A KSH által most közölt adatok annyit egyértelműen mutatnak: az állam idén jóval többet költött a tavalyinál – a kiadások 7 százalékkal növekedtek, vagyis bőven infláció felett.
Sokkal több ment el bérekre (6 százalékkal), de igazán a beruházásoknál léptek rá a gázra: itt 43 százalékkal emelkedtek a kiadások. Ez magyarázható a választási hajrával, meg az uniós ciklus lezárásával is, ezek ráadásul egyszerre is kifejthették hatásukat. (Amellett, hogy a választások előtt több szokott lenni az ünnepség, az is tény, hogy be kellett fejezni egy sor beruházást, hogy igényelni lehessen a pénzt az EU-tól.)
|
Az állam is jól jár: készül az új pénztárgép
Földi Imre / Fotó |
A legnagyobb tételt ebben az áfa-bevételek növekedése jelenti: a 14 százalékos bővülés bőven felette van minden várakozásnak. Ezt nem lehet sem az infláció, sem pedig a fogyasztás bővülésének számlájára írni (előbbi nem volt, utóbbi bőven nem ekkora). Vagyis: a bevétel vélhetően a gazdaság fehéredésének következménye – vagyis látszik az adóhatósághoz az interneten közvetlenül bekötött pénztárgépek bevezetésének a hatása.
Ezen kívül az is valószínűsíthető, hogy a hiány valóban a bűvös 3 százalékos küszöbérték alatt marad – vagyis emiatt valóban nem kell majd újabb megszorításokra, adóemelésekre számítani. Ezt egyébként a brüsszeli szakértők is megerősítették.
Miért fenyeget mégis Brüsszel?
A gyors válasz, hogy az államadósság növekedése miatt – valójában azonban az adósság nem igazán emelkedik, és a „fenyegetés” sem így hangzott.
A brüsszeli szakértők csak azt írták le, ami matematikai tény: a 3 százalékos hiány mellett a GDP több mint 80 százalékát kitevő államadósság akkor csökkenhet, ha a gazdaság (a GDP) 3-4 százalékkal növekszik (amit befolyásol még a forint árfolyamának és az inflációnak az alakulása is). Vagyis: tartósan gyorsabb növekedés vagy sokkal alacsonyabb hiány kellene ahhoz, hogy az adósságráta megfelelő mértékben csökkenjen, vagy Magyarország egy idő után nem tudja magát tartani a vállalásaihoz (és saját alaptörvénye előírásaihoz sem).
Tulajdonképpen ezt írták le a szakértők megjegyezve: ha ez nincs, akkor szerintük előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz a túlzottdeficit eljárás. Mindez ugyanakkor nem fenyegetés, csak egy konzultációs dokumentum, vagyis a szakértők véleménye, amit a magyar kormány akkor vesz figyelembe, ha akar. Most a nyilatkozatokból úgy tűnik, erre egyenlőre nem hajlandó.
Egy adat, két matek
Az állam pénzügyeinek helyzetét általában két mutatóval szokták jellemezni – a hiánnyal és az államadósággal – miközben ezekből is többfajta létezik (lehet forintban, euróban és a GDP arányában kifejezni ezeket, csak, hogy a legegyszerűbb változatoknál maradjunk). Ráadásul ezek önmagukban egyébként is alkalmatlanok arra, hogy teljesen leírjuk velük a költségvetési gazdálkodást (Például egyáltalán nem mindegy az újraelosztás és a jövedelmek elvonásának szintje sem, vagyis annak a kérdése, hogy mennyit von ki az állam a gazdaságból, és milyen mértékű jövedelmekre tesz szert ezzel. De érdemes azt is vizsgálni néha, milyen szerkezetben költ, vagyis például egészségügyre, oktatásra vagy honvédelemre jut-e annyi, amennyi kellene. Ezekkel azonban mind nem foglalkozunk – ahogyan most sem. Koncentráljunk a két „alapvető” mutatóra.)
Az Európai Uniós statisztikákban mindenesetre a hiány és az államadósság jellemzésére is a GDP (a nemzeti össztermék) arányában meghatározott mutatókat alkalmazzák – ezek ugyanis összehasonlíthatóak. Feltéve, hogy azonos metódus szerint számolják ki őket. Erre is külön rendszer szolgál, amely meghatározza, hogy mi számít állami kiadásnak és bevételnek, valamint, mit mikor kell elszámolni. Ez alapján például az uniós statisztikában az állami vállalatok egyenlege is a hiány része, ahogyan az is fontos, hogy itt nem a pénzügyi kifizetés ideje számít, hanem a valós teljesítésé. A december 31-i állami tüzijáték az uniós rendszerben tavalyi költség lesz akkor is, ha idén fizetik ki a vállalkozónak – míg a pénzforgalmi elszámolásban már erre az évre számít.
A kiadási és bevételi számlákon alapuló hagyományos magyar statisztika nagyon gyorsan elkészül, míg az uniós elszámolások elkészítése (mivel összetettek és bonyolultak) csak mostanra álltak össze. Az első negyedéves eredmény ezek szerint az év elején 3,6 százalékos volt, jobb, mint a tavalyi, de rosszabb, mint a 2012-es.
Ez ugyan nagyobb az év végére célul kitűzött értéknél (3 százalék alatt kell lennünk persze idén is), de ez nem igazán gond: azt azért mindenki tudja, hogy az első három hónap nem jó a költségvetésnek, mert olyankor csak a kiadások jönnek és a bevételek nem is annyira. A meglepő a mostani közlésben leginkább az, hogy ilyen szép számokra aligha lehetett számítani a gyorsabb, a pénzforgalmat vizsgáló jelentések alapján.
Március végén az éves terv 70 százalékán állt a hiány, áprilisra elérte a 96 százalékot, majd csak májusra mérséklődött kissé – bizonyítva, hogy a nagyon rossz harmadik-negyedik havi számok inkább csak egyszeri elszámolási tényezők következményei voltak.
