Első fokon, a jelenlegi jogszabályok alapján nem fogadja majd el, hogy bármit is vissza kellene fizetnie, ami ellen a magánszemély fellebbezhet másodfokon. Lapunk úgy tudja, itt sem lehet belátó a hatóság, sőt kötelező lesz helybenhagyni az elsőfokú határozatot, akkor is, ha minden érintett tökéletesen tisztában van azzal, kinek van igaza. Az adózó tehát mehet a bíróságra. A bíróság természetesen el fogja kaszálni a hatóság minden érvét – érvelni itt már nem is lehet, hiszen azt a NAV is elismeri, hogy a bíróságra nézve kötelező az AB-döntés.
 |
2010. október 27-én Szijjártó Péter bejelenti, hogy a pofátlanságok miatt megnyirbálják az AB jogkörét
Reviczky Zsolt |
Összességében az, aki teljesen jogosan vissza akarja kapni a tőle alkotmányellenesen beszedett adót, kénytelen perre vinni az ügyet. A pereskedésnek persze semmi értelme, hiszen az eljárás kimenetele mindenki számára világos. A NAV azonban végigviszi az ügyet értelmetlenül, elköltve így némi közpénzt perköltségre és ügyvédi díjakra.
A gondnak ez azonban csak az egyik része. A másik, hogy mi is jár vissza valójában a pereskedés után. Ha a logikus gondolkodásból indulunk ki – ez hiba, lásd később –, akkor a döntés az, hogy a végkielégítést nem lehet 98 százalékkal adóztatni, mert az túlzó. Ám mivel a végkielégítés amúgy szja-köteles jövedelem, azért az szja szabályai szerint mégis adózni kell utána.
Nos, nem biztos, hogy így van. A különadótörvényt ugyanis sikerült úgy megszövegezni, hogy a végkielégítés két-, illetve 3,5 millió forintig az szja szabályai szerint adózik, afölött viszont lényegében csak a különadótörvény szerint. Azaz egy ötmilliós végkielégítés első 3,5 milliója szja-s jövedelem, az afölötti 1,5 millió viszont különadós, azt az szja-s jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Ami az AB-döntés értelmében nullakulcsú. Vagyis ha a végkielégítés különadója peresítve lesz, akkor az első 3,5 után fizet adót az érintett, az a feletti rész után viszont valószínűleg nem.
– A bíróság nem nagyon tehet mást – magyarázza Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje –, mint a NAV határozatával érintett kérdést megvizsgálja. Márpedig a kérdés ezekben az ügyekben jellemzően az, hogy a 98 százalékos különadó visszajár vagy sem. Az már nem kérdés, hogy ez rendben van-e vagy sem. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a különadót terhelő jövedelmet az szja-s jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, és sem az AB-döntés, sem egy törvénymódosító nem rendelkezett arról, hogy akkor ezzel a jövedelemmel szja-szempontból mi legyen.
|
Az Alkotmánybíróság nehéz helyzetbe hozta a kormányt
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Jelenleg az a helyzet tehát, hogy ha 2013 decemberében kapott valaki ötmilliós végkielégítést, akkor most némi pereskedés után 1,5 millió forint adómentes jövedelme lehet. Ám ha ezt a végkielégítést 2014 januárjában kapta, akkor ugyanezen rész után 75 százalék adót kell fizetnie, most ugyanis 98 helyett ennyi a kulcsa.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a törvényszéken értelmezhetik kreatívabban a szabályokat.Vagyis lehetőség van arra is, hogy a bíróság úgy döntsön, a különadótól függetlenül a kérdéses jövedelem szja- és járulékköteles. Ebben az esetben az adónak lényegében csak a fele jár vissza. Az sem kizárható, hogy egy esetleges teljes visszatérítést követően is, a NAV pótlólag ír elő adó- vagy járulékfizetési kötelezettséget.
– Az biztos, a 75 százalékos adót visszamenőleg nem lehet majd ráhúzni a korábbi végkielégítésekre –szögezte le Fehér. Ez a jogbizonytalanság azonban a Kúria közbelépését is indokolttá teheti. Hiszen így jelentősen eltérő ítéletek születhetnek, amelyek között egy jogegységi döntés vághatna rendet.
