A mindennapjaink bizonyítják, hogy lényegében bármihez hozzá lehet szokni. Gondoljanak csak bele: mi lett volna abból akár csak a legelső Orbán-kormány idején, ha egy akkori kulturális kormányfőmufti úri jókedvében – valamint a kereszténység égisze alatt – lebuziz egy komplett művészeti ágat? Ugyan már. Akkor ilyesmi még véletlenül sem fordulhatott volna elő. Visszatekintve látjuk csak igazán, milyen kifogástalan úriemberek voltak akkoriban a kulturális miniszterek, miközben a miniszterelnök kultuszügyi jobbkezét úgy hívták, Nemeskürty István, nekünk meg az volt a legfőbb bajunk, hogy csónakáztatják a koronát Budapest és Esztergom között. Na bumm.
 |
| A politika tükör, és mi önmagunkat látjuk benne Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Orbán második országlásának új ciklusába érvén viszont, úgy tűnik, még csak különösebb feltűnést sem kelt, hogy Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott buzilobbiról értekezik, és megoldásként a rendészeti egyetem bázisán indítana új színművészeti képzést. A kultúráért is felelős miniszter szűkszavúan annyit mond erre, a kormány nem tervezi átalakítani a színművészeti egyetemet. Semmi bocs, vagy hogy ez megengedhetetlen, és majd jól a szeme közé nézünk a provokátornak. Egyszerűen annyi, hogy ilyen tervünk most nincs. Az ember szinte látja, hogy közben még meg is vonja a vállát.
