A közelben van egymás mellett a szintén átkeresztelt Szent Imre és a Szent István utca. Amikor jön a mentő vagy a betegszállító, a diszpécserek csak azt írják: Szent I. utca – aztán a sofőr a sarkon kérdezősködik, hogy melyikben lakik a beteg, aki miatt hívták őket.
A településen 2006-ban hatalomra került új, fideszes többség első látványos változtatásként nekiugrott a neki nem tetsző utcaneveknek. Az új polgármester mellett az akkori plébános és iskolaigazgató forszírozta a legjobban az utcák átkeresztelését. Egyikük sem lakik már Csanádapácán. A lakók aláírásgyűjtéssel, szervezkedéssel tiltakoztak a változás ellen – ezt azonban a testület nem vette figyelembe.
Zsikai Rajmund Péter tanár, helytörténész, akkor önkormányzati képviselő terjesztette az átnevezendő utcák listáját a testület elé, bár egy tanártársa állította össze a listát.
Zsikai maga is csodálkozott, hogy például Darvas Józsefnek mennie kellett, Maxim Gorkij viszont maradhatott.
A Ságvári Endre útból Vasút út, a Sallai Imre utcából Liget utca, a Somogyi Béla utcából Pázmány Péter utca, a Zalka Máté utcából Bethlen Gábor utca, a Darvas József utcából Vécsey Károly utca, a Terv utcából Szent Imre utca, a Rózsa Ferenc utcából Rózsa utca, a főutcából, a Felszabadulás útból Szent Gellért út lett.
A helytörténész szerint úgy 50 évenként csaknem teljesen átnevezik a magyar falvak utcáit. Csanádapáca újratelepítésekor, 1821-ben még nem politikai jelentést hordozó személyekről nevezték el az utcákat. Az akkori utcák a Templom utca, Fő utca, Iskola utca neveket viselték. Az első igazán nagy változás a millennium után következett be: felső utasításra tömegesen neveztek el utcákat az 1848-as szabadságharc hőseiről. Lett Kossuth utca, Petőfi utca, Táncsics utca, Damjanich utca.
|
A helytörténész szerint úgy ötvenévenként csaknem teljesen átnevezik a magyar falvak utcáit
A szerző felvétele |
A Rákosi-időkben Kossuthék túlélték, de Werbőczyt, Pázmányt meg a szenteket már száműzték. Utcát kapott például maga Rákosi, bár azt is hamarosan át kellett nevezni. Az 1990-es rendszerváltozás után az újraválasztott helyi baloldal két változtatást hajtott végre: a Békés megyei munkásmozgalom régi harcosáról, Jambrik Józsefről elnevezett utcát Szent István utcára, a Szabadság tér nevet viselő főteret Horváth Lajos térre nevezték át. (Ő az 1956-os forradalom helyi mártírja volt.)
A dühödt újranevezési hullám idején azt ígérték, a lakosságnak az okmányok átírása nem kerül pénzbe. Ám nem hiába a vállalkozók tiltakoztak a leghevesebben: akivel én beszéltem, annak
mintegy 160 ezer forintjába, és rengeteg idejébe került a változás.
Újra kellett írni a társasági szerződést, és ügyvéddel ellenjegyeztetni. El kellett ballagni a közjegyzőhöz, és új aláírási címpéldányt csináltatni, majd bevinni mindent a cégbírósághoz. Új bélyegzőt és új cégtáblát is kellett készíttetni. És átíratni a céges gépkocsi, mobiltelefon- és internetszolgáltató adatait. Mindennek érdekében Tótkomlósra, Orosházára vagy Békéscsabára utazni, és sokat, sokat várakozni.
– Én egyáltalán nem bánom, hogy ezt akkor végigcsináltuk – mondta a történtekről a helyi húsbolt tulajdonosa, Csikós Gábor. Ő egyben a Jobbik helyi elnöke és önkormányzati képviselője. – Az emberek már rég belenyugodtak, el is felejtették. Lássuk be, nem oda valók voltak azok a kommunista nevek, nem is igazán kötődött hozzájuk senki, csak lusták voltak az adminisztrációt intézni. Én például még tovább is mennék, hiszen Csanádapácán továbbra sincs utca elnevezve Horthy Miklósról.
