A Wprost lengyel hetilap hétfőn közölt egy a varsói Sowa és barátai nevű étteremben illegálisan rögzített beszélgetést, amely Jacek Krawiec, a lengyel kőolajipari vállalat elnöke és Wlodzimierz Karpinski kincstárügyi miniszter, valamint annak helyettese között zajlott le. Krawiec budapesti látogatásáról mesélt asztaltársaságának. Elmondta, hogy találkozott Hernádi Zsolttal, a Mol vezérével, aki – Krawiec szavai szerint – mostanában „nem hagyhatja el a magyar fővárost”. Amikor Krawiec megkérdezte tőle, „hány évet fogsz kapni?”, Hernádi állítólag elmesélte neki, hogy a jogászai kitaláltak valamit, aminek köszönhetően hamarosan szabadon utazhat Európában.
Krawiec titokban rögzített beszámolója szerint Hernádi mindenekelőtt emlékeztette arra, hogy ha valakit egy ellene indított ügyben felment a bíróság, a felmentő ítéletet az unió valamennyi országában el kell ismerni. Majd a mellette ülő Galácz Ábel csoportszintű értékesítési igazgatóra mutatott, s megkérte, mondja meg, hogy ki lesz Magyarországon a vádlója. Mire Galácz csak ennyit mondott: a feleségem...
Azt, hogy pontosan mi hangzott el Hernádi és Krawiec budapesti találkozóján, valószínűleg már soha nem lehet rekonstruálni. Ami viszont tény (annak idején lapunk is beszámolt róla): a Mol 2013. december 6-án bejelentette, hogy egy kisrészvényes, aki a vállalat volt alkalmazottja, pótmagánvádlóként bíróság elé vitte Hernádi vesztegetési ügyét. A pótmagánvádló Bánhegyi Ilona, a Mol egykori jogi igazgatója, Galácz Ábel felesége.
A pótmagánvádas eljárás előtt persze az ügy szereplői végigjárták a „szolgálati utat”. Feljelentést tettek, amit az ilyenkor szokásos procedúra végén az ügyészség jogerősen elutasított. Ezzel nyílt meg az út a bírósági eljáráshoz, amelynek végén megszületett Hernádi elsőfokú felmentő ítélete. Mint azt Krawiec elbeszéléséből tudjuk, a Mol vezére ezt előre megjósolta; csak az ítélet kihirdetésének időpontjában tévedett. A felvétel szerint áprilist mondott Krawiecnek, de az ítélet májusban született meg.
Mindez köztudott volt Magyarországon, Zamecsnik – jó ügyvéd módjára – ennek ellenére ezzel kapcsolatban is a kétségeit hangoztatja. A sokat kritizált bírósági ítéletekre hivatkozik:
– Ki mer bevállalni egy ilyen pert csak azért, hogy utazgathasson? Mi van akkor, ha a bíróság mégsem menti fel? És különben is: nincs az a magyar felmentő ítélet, ami meggyőzné a horvátokat, hogy rossz nyomon járnak, szálljanak le a Mol vezéréről, szóval egy ilyen trükk csak ideig-óráig jelent megoldást.
Valki László nemzetközi jogász azt ugyan nem érti, hogy „milyen megfontolásból mondja el valaki a saját őszödi beszédét”, de összességében nem tartja tragikusnak a helyzetet. Először is mert nincs olyan fórum, ahol a horvát hatóságok a lengyel lehallgatási botrányban rögzített felvételre hivatkozva elérhetnék, hogy a magyar ítéletet ne kelljen figyelembe venniük. A felvételen amúgy is csak egyvalakinek az interpretációjában hangzik el, hogy az illető szerint mit mondott neki Hernádi Budapesten.
Abban persze több, általunk megkérdezett büntető- és nemzetközi jogász is egyetértett, hogy ami történt, több mint kínos. Mert miután pontról pontra megvalósult, amit Hernádi előre „megjósolt”, a magyar igazságszolgáltatás egészére is árnyékot vethet az eset. Aki úgy akarja, elfogadja, hogy a trükk senkinek nem tűnt fel, az ítéletet kimondó bírónak sem, vagy ha feltűnt, nem tehettek semmit, mert „ilyen a magyar eljárásjog”. Aki pedig úgy akarja, hiheti akár azt is, amit Krawiec fogalmazott meg Varsóban: „Képzeljetek el egy ilyen helyzetet. A feleség a vádló, felmentő ítélet, minden el van intézve”.
A lehallgatási botrány azonban könnyen visszavetheti Hernádi Zsolt ügyét oda, ahol a magánvádas taktikai per előtt állt. Valki László szerint, ha utazni szeretne, akkor jár el helyesen, ha előre megtudakolja a célországban, hogy kiadnák-e őt a horvátoknak, ha azok kérnék. Bár még akkor sem érezhetné magát teljes biztonságban. Mert vannak ugyan olyan országok, ahol ha a hatóságok erre a kérdésre nemet mondanak, akkor biztos lehet abban, hogy az így is lesz. De kétségtelenül vannak olyanok is, ahol erre nem lehet mérget venni.
