Az MKIK-nál készült előterjesztés szerint a szervezet azért lépne fel a kormánynál, hogy 2016 januárjától minden cég számára tegyék teljesen kötelezővé a tagságot. A Népszabadság birtokába került előterjesztést az MKIK következő küldöttgyűlésén már tárgyalnák is. Az indoklás szerint a lépéssel befejezhetnék a kötelező regisztrációval megkezdett folyamatot, hiszen a vállalkozók jelentős része a ma kötelező regisztrációt és a kamarai hozzájárulás megfizetését már ma is tagságként éli meg. Hangsúlyozzák, hogy az agrárgazdasági kamarában már létezik a kötelező tagság.
Az indokok között szerepel még, hogy „a kamarai rendszer a jelenlegi struktúrájában további feladatok hatékony ellátására nem alkalmas”. Ezenkívül az is, hogy így segíthetik a kormányzattal a következő négy évre közösen meghatározott gazdaságpolitikai, gazdaságfejlesztési célok megvalósulását.
A kötelező tagsággal párhuzamosan természetesen egységesítenék a kamarai tagdíj mértékét is. Az új tagdíjnak persze legalább akkora forrást kell biztosítania, mint amennyit a tagdíj és a kamarai hozzájárulási díj együttesen most jelent.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az MKIK-nál fellelhető 2012. évi eredménykimutatás szerint két éve 2,3 milliárd forint jött be a területi kamarákhoz a nem tagok kötelező hozzájárulásából. Önkéntes tagdíjként 892 millió forint érkezett. (2013-ban több mint 2,5 milliárd forint hozzájárulási díj folyt be, míg 2014 márciusáig 1,75 milliárd – ám mérleg nélkül nem tudni, mennyi volt a valódi tagoktól származó tagdíjbevétel.)
Az önkéntes tagok persze kevesebben vannak és többet is fizetnek – vagyis az egységesítés annyit jelent majd, hogy a jelenlegi tagoknak csökken a díjuk, míg a most csak a kötelező ötezret fizetőknek növekedhet majd. Arról egyelőre nem tesznek említést, hogy pontosan mennyi is lenne az egységesen, a kötelező kamarai tagság után fizetendő összeg.
Az azonban biztos, hogy az új „felállásban” a kamarai választási rendszert is átalakítanák. A dokumentum szerint törvényben biztosítanák, hogy „az egy tag – egy szavazat elv megtartása mellett a képviseleti rendszer gazdasági súly szerint épüljön fel”. Ez az egységesített kamarai díj mellett különös helyzetet teremthet.
Ebben az esetben ugyanis a kis- és középvállalkozások éppen annyit fizetnének kötelező kamarai díjként, mint a nagyobb cégek, a multinacionális vállalatok vagy a pénzintézetek. Azonban a kisvállalatok – kisebb gazdasági súlyuk miatt – kevesebb beleszólást kapnának a kamara életébe, mint a náluk sokkal jelentősebb pozíciót betöltő nagyok. A javaslat tulajdonképpen előkészíti a nagyvállalatok, bankok, biztosítók és multinacionális vállalatok hatalomátvételét az MKIK irányításában.