Korvin Ottóból Corvin köz, Kun Bélából Pillangó
Nyíregyháza fideszes vezetésű önkormányzata 2013-ban elhatározta, hogy tizenegy „gyanús csengésű" utcanevet megváltoztat, de a kérdés végül lekerült napirendről, amiben szerepe lehetett a lakossági tiltakozásnak. A városvezetés meg akart szabadulni többek között Alpári Gyulától, Károlyi Mihálytól, Zalka Mátétól, Rajk Lászlótól, Darvas Józseftől, Ságvári Endrétől, és az ártatlannak tűnő Úttörő utcától is, és helyettük e neveket javasolta: Háromszék, Vandlik Márton, Czuczor Gergely, Nyitra, Geduly Henrik, Zágráb, míg az Úttörőből Templom utca lett volna.
A kezdeményezést a helyi lapban egy, az ötvenes éveket idéző olvasói levél is támogatta: néhány Rajk László utcai lakos azt írta, hogy
„a tét gyermekeink és unokáink nemzeti öntudatának megőrzése és nem utolsósorban az önbecsülésünk".
Az érintett nyíregyházi lakosok azonban kikeltek a változás ellen, a legfőbb indokuk az volt, hogy a sok idős, beteg embernek nem hiányzik az okmányirodai ügyintézés. Érdekes érve volt egy Rajk László utcai bácsinak, aki azt nyilatkozta a Hír24.hu újságírójának: senki meg nem kérdezte őket, pedig ő maga a Nyitra nevet nagyon rossznak tartja, mert annak idején pont Nyitrán esett hadifogságba.
Hajdú-Bihar megye több településén azonban sikeresen megváltoztatták az utcaneveket különösebb vita nélkül. Egyeken a Ságvári Endre utca neve Szabó Pál utca lett, a Korvin Ottó utca pedig leleményes módon: Corvin köz. Az utcanévváltozás ügye lírai hangulatba ringatta a kis Telekháza önkormányzatát, az ottani képviselők ugyanis a Zalka Máté utcát Virágosnak nevezték át, míg Kun Bélából Pillangót csináltak.
Balmazújvároson tizenöt utca nevét akarták megváltoztatni, de ebből kettőt megtorpedóztak: a helyi születésű feminista mozgalmár, R. Tóth Sára mégis utcanév maradhatott, míg az agrárszocialista Pokrócz Ferenc ügyében helyben nem tudtak dönteni, így a módosítás kérdése még a tudományos akadémiát is megjárta, ahol végül úgy döntöttek: Pokrócz maradhat.
Szabolcska Adyvárosban
A győri utcák és terek elnevezésekor több szempontot vettek figyelembe 1989-ben, amikor is a politikai kerekasztal által létrehozott névváltoztató bizottság döntött. Balogh József egykori tanácselnök-helyettes, későbbi polgármester emlékezete szerint az országosan ismert nagy formátumú egyéniségek mellett helybeli kötődésű hősök, mártírok jöttek szóba. Így aztán a Győrhöz valamilyen módon kapcsolódó, a nyilasok által kivégzett antifasiszta hősök emlékét ma is utcanevek őrzik.
Ságvári Endre utca vagy tér azonban nincs, bár a rendszerváltás előtt volt ilyen. Balogh József elmondta: a helyi névváltoztató bizottság a Ságvári Endréről és Bacsó Béláról elnevezett utcák átnevezését javasolta, mert az a megállapodás született, az antifasiszta személyiségek közül a győri kötődésűekről nevezzenek el utcákat. A polgári ellenállásban vagy a nyilasok elleni harcban kitüntetett szerepet vállalók nevét azóta sem keresztelték át. Győrben ma is van Németh László János, Tarcsay Vilmos vagy Mayer Lajos utca.
A politika okokból átnevezett utcákat vagy városrészeket sokaan most is a korábbi nevükön ismerik a városban.
A Kun Béla-lakótelep Marcalváros lett ugyan, de az idősebbek ma is csak Kun Bélaként emlegetik, de még az Aradi vértanúk útja sem rögzült, azt a legtöbb ember régebben is Deák útnak hívta. A nyelvészek szerint Kun Béla esetében nem a névadóval vagy annak nézeteivel, tevékenységével való azonosulás fejeződik ki, hanem egyszerűen a megszokás. Győr sétálóutcáját egy időben Lenin utcának hívták, de azt gyakorlatilag soha senki nem nevezte úgy, mindenki Baross utcaként ismerte.
Bana József, a győri levéltár igazgatója érdekességgel is szolgál. Győrben széles utca őrzi a polgári ellenállás ismert alakjának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének a nevét. Bajcsy-Zsilinszky közismerten komoly vitába, nézeteltérésbe keveredett Áchim Andrással, a Magyarországi Parasztpárt megalapítójával, s egy verekedéssé fajult szóváltásban lelőtte őt. Áchim rövidesen meghalt. Bajcsy-Zsilinszky Endrét és a verekedésben részt vevő testvérét felmentették, önvédelemnek minősítették az esetet. Győrben Áchim Andrásnak is utcája van.
