Parragh László, az MKIK elnöke a küldöttgyűlésen hosszabb előadással próbálta megvédeni ötletét. Többi között arra is kitért, hogy a kötelező tagság bevezetésekor a most fizetendő, évi ötezer forintos kamarai hozzájárulási díjat alakítsák át tagdíjra.
Ilyen konkrétumokról azonban az MKIK előterjesztésében nem lehet olvasni. A dokumentum úgy fogalmaz: újra kell gondolni a kamarai tagdíjrendszert (egységesíteni és a mértékeket úgy megállapítani, hogy legalább akkora forrást eredményezzen, mint ma a tagdíj és a kamarai hozzájárulás együttesen). Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy egy-egy vállalkozás terhe az évi ötezer forintnál nagyobb is lehet.
Parragh emellett arról is beszélt, hogy a nagyvállalati körnek benne kell lennie a kamarákban, de úgy, hogy az irányítást ne vegyék át. Ez azért is fontos momentum, mert az MKIK-elnökségének anyaga úgy fogalmaz: „biztosítani kell, hogy az egy tag - egy szavazat elv megtartása mellett a képviseleti rendszer gazdasági súly szerint épüljön fel, tehát minden méretnagyságú vállalkozói csoport (mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozás) a tényleges gazdasági súlyának megfelelő képviseletet kapjon az egyes testületekben.„
|
Az MKIK vezetése a szerdai küldöttgyűlésén
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Parragh László azt is hozzátette: a kamara a kormánnyal egy megállapodás előkészítésén dolgozik, amelyben a feladatok és a kamarai rendszer felépítése szerepel. Szavai arra utaltak, hogy az előterjesztett anyag – ha elfogadják – ennek a megállapodásnak a része lenne.
Az előadás után szót kérő Szatmáry Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, az Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára viszont markáns véleményt fogalmazott meg. Arról beszélt, nem fedi egymást az MKIK elnökének előadása és amit meg akarnak szavaztatni (vagyis az elnökség előterjesztése). Kifejtette: nem a kötelező kamarai tagság ellen vannak, ám az nem járhat a vállalkozások számára többletköltséggel.
Ezen felül az anyagból az következik, hogy centralizálnák a döntéshozatali rendszert, ami a megyei kamarák súlyának elvesztéséhez vezethet. Volt olyan küldött, aki még ennél is nyersebben fogalmazott. Arról beszélt, hogy az MKIK anyagából látszik, központosítanák a jelenlegi kamarai rendszert, ez pedig egyenesen a területi szervezetek elsorvadását okozná. Nemtetszését kifejezve rámutatott, ez az anyag így nem kiérlelt, csupán vitaindítónak jó.
Szatmáry Krisfóf szavai szerint az írásban előterjesztett elképzelés egy olyan biankó csekk, amelyet ha megszavazzák nem tudják a következményeit. Ezzel szemben az ellenoldal felszólalói azzal érveltek, hogy legalább annak örülni kellene, hogy a terhek alacsonyan maradnak.
A kialakuló patthelyzetet végül az ülést levezető Varga József mentette meg. A somogyi iparkamara elnöke azt a javaslatot tette, hogy a küldöttgyűlés ne a kiküldött változatot, hanem Parragh László előadását fogadja el, s azt is vitaindítók anyagként. Ez a küldöttek számára már tetszetős terv volt, így azt egy tartózkodás mellett meg is szavazták.
Az viszont ezek után nem derült, hogy a küldöttek mikor és milyen fórumon folytatják tovább a vitát, amit korábbi felszólalásában Parragh sürgősnek tartott, mert mint többször jelezte: a MKIK dolgozik a kormánnyal kötendő a kamarai rendszer átalakításáról szóló megállapodáson.