Horvátország állítólag nem vonta vissza a Hernádi ellen kiadott elfogatóparancsot. (De ha megtette, az sem jelent semmit, mert az bármikor újra kiadható – például, ha a horvát hatóságok tudomására jut, hogy a Mol-vezér egy olyan ország területére lépett, amely biztosan kiadja neki.)
|
...amelyben Ivo Sanadert Zágrábban tíz év börtönre ítélték
Antonio Bronic / Reuters |
– Ha valakit európai elfogatóparancs alapján őrizetbe vesznek, az adott ország joga szerint illetékes bíró dönti el, hogy az illetőt át kell-e adni az elfogatóparancsot kibocsátó országnak, vagy sem – mondta Bátki Pál ügyvéd. – Esetünkben a bíró döntené el, hogy Hernádi ügye „ítélt dolog-e” Magyarországon, amit más uniós tagállamoknak is el kell fogadniuk, vagy nem az, és ez esetben ki kell őt adni a kérő országnak.
Bátki Pál szerint a bíró döntését a horvát kiadatási kérelem és a magyar bíróság ítélete mellett befolyásolhatja az a tény is, hogy a magyar ügyészség nem tartotta vádra alkalmasnak az ügyet, továbbá a lehallgatási botrányban előkerült hangfelvételen hallható információk is. És miután többé-kevésbé az történt (a trükkös eljárás úgy zajlott le, és az is lett az ítélet), amit Hernádi Krawiecnek előrevetített, a bírónak akár kétségei is támadhatnak a hazai eljárás mélységét, komolyságát illetően. Ez esetben pedig akár úgy is dönthet, hogy a pótmagánvádas ügyben meghozott ítélet ellenére sem tekinti „ítélt dolognak” a Mol-vezér ügyét, s végül elrendeli a kiadatását Horvátországnak.
Horvátország nem ereszt
A Legfőbb Ügyészség 2011 és 2013 között kétszer utasította vissza a korrupció és szervezett bűnözés elleni fellépést irányító horvát hatóságnak a Hernádi Zsolt Mol-vezér kihallgatására vonatkozó kérését. Horvátországban egy tízmillió eurós korrupciós ügyben szerették volna kikérdezni Hernádit a Molnak az INA horvát olajtársaságban meglévő irányítói jogainak megszerzésével összefüggésben. Számos jel utal arra, hogy erről a tervükről az elutasítások dacára sem tettek még le.
Magyarország – a Legfőbb Ügyészség – nemzetbiztonsági érdekeivel indokolta a horvát kihallgatási kérelem elutasítását. Ma már nem ez az érv. Most „csak" azért utasítja el Magyarország Hernádi kihallgatásának engedélyezését, mert azok a vélelmezett bűncselekmények, amelyeket az eddigi megkeresések alapján a horvátok a Mol-vezér terhére írnak, nem történtek meg, vagy ha mégis, azokat semmiképpen sem követhette el a Mol vagy annak első embere.
A 2011-es első horvát megkeresés után ugyanis a Legfőbb Ügyészség nyomozást rendelt el, mondván, a korrupció Magyarországon is bűncselekmény.
A horvát jogsegélykérelmekben az állt, hogy az illetékes horvát hatóságok adatai szerint két ciprusi bejegyzésű gazdasági társaság 2009 júniusában – egy svájci bejegyzésű társasággal kötött tanácsadói szerződéseik útján – tízmillió euró vesztegetési pénzt fizetett az ügyben azóta elítélt Ivo Sanader volt miniszterelnöknek a Mol–INA vállalat irányítására történő meghatározó befolyás szerzése érdekében.
A Legfőbb Ügyészség döntése nyomán a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) kezdett nyomozást az ügyben. Az eljárás végén azt állapították meg, hogy a horvátországi ügyben megnevezett, az állítólagos vesztegetési pénzt Sanadernek átadó két ciprusi bejegyzésű cég sem közvetlenül, sem közvetve nem tartozik a Mol érdekeltségébe. Ezzel szemben mindkét cég egy orosz nagybefektetőhöz köthető, és tanúvallomásokkal igazolták, hogy az ő érdekében lobbiztak.
A magyar ügyészség a teljes nyomozati anyagot átadta a horvát hatóságoknak, azok ennek ellenére továbbra is fenntartják a Hernádi elleni vádat, és ragaszkodnak a kihallgatásához. Ennek érdekében európai elfogatóparancsot adtak ki ellene, és egy ideig az Interpollal is köröztették. Utóbbi már nem keresi, de forrásaink szerint az ellene kiadott európai elfogatóparancsot még nem vonták vissza. (Bár annak sem lenne jelentősége, ha megtették volna, mivel órák alatt újra kiadható.)
A Hernádi elleni hajtóvadászat valójában a horvát belpolitikai csatározások és az INA feletti irányítói jogok meg- vagy visszaszerzésének egyik színtere volt, és ma is az. Ez ügyben a magyar hatóságok azon tagjainak sincsenek kétségei, akiknek módjukban állt megismerni a Sanader elleni eljárás aktáit.
Az Ivo Sanader volt miniszterelnök ellen Horvátországban korábban lefolytatott és a kormányfő elítélésével zárult eljárás forrásaink szerint egy olyan tanú állításain, vallomásán alapszik, akivel alkut kötöttek a hatóságok, hogy a vallomása fejében elfelejtik az általa elkövetett bűncselekményeket. A másik „koronatanúnak" forrásaink szerint csak közvetett információi voltak az állítólagos korrupciós ügyről.