Érdekes a Szabolcska Mihály utca története is. Lapunk korábbi munkatársa, Cserhalmi Imre írt egy glosszát, miszerint ő a győri Adyvároson belül a költő által Költőcske Mihályként emlegetett Szabolcska Mihály utcában lakik. A kultúrpolitikusok azonnal léptek, s kollégánk nem kis megrökönyödésére Munkásőrre cserélték az utcanevet. A rendszerváltás után a Munkásőrből újra Szabolcska lett, szerencsére Adyváros nevét meghagyták.
Feketelista
Az akadémiai névbizottság (pontosabban az akadémia jogi osztálya) sorba szedte két évvel ezelőtt azokat az utcaneveket, amelyek ügyében a települések hozzájuk fordultak. E szerint el lehet utcát nevezni az alkotásról (mert nincs ideológiai, politikai tartalma) meg az alkotmányról, de április 4-ével már más a helyzet, mert „a kifejezés a kommunista diktatúra egyik legfontosabb állami ünnepére, ezzel az önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal, ezért nem használható”.
Akadt olyan település, melynek vezetőiben kétséget ébresztett a Bakony elnevezés – meg kellett őket nyugtatni, hogy a név nem kötődik XX. századi önkényuralmi rendszerekhez. Hasonló volt a helyzet a Béke utcával vagy a Dolgozók utcájával, miközben a Brigád mint utcanév nem lehetséges. Engels Frigyesről lehet Magyarországon utcát elnevezni, mert „Engels szellemi teljesítményét az egyetemes művelődéstörténet nagyra értékeli. A mai Németországban számos közterület és iskola viseli nevét.”
A Felszabadulás és a Felszabadítók elnevezés a tudósok állásfoglalása szerint nem használható, mert a kommunista diktatúra egyik legfontosabb állami ünnepére utal. Erdei Ferenc, akinek szociográfiái alatt roskadoznak a könyvespolcok, szintén a nem javasolt kategóriába került. Gagarinról lehet utcát elnevezni, Gorkijról viszont nem, mert részt vett „a szovjet önkényuralmi rendszer fenntartásában”. Horthy Miklós – akiről az elmúlt években Gyömrőn és Várvölgyön szerettek volna közterületet elnevezni – „élesen szemben állt a kommunistákkal és a nyilasokkal – állapította meg az akadémiai bizottság.
– Ellenezte az önkényuralmi rendszert, azonban Szálasi – súlyos kényszer hatása alatt történt – miniszterelnöki kinevezésével formálisan mégis hozzájárult annak kialakulásához. Személyiségének és tevékenységének, valamint a nevével fémjelzett időszak politikai rendszerének értékelése mind a közvéleményt, mind a magyar történésztársadalmat élesen megosztja. Ezért abban a kérdésben, hogy személye köthető-e önkényuralmi rendszer megalapozásához, kiépítéséhez vagy fenntartásához, teljesen egyértelmű, tudományosan megalapozott állásfoglalás még nem alakult ki.
Mindezen szempontok figyelembe vételével a Horthy Miklósról közterületet elnevezni kívánó önkormányzatoknak megfontolásra ajánlható, hogy döntésüket halasszák el addig, amíg személyének, politikájának és korszakának konszenzusos történelmi és társadalmi megítélése ki nem alakul.”
Károlyi Mihályról ezt állítják:
„Vitatott történelmi szerepénél fogva nem javasolt, hogy róla közterületet, közintézményt nevezzenek el.” Kilián György és (őszinte meglepetésünkre) a Kisdobos elnevezés sem lehet utcanév. Korvin Ottó, Kulich Gyula, Landler Jenő és Kun Béla betiltva. Latinka Sándor vagy Lőwy Sándor esetében (egyiküket 1919-ben meggyilkolták, másikukat 1929-ben – 23 évesen – a váci börtönben egy éhségsztrájk miatt halálra etették) a bizottság szemérmesen nem fogalmazott meg tilalmat.
Leninről és Lukács Györgyről már igen, nem lehet róluk utcát elnevezni. Ugyanez a sorsa Majakovszkijnak (aki „magánéleti és politikai problémái miatt öngyilkosságot követett el”). Meglepő, hogy Marx más megítélés alá esett, mint Engels Frigyes. Magyarországon nevének használatát közterület elnevezésére nem javasolják, „mivel a marxizmus–leninizmus révén nagymértékben kötődik a szovjet típusú önkényuralmi rendszerhez”. (R. L.)
