ideje másra – de nem is kell a tanulás mellett munkát vállalnia. A vállalat kész mérnököt kap, míg a nem duális rendszerben képzett fiatalok esetében további egy évre és 3-5 millió forintra van szükség, hogy a cég igényei szerint használható munkaerő váljék belőlük.
– Nem jelent ez röghöz kötést? – vetem fel.
– Sem a hallgatót, sem a céget nem köti az így szerzett diploma – feleli Lukács Pál. – A hallgató elmehet, ha talál jobb helyet, de a cégnek sem kötelező őt alkalmaznia. Az ösztöndíjat sem kell visszafizetni.
Alapesetben mindkét félnek az az érdeke, hogy ott lépjen munkába, ahol tanult, ezért a cég a javadalmazással is igyekszik magához kötni azt, akire szüksége van.
Nem valósult meg viszont az, amit a multik letelepedése kapcsán emlegettek, hogy majd magyar kis- és középvállalatok fognak alkatrészeket, részegységeket beszállítani, ezzel felvirágoznak a hazai cégek, és további munkahelyek sokasága jön létre. A gyakorlatban kiderült: egyáltalán nem olyan könnyű beszállítónak lenni. Szemereyné Pataki Klaudia polgármester szerint különbséget kell tenni a technológiai beszállítók és az üzemeltetéshez kapcsolódó szolgáltatók között. A robottechnológia karbantartása területén például már kecskeméti vállalkozók a karbantartók. Nehezebb azoknak a dolga, akik kisebb-nagyobb elemet, részegységet állítanak elő. A magyar kkv-knek sem elegendő tőkéjük, sem megfelelő innovációs kapacitásuk nincs a fejlesztésre.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– A gyártók egyre inkább csak a stratégiai fejlesztéseket tartják a gyárkapun belül – mondja erről Lukács Pál. –Mindössze két ilyen dolog van: az egyik a jármű külső formája, mert ez nagymértékben befolyásolja a vásárló választását. A másik stratégiai terület a hajtáslánc, a motor és környéke. Ezekre a legkiválóbb tervezőket alkalmazzák – az összes többi munkát pedig igyekeznek kiszervezni a beszállítóknak.
A magyar kkv-k túlnyomó többsége nem képes komplett gyártási dokumentáció nélkül elkészíteni a szükséges részegységet. Az autógyárak viszont csak azt mondják meg, mire van szükségük, és azt hová akarják illeszteni – de az anyagválasztást, méretezést, kipróbálást, szükség esetén a típusjóváhagyást oldja meg a beszállító. Ehhez kellene kreatív mérnökök sokasága a hazai kisvállalatokhoz is.
De nincs ilyen sokaság – ezért egyelőre a beszállítók többsége is külföldi cég, legfeljebb van magyarországi leányvállalata –, így a profit nagyja a beszállítók esetében is külföldre kerül.
A kecskeméti Polar-Stúdió Kft. a kevés kivétel egyike. Vezetője, Roza Károly büszke rá, hogy ők az egyetlen magyar cég, amely az alapítástól dolgozik a kecskeméti Mercedes-gyárnak. Ők alakították ki az ideiglenes villamosenergia-telephelyet, majd a Siemens alvállalkozójaként rájuk bízták a gyár villamos szerelésének mintegy háromnegyedét. Azóta is folyamatosan dolgoznak a gyárnak –a Mercedes kiváló referenciát jelent más megbízások elnyeréséhez is.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Roza Károly egykor a DUTÉP-nél dolgozott, egészen fiatalon nagy munkák művezetését bízták rá. Magánvállalkozása szinte baráti társaság – kiváló szerelők dolgoznak nála. Nagy gondot fordít az állandó továbbképzésre, ami nem kevés pénzbe kerül.Megszerezték a hazai áramszolgáltatók minősítését – így tudtak nekik nagyobb munkákat elvégezni. A pénzből, amit kerestek, folyamatosan szerelik fel a legkorszerűbb eszközökkel a céget. És persze tanulnak – két munkatársuk nemrég szerezte meg Németországban a megfelelő uniós minősítést.
– Azt gondoltuk magunkról, értünk a szakmához, de
a Mercedesnél vért izzadtunk, mire felnőttünk a feladathoz
– mondja a cégvezető. – A németektől kiesni egy másodperc alatt lehet, visszakerülni soha többé. A legkisebb feladat is olyan, mint a vizsgamunka, mert hozzáértő emberek szigorúan ellenőrzik. Nem megy az a magyar hozzáállás, hogy „jó lesz az úgy is!”
– A Mercedes-gyárban vizsgamunka van. Aki nem tudja teljesíteni, ne csodálkozzék, ha legközelebb nem hívják.Még mindig zömmel német alvállalkozókkal dolgoztatnak, a felhasznált anyagok zöme is német – nekünk is azt kell beépítenünk. Ez komoly tőkét, vagy folyószámlahitelt igényel: amíg nem ismernek, előre kell fizetni, és egyetlen transzformátor 3-5 millió forintba kerül.
A Polar-Stúdió Kft.-nél 40 év fölött van a legfiatalabb villanyszerelő. Roza Károly próbálkozott már iparitanuló-képzéssel, de abbahagyta, mert a tanulói megbuktak az elméleti vizsgákon.
