Gabler Gergely, az Erste Bank vezető elemzője rendkívüli mértékűnek nevezte a GDP 3,5 százalékos növekedését, ami jelentősen meghaladja az Erste 2,3 százalékos várakozását, de a piaci előrejelzéseket is. Az év/év alapú gazdasági bővüléshez azonban nagymértékben hozzájárult az is, hogy a KSH szezonalitás kiigazítás újrafuttatásával módosultak a tavalyi negyedéves növekedési számok, így tovább csökkent az amúgy is alacsony viszonyítási bázis. Ha a gazdaságot a szeptember-december periódushoz viszonyítjuk, akkor 1,1 százalék a kiigazított növekedés, ami megegyezik a tavalyi harmadik negyedéves növekedéssel. Azzal mindent elsöprő lendületről ebben a kontextusban nem beszélhetünk. Gabler hozzáteszi: mindezektől eltekintve is igen erős negyedévet zárt a magyar gazdaság.
Ahogy a KSH-nál, úgy az Ersténél is újraszámolják az adatokat, s felfelé a 2,5-3 százalékos sávba viszik fel az eddigi, 2,3 százalékos 20134-es növekedési prognózisukat. A lakossági fogyasztás várhatóan tovább nő az alacsony infláció és az ennek nyomán emelkedő reálbérek miatt. A bruttó állóeszköz felhalmozást az idén még kifutó EU-pénzből finanszírozott állami beruházások fűthetik, és a nettó export - az import felpörgése ellenére is - pozitívan járulhat hozzá a GDP-hez Gabler Gergely szerint.
Mint emlékezetes, 2013 első három hónapját még recesszióban töltötte a gazdaság, azóta viszont egyre erősödő 0,5-1,8-2,7 százalékos negyedéveket produkált. A tavalyi záró negyedév 2,7 százalékos növekedésének legfontosabb üzenete az volt, hogy a növekedés szerkezete kiegyensúlyozott lett, valamennyi ágazat többletet tudott felmutatni, magyarán az addig krónikusan „iparfüggő” magyar gazdaság több lábra állt. A kibontakozó euróövezeti konjunktúrának köszönhetően a sokszínűség maradt, elemzők egyedül abban bizonytalanok, hogy a tavalyi kiváló idényével a lécet magasra helyező mezőgazdaság most inkább visszahúzta-e a növekedést.
Arról, hogy a hazai össztermék (GDP) hogyan állt össze, csak júniusban alkothatunk pontosabb képet, akkor közli a KSH a részletes adatokat. Az egyes összetevők első negyedéves teljesítményéről azonban az időközi, havi adatközlések alapján nagy biztonsággal össze lehet állítani a puzzle-t.
A GDP termelői oldalán két számjegyű növekedéssel adja meg az alaphangot az építőipar, amelynek márciusi statisztikáját csak pénteken közli a KSH, de az első két hónap 22,5 százalékos átlagánál nem lehet rosszabb, ha csak azt nézzük, hogy egy munkanappal az idén hosszabb volt a március és a munkakörülmények is kedvezőbben voltak, emlékezzünk vissza az egy évvel ezelőtti katasztrofális időjárásra, az országot megbénító hóviharokra, a „Segítünk! Ne hagyja el gépjárművét!” – kezdetű belügyminisztériumi vész-SMS-ekre.
|
| Nagyot tol az autóipar a GDP-n Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az építőipar a most zárult uniós költségvetési évben még fel nem használt támogatások gyorsított ütemű lehívásából táplálkozott, s ez az elsősorban az útépítésekben, infrastrukturális fejlesztésekben, valamint az áprilisi választások közeledtével felpörgetett kivitelezési munkákban öltött testet. (A stadionavatók pozitív hatását majd a második negyedéves GDP-adatban kell keresni.). Az építkezési dömping a lakáspiacot is érintette, az első negyedévben 51 százalékkal több átadott lakás is jelezte, hogy elmozdult a tavaly elért évszázados mélypontjáról a szektor. Balatoni András, az ING vezető elemzője szerint dacára annak, hogy az ágazat szerény, három százalékos súlyarányt képez a hazai GDP-ben, annak növekedéséhez mégis 0,8 százalékponttal járulhatott hozzá az első negyedévben.