A problémát úgy is fel lehetne oldani, ha az egész törvényt, ahogy van hatályon kívül helyezné az Országgyűlés, és ha tényleg elengedhetetlen a nemzetgazdasági bevételek szempontjából, akkor alkot egy elfogadható szabályozást a különadó fizetéséről. Nyilván nagyon kell a költségvetési bevétel – az idén 900 millió forintot remélnek ebből. Az is igaz, hogy ezzel elbuknák a még 98 százalékos adóból beszedett pénzt, vagy annak egy részét, hiszen az visszajárna. Ez is kemény összeg, mintegy hatmilliárd forint. Persze az is kérdés, hogy visszamenőlegesen lehet-e egy jövedelmet szja-kötelesnek minősíteni. Ezt a „visszamenőlegesdit” ugyanis az AB egyáltalán nem fogadja el.
A kormány persze nem ezt a megoldást szorgalmazná, azt azonban egyelőre nem tudni, pontosan mit is akar. Egy hónappal ezelőtt a kormányszóvivő bejelentette: egy kormánydöntés értelmében minden érintett visszakapja a 98 százalékos különadót, amit jogtalanul vontak le, ám az összeg után az szja-t és a járulékokat meg kell fizetni – ez, mivel 2010-ről van szó, magasabb szja-kulcsot jelent, mint a mostani, ráadásul elvileg a szuperbruttóra kell vetíteni az akkori 32 százalékos kulcsot. Az „elvileg” ugyanakkor helyénvaló megjegyzés, tekintettel arra, hogy a megígért kormányrendelet eddig nem jelent meg.
Ám még ha meg is jelent volna, az sem jelentene semmit. A rendelet ugyanis nem oldaná meg azt a problémát, amit a törvény okoz. A zavar ugyanis a törvény szövegében van, amelyet nem tud semmilyen rendelet sem felülírni. A jogszabály visszamenőleges toldozgatása viszont kockázatos, sikere nem garantált. Lapunk próbálta megtudni a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, mik a terveik, ám lapzártánkig nem reagáltak.
Sok hűhó semmiért
A különadót 2013 májusában kaszálta el az emberi jogi bíróság, mert az sérti a magántulajdonhoz való jogot. A strasbourgi döntés jelzésértékű volt, ám semmire sem kötelezi a kormányt vagy az országot. Vagyis az adott ügyben, amely a bíróság elé került, lehetnek fejlemények –az érintett felperes magánszemély visszakaphatja a jogtalanul levont sarcot –, összességében azonban semmilyen eredmény nem volt várható a döntéstől. A bíróság ítélete ugyanis nem általános érvényű, és nem kötelezi az államot sem jogszabály-változtatásra, sem egyébre.
Az Alkotmánybíróság annál inkább. Itt azonban a testületnek több nehézséggel is szembe kellett néznie. Mint ismert, Kósa Lajos 2010-ben nem sokkal a választások után egy debreceni konferencián – amellett, hogy bedöntötte a forintárfolyamot az államcsőd „falra festésével” – kifejtette, hogy az alkotmányossági elvek egy időre fel lesznek függesztve. Azóta nagyjából tudni lehet, hogy mit is jelent ez. Az irreálisan magas összegű, állami cégeknél vagy költségvetési szervnél dolgozóknak adott végkielégítések sarc jellegű megadóztatásáról szóló törvényt is Kósa nyújtotta be az Országgyűlésnek, abban 2005-ig visszamenőleg kellett volna az adót megfizetni. Ezt az Alkotmánybíróság akkor azonnal visszadobta, mondván: visszamenőleges adóztatásról szó sem lehet. A kormánypártok pedig ugyanezzel a lendülettel szűkítették az AB jogköreit, vagyis költségvetési bevételt érintő ügyben a testület csak az emberi méltóság megsértése tárgyában vizsgálódhat, pusztán a közteherviselés elvei alapján nem. Ezt követően újra benyújtották szinte ugyanazt a javaslatot, annyi könnyítéssel, hogy a visszamenőlegesség csak 2010-re vonatkozott, a korábbi évekre már nem.
Ez a verzió sem maradt visszhang nélkül. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyik bírája az AB-hez fordult, mert álláspontja szerint a különadó eltúlzott mértékű, sérti az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz való jogot, továbbá a különadót rögzítő 2010-es törvény nemzetközi szerződésbe, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezménybe is ütközik. Ezt az AB megalapozottnak találta, és megtiltotta a jogszabály alkalmazását. Erre a trükkre azért volt szükség, mert maga a különadó nem sért semmilyen jogot, csak annak túlzott mértéke. Ha az AB jogkörei nem lettek volna csorbítva, valószínűleg a kukában landolt volna az egész törvény, így azonban csak az élét lehetett elvenni. (F. Sz. E.)