– Elektrotechnika, szakismeret, anyagismeret és matematika nélkül a mi szakmánkat nem lehet megtanulni. Hajlandó lennék áldozni a gyakorlati képzés támogatására, de ehhez szükség lenne a munkához való jobb hozzáállásra, amit leginkább otthon tanulhat meg a gyerek. Olyasmire gondolok, hogy
a jogok együtt járnak a kötelességekkel, meg hogy akkor igazán jó elmenni szórakozni, ha valaki maga keresi meg a rávalót.
Ami szakmánkban nemcsak a hiányzó alapokat nem lehet behozni, hanem annyira gyorsan változik a technológia, hogy az is lemarad, aki csak egy-két évet hagyott ki.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Hogy mit hozott Magyarországra a Mercedes? Lukács Pál szerint új szemléletet. Először is: átlátható módon foglalkoztatják az embereket. Kifizetnek az államnak minden adót és járulékot. A dolgozóknak a túlórát, a műszakpótlékot, a közlekedési hozzájárulást. A szabályok szerint járó cafeteriát. Cserébe sok és fegyelmezett munkát követelnek. A német munkakultúra bízik a szabályokban és megköveteli azok feltétel nélküli követését. A magyarok a hiánygazdálkodáshoz szoktak és ahhoz, hogy találékonysággal pótolják, ami hiányzik.
A milliárd eurós befektetés
A kecskeméti Mercedes-gyár létesítése 800 millió euróba került. Azóta további 200 millió eurót fektettek be, ebből mintegy 100 milliót a legújabb modell, a 2014-ben bevezetett CLA Shooting Brake gyártásának előkészítésére költöttek. Az állam a letelepedéskor 27,8 milliárd forint támogatást adott –az Európai Bizottság jóváhagyásával. 2014-ben a Mercedes már mintegy ötmillió euró iparűzési adót utalt át a városnak. 2014 májusától három műszakban termelnek, így közvetlenül a gyárban is közel négyezren dolgoznak. A gyár mellett működő logisztikai szolgáltatóknál 2000 további munkahely jött létre. A duális középfokú szakképzésben 92 tanuló, a duális felsőoktatásban 21 hallgató tanul tovább a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft.-nél. Az első évfolyamon végzett 28 diáknak állást ajánlott a gyár. A gyár indulásakor 17 magyar beszállítóval állt kapcsolatban. Ez a CLA modell gyártásának beindulásakor 25-re, a CLA Shooting Brake gyártásának megkezdésekor 32-re emelkedett. (T. I.)
Szemereyné Pataki Klaudia polgármester szerint külön konfliktusforrást jelentett, hogy sok Mercedes-dolgozónak van földje, a szüret, a betakarítás mezőgazdasági vidékeken a szabadság és a betegszabadság hirtelen megugrásával szokott együtt járni. A gyár folyamatos működésével azonban ez nem fér össze.
A magyaroknak szokatlan volt a német pontosság: a munkafázisok másodpercre meghatározott ideje, hogy nem tolerálták a csúszást, nem fogadtak el Magyarországon kézenfekvőnek számító magyarázatokat.
Ezt egy volt mercedeses dolgozótól úgy hallottam: még a vécére sem lehetett kimenni. A legnagyobb vita és csalódás a béreket övezi. Máig él az a szóbeszéd, hogy adott volna többet is a Mercedes, csak a városban már jelen lévő többi cég „lebeszélte” őket.
– Három műszakra nettó 100-110 ezer forint az átlagkereset – mondta egy volt dolgozó, aki nemrég mondott fel a gyár egyik helyi beszállítójánál. Neki valójában az a gondja, hogy eltitkolta a cukorbetegségét, mert nem is vették volna fel, ha megmondja, de most rosszabbodnak a leletei, és kórházba kellene vonulnia, hogy beállítsák a gyógyszereit. Ő egy munkaközvetítő cég révén került a munkáltatójához. Szerinte azért alkalmaznak a németek munkaerő-közvetítőket, hogy ne nekik kelljen kirúgni azokat, akikre végleg, vagy átmenetileg nincs szükség. A munkaközvetítőnél sokkal kevesebbet lehet keresni – de aki beválik, az végleges szerződést kap a gyárban vagy valamelyik beszállítónál. Ő a végén – túlórával, két bent töltött hétvégével 140-150 ezer forintot vitt haza.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A volt dolgozó szerint a magyar viszonyokhoz képest nagyon intenzív és megterhelő a munka. Csak az számít, hogy a darabszám meglegyen. Tavaly még a hőségriadó idején is nehezen adták ki az óránként ötperces pihenőidőt. Légkondicionálás nincs, bár ventilátorokat szereltek a szalag mellé. A dolgozók nem merik megtagadni a túlórát vagy a hétvégi munkát – így viszont gyakran két hétvégét is a gyárban töltenek. Különösen az fáj az embereknek, hogy Németországban ugyanazért a munkáért négyszer-ötször annyit kapnak az ottani dolgozók.
Zombor Gábor, Kecskemét korábbi polgármestere tavaly azt mondta nekem: azzal, hogy megnőtt a munkahelyek száma, Kecskeméten és környékén megnyugodtak az emberek. Ha elvesztenek egyet, kapnak helyette másikat. A volt munkás szerint lehet, hogy így van, de akkor sem érdemes azzal dicsekedni, hogy 2015-ben 110-120 ezer forintért dolgoznak három műszakban egy hónapig az emberek. Igaz, sok a bejáró, akinek a lakóhelyén egyáltalán nincs munkahely, ennek is nagyon örül. És ha a Mercedes nem lenne, akkor más sem lenne helyette.