A jóval nagyobb súlyú ipar – ha lehet – rátett még egy lapáttal: márciusban már 10,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a kibocsátása (amiben a plusz egy munkanap is erősen közrejátszott). Az euróövezeti megrendelések növekedésének, az exportra termelő autóiparnak és beszállítóinak köszönhetően az ágazat a gazdaság húzóereje marad, még ha lendülete az év második felére törvényszerűen alábbhagy majd, éves szinten 6 százalék körüli többletet produkálhat az elemzők szerint. Hozzájárulása az első negyedéves növekedésben pedig Balatoni András szerint akár 1,7 százalékos is lehetett. Az ipar-építőipar együttese a GDP-növekményből 2,5 százalékpontnyit tehetett ki Balatoni András előzetes kalkulációi alapján. Ez az alap, ettől felfelé jön a ráadás, amit a legnagyobb súllyal latba eső szolgáltatások adnak.
A rendkívül sokrétű ágazat szintén pozitívan járulhatott hozzá a GDP növekedéséhez, ennek mértéke azonban kérdéses. Összetevői közül vélhetően az ingatlanügyek és a pénzügyi szolgáltatások is kikerültek az őket eddig jellemző negatív zónából, míg a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás soron masszív többlettel találkozhatunk, még akkor is, ha márciusban itt csekély visszaesést mutatott ki a KSH az áprilisra „áttolt” húsvét miatt. S ha a SZÉP-kártyákon beragadt milliárdokat is elköltik tulajdonosaik, mielőtt törlik a fel nem használt régi egyenleget, akkor igazán nagy reményekkel kecsegtet az ágazat. A legszebb számokat viszont a raktározás-logisztika páros hozhatja, hiszen az ipar által megtermelt javak szállítása komoly pluszfeladatot, ezzel együtt sokkal magasabb bevételt jelent számára.
A már említett mezőgazdaság maradt a sötét ló, ez mozdíthatja el negatív irányban a növekedési mutatót. Bár az időjárás eddig kegyes volt a gazdálkodók számára, az teljességgel kizárt, hogy az ágazat most megismételhette a negyedik negyedévben produkált 22,2 százalékos növekedését. Az agrárium előtt az a teljesíthető cél lebeg, hogy megismételje a tavalyi idény teljesítményét.
A GDP felhasználási oldalán a háztartások fogyasztása körül sokasodnak a kérdőjelek, mert a kiskereskedelmi forgalomban a dohánytermékeknek új módszertannal történt beszámítása miatt tapasztalt kiugró, 8 százalék feletti bővüléssel szemben meglehetősen szkeptikusan az elemzők. Magyarán: nem hisznek a szemüknek, illetve a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. szolgáltatta torzító adatoknak. A beruházások már a negyedik negyedévben két számjegyű gyorsulást mutattak az uniós támogatások rohamtempóban történt lehívása kapcsán, s ez a lendület az első negyedévet is jellemezte, elég a márciusi, választások előtti átadási-avatási dömpingre emlékezni, amikor is jószerével kifogyott a boltokból a nemzeti színű szalag, és a köszörűsöknek éjt nappallá téve kellett élezniük az ollót. A nettó export hozzájárulása a növekedéshez garantálható, elég a feldolgozóipari statisztikát felütni ehhez.
Mindent egybevetve a magyar gazdaság az idén minden bizonnyal hozza azt, amit elvár tőle a kormány: a külső konjunktúrára, az erősödő exportra és az uniós pénzekre alapozó egyszeri, 2,3 százalékos növekedést (vagy annál is magasabbat), amit jövőre nem tud majd megismételni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az uniós források az új költségvetési ciklus indultával törvényszerűen elapadnak. Emiatt persze legkevésbé Brüsszel hibáztatható, de a bűnbaknak ezután is kiválóan megteszi. Fontos lenne, hogy a jegybank növekedési hitelprogramja se a kiadási, hanem a költségvetés bevételi oldalát erősítse, de legalább olyan mértékben, amit a hatmilliárd forintos marketingbüdzséből finanszírozott, idiotizmusba hajló tévéreklámok (pék, zöldséges, fuvarozó) sugallnak. A kormány által a belső fogyasztás élénkülésére alapozott növekedési modell sikerére pedig nem kötnek fogadást, a tisztesség és a múlt ismerete legalábbis ezt kívánja meg.
